Manhattanben nem minden oké - GYILKOS A HÁZBAN (2021-2022) 1-2. évad - kritika

Házimozi ajánló | 2023-08-05 | Faragó Tamás

Manapság mindenhonnan a podcast kifejezést halljuk. Nehéz konkrétan behatárolni, mit is jelent, hiszen nagyon sok fajtája lehet. leegyszerűsítve olyan audiósorozat, amit letölthetünk vagy online formában is fogyaszthatunk. Talán, ami a legjobb a műfajban, hogy bárki csinálhatja, ha van egy jó ötlete és elég karizmatikus, a siker garantált, a ráfizetés pedig elhanyagolható. Emiatt nagyon sokan elkezdték a maguk sorozatát, manapság pedig hatalmas a választék és nem egy olyan podcaster van, aki a szponzoráció vagy a közösségi finanszírozásnak hála meg is él a műsoraiból. Sőt, a műfaj szép lassan átszivárog más médiumokba is. Nem egy olyan könyv, sorozat vagy film készül, aminek egy podcast az alapja, pl.:  Dr. Death, A 81-es számú archívum, Mocskos John.

A True Crime podcast az egyik legnépszerűbb, de talán az egyik legnehezebb változata a formátumnak. A koncepció egy bűneset bemutatása, viszont a legnépszerűbb sorozatok ezt „valós időben” adják át a hallgatóknak. A műsorvezető maga is nyomoz, helyszíneket látogat, interjúkat készít, elmondja a tapasztalatait. Itthon ez a stílus még nem igazán terjedt el egyedül a Telex Szerepjátékos gyilkosság című podcast sorozata az, ami ezt próbálta megvalósítani felemás eredménnyel. A Gyilkos a házban alapját is a True Crime műfaj adja, de nem a szokványos módon.

A Steve Martin ötlete alapján készült sorozat a Manhattanben található az Arconia nevű épületben játszódik, ahol egy gyilkosság történik. Három lakó, a visszahúzódó ex-sorozatsztár Charles-Haden Savage (Martin) az excentrikus, de lecsúszott Broadway rendező, Oliver Putnam (Martin Short) és a cinikus festő, Mabel Mora (Selena Gomez) nagy rajongói Cinda Canning (Tina Fey) bűnügyi sorozatának. Ők hárman a különbözőségiek ellenére összefognak, hogy megoldják az esetet és mindezt egy podcast formájában közvetítsék az érdeklődőknek.

A Gyilkos a házban nem reformálja meg a krimi műfaját, epizódról epizódra követhetjük a nyomozást és a főszereplőkkel együtt próbáljuk összerakni az ügyet, miközben kapkodjuk a fejünket a fordulatokon. Ami viszont különlegessé teszi a sorozatot, az maga a lakóépület, ami tényleg egy szereplő a sorozatban. Az Arconia egy hatalmas régi ház, tele titkokkal és különc lakókkal, olyan, mint egy kis falu a világ legnagyobb városán belül. A sorozat nagyobb része ebben a hangulatos épületben játszódik, mégsem érződik klausztrofóbnak a hangulat, mert a színes szereplőgárda igazán élővé teszi. Ők adják a humor egyik fő forrását, azt hogy miképpen reagálnak a gyilkosságra és az azt követő nyomozásra. A sorozat két évadja alatt megismerjük a legfurább figurákat, esetleg még meg is szeretjük őket, pedig mindenki gyanúsított, még a főszereplők is.

A három karakter, akit követünk egy nagyon erős trió: két legendás komikus és mellettük a fiatal feltörekvő sztár meglepően jól működik. Steve Martin visszahúzódó, magának való, enyhén depressziós figurája csodás visszafogottsággal van előadva. Martin esetlen játékával igazán sajnálhatóvá és szerethetővé teszi Charles karakterét. Annak ellenére, hogy színész volt minimális szociális képességekkel rendelkezik és ő komikusan felnagyítva mindennap átéli azokat a kellemetlen helyzeteket, amiket mindannyian átélhetünk. Vele ellentétben Martin Short egy igazán gátlástalan karaktert jelenít meg, aki mindig középpontban akar lenni, mindenkivel barát akar lenni és csak annyit szeretne, hogy rajongjanak érte. Általában egy ilyen figura roppant idegesítő tud lenni, de Short annyira viccesen és szerethetően adja elő, hogy ő válik a sorozat egyik fénypontjává. Selena Gomez az, aki első ránézésre talán kilóg a hármasból, hiszen hiába van gyerekkora óta a pályán és van komikus tapasztalata, mégis korban és rutinban behozhatatlan hátránya van. Ezek ellenére felnő a feladathoz, teljes értékű tagja a csapatnak és nagyszerűen egészíti ki a gárdát, habár ő tűnik a józanság hangjának, neki is megvannak a maga defektjei és ezeket csípős és nagyon jól időzített egysorosokkal kompenzálja. Szóval, a főszereplőkre nem lehet panasz, dinamikájuk egy cseppet sem lankad két évadon keresztül sem.

A Gyilkos a házban technikailag egy meglepően kísérletező sorozat. Az alkotók a nagyszerű írás és a fantasztikus szereplőgárda mellett vizuálisan is érdekes élményben részesítik a nézőt. Több epizódban is láthatunk egy olyan megoldásokat, amiket nem feltétlenül igényelne egy vígjáték vagy egy krimisorozat, mégis nagyon sokat hozzátesznek az élményhez. Gyakran láthatjuk a szereplők érzéseit és gondolatait is kivetülni, de inkább szimbolista, mint szájbarágós módon. Emellett a megvalósítással is gyakran játszanak, az első évadban például kapunk egy „néma” epizódot, melyben egyetlen egy szó sem hangzik el, mégis az egyik legerősebb része az szezonnak. A sorozat nagyrésze hiába játszódik egyetlen nagy épületben, szinte mindent kihoznak az alkotók, hogy képileg és hangban is izgalmas legyen.

Az első évad a közepe felé kissé talán elveszti a fókuszt és picit leül a történetvezetés, sőt, az ügy végső megoldása kicsit erőltettetnek tűnik, de a második évadon már ez sem érződik, még ha az abban lévő gyilkosság feleslegesen túlcsavart is. Egy rutinos krimirajongónak igazán nagy meglepetést egyik ügy lezárása sem fog adni. A sorozat erőssége a címe ellenére nem is magában a megoldandó esetben rejlik, hanem inkább a nagyszerű karakterekben, a lehengerlő humorban és a nyomozás során átélt őrült kalandokban, helyzetekben.

A Gyilkos a házban egy igazi univerzális szórakozás, hiába van benne egy haláleset, mégis bárkinek ajánlható. Az biztos, hogy legfőképp a vígjátékok és a krimirajongók (meg talán a podcast hallgatók) fogják igazán értékelni.

Az első két évad elérhető a Disney+-on és a harmadik évad első része augusztus 8-án érkezik.

Képek: TMDb