Hollywoodban sosem volt egyszerű filmet készíteni, a Paramount tavalyi minisorozata a The Offer (magyarul Az ajánlat) pedig erről mesél nekünk, 10 részen át. Az alkotás középpontjában minden idő egyik legkultikusabb mozijának, A keresztapának az elkészítése áll, amely tavaly ünnepelte az 50 éves évfordulóját. Francis Ford Coppola filmje három Oscart is bezsebelt annak idején, ráadásul mai napig hivatkozási alapnak számít. A forgatásának története pedig legalább olyan izgalmas, mint maga a film. Ez utóbbi késztette arra a Michael Tolkin/Leslie Greif alkotópárost, hogy sorozat formájában meséljék el nekünk az egyedülálló mozi még egyedülállóbb keletkezéstörténetét.
A The Offer messziről indít, ennek fényében pedig jó pár résznek el kell telnie, hogy eljussunk a forgatáshoz, akik viszont nem szeretik a több szálon futó történeteket, azoknak van egy rossz hírem, ugyanis a The Offer jónéhány ilyen különálló cselekményszállal indítja el a történetét, hogy azok későbbiekben szépen lassan egymásba torkoljanak. Egyrészt megkapjuk a New Yorkban szervezkedő maffiacsaládokat, akiknek a szívügye az amerikai olaszok élete, illetve problémái, mellettük megismerhetjük Mario Puzo írót is, aki sorra írja a bukásra ítélt könyveit, másrészt bepillantást nyerhetünk a Paramount stúdió vészterhes időszakában (rendre buknak a filmjeik), és végül ott van Albert S. Ruddy, aki épülettervezőként dolgozik, ám titkon forgatókönyvírói ambíciói vannak. A cselekmény akkor kezd beindulni, mikor Puzo a kiadójának unszolására megírja a gyerekkori és fiatalkori emlékei alapján A keresztapa című könyvét, ami egycsapásra a sikerlisták élére kerül. Hollywoodban fel is figyelnek az új lehetséges aranytojást tojó tyúkra, így a Paramount le is csap a könyv megfilmesítési jogaira. Közben Ruddy bepróbálkozik egy sitcom ötlettel a sorozatok világába, ami meghozzá számára az ismertséget. Bob Evans, a Paramount vezérigazgatója ennek hatására, no meg Ruddy rámenőségének köszönhetően felveszi a stúdióhoz, mint producert. Bár az első filmje egy Robert Redford-film végül bukás lett, a Paramount mégis rábízza Puzo sikerkönyvének az adaptálását, amiről senki nem gondolta igazán, hogy működhet a vásznon. A stúdió azért egyébként azért választotta pont őt, mert a Robert Redford-filmmel bebizonyította, hogy jó megoldóképessége van és képes kis költségvetésből is dolgozni.
A The Offer története egyszerűen nézeti magát, ugyanis mindig akad egy újabb megoldásra váró probléma, egy meggyőzésre váró fejes vagy gengszter, vagy egy vízióját megvalósító művész támogatása. Pont az előbb említett gondok miatt A keresztapa forgatása maga volt a pokol, a készítők pedig szerencsére nem hatásvadász módon mutatták be ezeket a problémákat. Tisztába voltak azzal a ténnyel, hogy a nézők tudják, hogy elkészült A keresztapa című mozi, így a hangsúlyt arra fektették inkább, hogy vajon miképpen tudják főhőseink megoldani az újabb finanszírozási problémát, miképpen hajkúrásszak a színészeket és helyszíneket vagy éppen hogyan tárgyalnak a valódi maffiával. A fentieknek köszönhetően pedig amikor a The Offer elhúzza a függönyt és betekintést ad a hollywoodi gépezet mindennapi életébe, annak varázsa azonnal rabul ejti a nézője lelkét.
Emiatt is tartottam teljesen feleslegesnek a maffiára fókuszáló részeket, amik igencsak hátráltatták egy ideig a produkció elkészítését, ám csupán ennyi közük volt a filmhez és nem több. A készítők ellenben úgy gondolták, hogy jobban meg kell ismernünk a New York-i maffia életét és hatalmi harcait. Ez azt eredményezte, hogy nem egy esetben megborult az széria ritmusa és bakugrásokban haladtunk előre. Az viszont ötletes megoldás volt az írók részéről, hogy egyes jelenetekben megidézték A keresztapa ikonikus jeleneteit, amikor bepillantást nyerhettünk a maffia életébe. Ha már felejthetetlen jelenetek: sose látjuk a leforgatott anyagokat, a kamera mindig a stábot vagy a nézők arcát mutatja olyankor, így reakcióik, a zene és a hanghatások alapján tudjuk csak belőni éppen, hogy mit is láthatnak épp. Ez pedig zseniális húzás, hiszen így a készítők elkerülték azt a veszélyes terepet, hogy replikálniuk kelljen a film ikonikus jeleneteit, csak más színészekkel.
És akkor a színészek: A The Offer Albert S. Ruddy-nak a visszaemlékezései alapján íródott, így a film főszereplőjének őt lehet elsődlegesen tekinteni. Itt pedig fontosnak tartom megemlíteni, hogy Ruddy néhány részletet a saját nézőpontja alapján írt meg. Erre jó példa a Coppolával való kapcsolata. A sorozat jóbarátoknak mutatja be őket végig, azonban a valóságban ez a partneri viszony a film forgatásának végére megszakadt. Olyannyira, hogy Ruddy ki sem látogatott az utolsó forgatási napokra. Ennek ellenére hihetetlen jó alakításokat láthatunk a sorozatban. Miles Teller - aki Armie Hammer helyére ugrott be, mint Ruddy -, élete egyik legjobb alakítását nyújtja a mindent megoldó producer szerepében. Azonban a showt egyértelműen a Bob Evanst megformáló Matthew Goode lopja, aki a Paramount vezérigazgatója szerepében egyszerűen zseniális. De remekül sikerült színészt találni Coppola, Bettye McCart (Ruddy asszisztense) szerepeire is. Előbbi esetében Dan Fogler külsőre egy az egyben olyan, mint a rendezőzseni. Bevallom a legelején nagyon féltem, miképpen láthatjuk majd Marlon Brando-t vagy Al Pacino-t, akik ugyebár a film ikonikus színészei, azonban a sorozat megtekintése után ki merem jelenteni, hogy mindkét esetben - a castingosok és az írók is - tökéletes munkát végeztek. Utóbbinál valami félelmetes a hasonlóság, mind külsőben, mind a karakterben.
A látványra se lehet panaszunk, ugyanis hibátlanul elevenedik meg előttünk a korai 70-es évek hangulata, ahogy a filmgyártása maga is. Számos utalást kapunk a korszak emlékezetes mozijaira, ahogy zenében is tetten érhetőek a korszakra jellemző klasszikus slágerek. A helyszínek végig korhűek, konkrétan a Paramount stúdió területén forgatták a sorozatot, a jelmezeken is ugyanez az igényesség és pontosság figyelhető meg.
A The Offer mesterein rántja le a függönyt a filmgyártásról a laikus, ám a hollywoodi gépezetért rajongó nézők előtt, miközben kézzelfoghatóan idézi meg a 70-es évek hangulatát és Hollywoodját. Bár a sztori néha csapong, összességében egy kiváló alakításokkal teli, végtelenül szórakoztató produkció kerekedik ki belőle, ami végig izgalmas és érdekes helyzetekkel bírja maradásra a nézőjét. Akik a The Offertől egy dokumentarista jellegű elbeszélést várnak, azok bizony csalódni fognak, ugyanis a fókusz nem az alkotói folyamaton van, hanem a felmerülő problémák megoldásán van. A keresztapa rajongóinak viszont egyenesen kötelező program, hiszen ez egy olyan ajánlat, amit nem érdemes visszautasítani.