Nem egészséges erotika - BILINCSBEN (2017) kritika

Házimozi ajánló | 2017-10-11 | Bogár Bence

Úgy látszik, hogy 2017 Stephen King éve a mozgóképek világában. Nem elég, hogy kiadták újra az író egyik legnagyszabásúbb munkáját, de annak feldolgozása is nagyszerű lett (AZ), előtte A setét torony is megfilmesítésre került több kevesebb sikerrel. Ezek azonban mozifilmek voltak, ellenben a Bilincsben a Netflix terméke, de persze ez nem jelenti azt, hogy minőségben elmaradna a többiektől. Sőt, kifejezetten remek kis darab született belőle, még úgy is, hogy ez az írónak az AZ után szintén egyik nehezebben képernyőre formálható írása. Hogy miért is, arra mindjárt kitérek.

A történet szerint adott egy házaspár (Carla Gugino és Bruce Greenwood), akik elutaznak nyaralójukba, hogy elmeneküljenek kicsit a világ zajától. Igen ám, de egyáltalán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt elképzelték. A feleség, Jessie legnagyobb szerencsétlenségére férje épp akkor kap halálos szívrohamot, miután szexjátékuk kezdetekor az ágyhoz kötözte. Több kilóméteres körzetben nincs senki, az asszonynak azonban ki kell tartania, ha élve akar ebből kikerülni…

Ugye mindenki ismeri azt a műfaji besorolást, hogy kamaradráma, ahol többnyire egy helyszínen játszódik a cselekmény, alig pár karakterrel? Nos, a Bilincsben éppen egy ilyen, sőt abból is az egyik legjobb. A játékidő vagy háromnegyede alatt egy szobában zajlik a cselekmény, ami feszült atmoszférát kölcsönöz az egésznek. Tulajdonképpen egy nő lelki vívódásának vagyunk szemtanúi, ahol kapunk egynéhány flashback jelenetet is, azonban ezeket ne tekintsük tölteléknek, mivel viszik előre a cselekményt rendesen.

Egy King -regényben már jócskán megszokhattuk, hogy a főbb karakterek rendre megküzdenek önmaguk démonjaival, és ez természetesen most sem lesz majd másképp. A karakterábrázolás tekintetében a film jelesre vizsgázik.

Persze ez inkább egy okos thriller, és a legkevésbé sem olyan mozi, melyben tonna számra hullanak az emberek, itt sokkal inkább a dolgok pszichológiai aspektusaiból közelítették meg az egészet. Ez pedig kérem, egy roppant feszült bő másfél órát jelent. Ugyan van benne egy jelenet, ami kis túlzással egy Fűrész -filmbe is belefért volna, de egyébként nem a konkrét brutalitás áll a középpontban.

Carla Gugino (Sin City, Watchmen) különösen jól játszik, de hát mikor nem, kérdezhetnénk. Egy kamaradráma esetében pedig minden azon áll vagy bukik, hogy a főszereplő mennyire játszik jól, és itt ezzel semmi gond nem is volt. A többiek, Bruce Greenwood (Star Trek) és Henry Thomas (ET, New York bandái) is tisztességgel teszik a dolgukat, még ha a középpontban most egyértelműen nem is ők állnak.

Összegezve, a Bilincsben ugyan nem hibátlan, néha mutat sablonokat is, de azért még az átlagból így is kifejezetten kiemelkedő produkció. Nem csak hogy pontos a jellemrajza, de egyfajta tapintható feszültség is nagyon ott van benne, szóval mondhatni, hogy a képernyőn most egy jobb King -minőséget kapunk. Az író rajongóinak csak ajánlani tudom a Bilincsbent, mert ugyan nem hibátlan, de tisztességes és végeredményben több mint korrekt munka lett.