Ha végzed a munkád- BEÉPÜLVE- AZ ESCOBAR- ÜGY (2016) kritika.

Házimozi ajánló | 2017-02-14 | Jung Isti

A legjobb sztorikat az élet írja, szokták mondani. Ezt készséggel lovagolják meg a direktorok, és várják a törvényszerűnek gondolt sikert. De azért, mert valami megtörtént, még nem jelent semmit. Pusztán azt, hogy megtörtént. Az a nem mindegy, hogyan tálalják. Nos, Brad Furman rendező Robert Mazur történetét ”is-is” módon tálalta. Sikerült is, meg nem is.

Robert Mazur könyve alapján készült a film, aki a ’80-as években beépített ügynökként dolgozott, és gyakorlatilag egymaga buktatta le a medellin kartellt, meg a nekik dolgozó korrupt bankárokat és „kis társaikat”. Mazur még ma is él, vérdíjjal a fején. (Ha nem élte volna túl az akciót, a könyvét sem írhatta volna meg, ugyebár).
Azzal, hogy ezt leírtam, nem árultam el nagy titkot, nem spoilereztem. Hiszen, aki csak annyit megtett, hogy egy előzetest megnézett, vagy egy tartalmat elolvasott a filmmel kapcsolatban, már tudja, hogy nem kell semmi újra számítani. Nem hemzsegnek ugyan a fedett ügynökökről szóló filmek, de láttunk már, ha nem is ugyanilyet, de hasonlót. Hadd ne mondjam, Donnie Brasco.

Azt a szintet viszont nem üti meg. Részben azért, mert a film első felében nem igazán töri magát a forgatókönyv, hogy érdekeltté tegyen a dologban. Lépnek új emberek, új szituációk, de nem érteni pontosan minek mi célja van, ki kicsoda. Mondhatni unalmas, a néző joggal kérdezheti: „Miért érdekeljen ez engem?”.
Azért, mert mikor Mazur (Bryan Cranston) Bob Musellává vedlik, onnantól beindul a henger. Sorjáznak az erősebbnél erősebb jelenetek, a színészeknek köszönhetően. Cranston, szokásához híven zseniális. Diane Kruger, Musella álmenyasszonyaként, és kezdő ügynökként is emeli a film színvonalát, ahogy John Leguizamo. Meglepő, hogy Csőre Gábort kapta szinkronnak, de semmiképp nem lett negatív eredménye, így is színes volt a karakter. Szomorú vagy sem, ki kell mondani: a filmet a színészek teszik értékelhetővé. Ismeretlen, lelkes amatőrökkel valószínűleg egyszer, de akkor is csak félig megnézős film lenne.
Mint már említettem, a történetben nem kell semmi újra számítani. Ez értendő az ilyen típusú filmek esetében arra, hogy a beépült ügynök lebukása folyton a levegőben lóg, így mi is szorítjauk az öklünket, nehogy megtörténjen. Kénytelen hanyagolni a családját, amit vagy megszenved a házassága vagy nem, és a letartóztatni kívánt emberek közel kerülnek hozzá.

A színészi játékokon kívül számomra ez volt még a legelgondolkodtatóbb problémakör. Musellát befogadja az alvilág. Barátokat szerez, akik végső soron ugyanúgy családos emberek, ahogyan ő, vagy csak szeretnek jól élni, még ha illegálisan szerzett pénzből is, és a barátaikért, (Muselláért is), mindent megtesznek. Elkerülhetetlen, hogy kívülálló maradjon Musella, de hivatástudata, és a szeme előtt lebegő cél nem gyengíti el, mindvégig tudja kinek az oldalán áll. Érdekes elgondolkodni azon, hogy mi meginognánk-e egy vitathatatlanul jobb élet miatt, tudva, hogy az törvénytelen, és életveszélyes. A film dráma csúcspontjának mondható „esküvő” drámaisága is Cranston és Kruger játéka miatt működött. És mivel így volt, ne fanyalogjunk. A „nem a ruha teszi az embert” mintájára analógiás módon mondhatjuk, hogy „ nem a forgatókönyv teszi a filmet”. Ennél a filmnél legalábbis. De ha a színészi játékok tartják a felszínen, és így lesz nézhető, az is érdemként fogható fel, és valamennyire maradandó alkotás lesz. A Kiképzés (2001) is Denzel Washington miatt lett akkora film, amekkora.

Fontos, hogy a címet is rendbe tegyük. A magyar címfordítások tudnak kreatív dolgokat produkálni, és bevett szokás, hogy adnak egy alcímet is a címnek. (Pl.: Warrior-A végső menet). Az eredeti címnek (The Infiltrator) köze nincs Escobarhoz, sőt, igazából a filmnek sem. Pár másodpercre megjelenik, és utána közlik, hogy egyébként ő volt Escobar. A fedett ügynök Robert Mazur-ről szól, az ő akciójáról, vívódásairól, és életveszélyes szerepjátszásáról. Bryan Cranston szerepjátszásának hála, a sablonosnak mondható, és újítások nélküli Beépülve azért mégiscsak egy élvezhető mozi.
Értékelés tekintetében a középmezőny csúcsa, de nagyon. Úgyhogy bátran rá lehet szánni az időt.