Hol leszel akkor? - HOLNAPUTÁN (2004) kritika.

Házimozi ajánló | 2017-10-15 | Juhász Péter

Mikor Jake Gyllenhaal még leginkább Donnie Darkoként volt híres, Roland Emmerich kiszemelte 2004-es katasztrófafilmje főszerepére, Dennis Quaid mellé. A Holnapután fagyos témája hatalmas bevételt produkált és az év egyik legsikeresebb blockbustere lett. Noha egyetemes problémát feszegetett, legtöbben mégiscsak a globális pusztítás mesterének újabb agymenésére voltak kíváncsiak. 

Valljuk be, joggal. A német rendező ugyanis ismételten kitett magáért, és ez a mozi még bőven a jobbak közé sorolható filmográfiájában. A mozinézők megkapták, amire számítottak. A nem túl bonyolult alaptörténet szerint egy természeti csapás következtében leáll a Golf-áramlat és így a pólusok felborulnak, Földünk éghajlata pedig gyökeresen megváltozik. Kitör Emmerich gigantikus látványvilágú világégése… vagyis, inkább teljes elfagyása.

Jack Hall (Dennis Quaid) klimatológus hiába figyelmeztet, a katasztrófa bekövetkezik. Gigantikus pusztítás söpör végig bolygónkon. Felborul a természet és a világ rendje. Kitör a káosz. A félig romba dőlt Államok kies végtelenségében Jack fia is a hó alatt reked egyetemista társaival egyetemben.  Jack, noha fiával (Gyllenhaal) enyhén megromlott viszonya, minden ellenséges érzését kénytelen félretenni, hogy segítségére sietve végül összefogva próbálják meg túlélni a sosem látott telet.

Roland Emmerich ezzel a filmjével még épp időben érkezett. A 90-es évek pusztító katasztrófafilm sorozata után (Armageddon, Deep Impact) még pont elcsípte a mozinézők ilyen terű igényét. A Holnapután látványorientált, „destroy fétís” alkotás. Az akkori idők CGI effektjeinek egyik legkiemelkedőbb darabjaként a nézők tódultak a vásznak elé és lelkesen áradoztak az újabb apokalipszis láttán. 

Dramaturgia tekintetében és hitelességét illetően természetesen óriási mosoly övezte. A kritika ízekre szedte a rendezőt, de még így is ezerszer jobb volt mint pár évvel későbbi próbálkozásai e téren.

A két színész szerencsére jól hozta az elvártakat, Gyllenhaalnak azóta persze többszörösen megbocsátottuk akkori döntését. Anyagilag gondolom ő annyira nem bánta meg ezt a lépést sem. Dennis Quaidnek meg hozott még egy kis sikerélményt, hosszú szünet után.

A film a házimozi területén is tarolt. A mozik tetemes bevételét (544 millió Dollár) követően még vagy 110 milliót kasszírozott DVD eladásokból. A 125 milliós költségvetést így alaposan visszahozta és a globális felmelegedéssel foglalkozó filmek első helyén végezte. 

Gratuláljunk neki így utólag? Valljuk be, szerettük! Jómagam is időnként beteszem a korongot a lejátszóba és jólesőn nosztalgiázom kicsit. Főleg a téli hónapok alatt…