Élő szövet a fémvázon volume 5! TERMINÁTOR- GENISYS kritika.

Házimozi ajánló | 2015-07-03 | Christian

Már korábban kifejtettem, hogy nagy az ötlettelenség Hollywoodban. Manapság az újrafeldolgozások, az előzmények, és folytatások korát éljük, sorra készülnek a klasszikus filmekhez kapcsolódó alkotások, melyek több kevesebb sikerrel próbálják célba venni a fiatalabb generációt és nosztalgiára bírni azokat, akik ezen filmeken nőttek fel. Legutóbb a dinók kapták meg hosszú szünet után a maguk újabb felvonását nem egészen egy hónappal ezelőtt. Júliusban pedig egy még korábban megkezdett Franchise kapott egy lehetőséget a feltámadásra…Itt pedig meg is kérek mindenkit, hogy suvassza el szépen az elvárásait, tegye egy lezárt dobozba a szekrény tetejére vagy az ágya alá, mert már hiába is keresnénk a dolgokat amiket régen szerettünk, azok ma messze nem ugyanolyanok.

A Terminátor- A halálosztó a nyolcvanas évek sikerfilmje, és akció-klasszikusa minden valamirevaló filmrajongó leg-leg listájának előkelő helyén szerepelhet. Az ítélet napjára egész pontosan 7 évet kellett várni, az első részhez hasonlóan James Cameron rendezte. A gépek lázadása címre keresztelt harmadik etapra 2003-ban került sor, ami véleményem szerint még egy korrekt iparosmunkának volt tekinthető, néhány emlékezetes jelenettel tálalva, Jonathan Mostow rendező közreműködésével, a kormányzós évek előtti utolsó filmje volt akkor Schwarzeneggernek. A Megváltás 2009-ben pedig csak olyan lett, amilyet egy McG kaliberű rendezőtől el lehet várni, a film annak rendje és módja szerint Arnold hiányában szépen le is szerepelt. A hányattatott sorsú Terminátor- Franchise kézről-kézre járt az évek folyamán, idén a nagystúdiók egyike a Paramount csapott le rá. Megszerezték rendezőnek a Thor: Sötét világgal meg néhány Trónok harca epizóddal bizonyító Alan Taylort rendezőnek, és megbízták többek között azt a Laeta Kalogridist forgatókönyvírónak, aki Dennis Lehane Viharsziget című könyvét adaptálta vászonra, amit aztán Scorsese jól meg is rendezett. A Terminátor: Genisys részben az első és második terminátor-film elemeit vegyíti, némi időutazós maszlaggal körítve. A történet ott veszi kezdetét, amikor John Connor 2029-ből visszaküldi jóbarátját Kyle Reese-t, hogy mentse meg anyját az éppen a megölésére küldött ránctalanított Scwarzitól, akit a 84-es filmből már ismerünk. Kyle meg is érkezik 1984-be, a csavar pedig ott következik be, hogy ez számára már egy alternatív nyolcvanas évek, hirtelen megjelenik a hős amazon Sarah Connor, egy idősebb kiadású Arnie-val, hogy megmentse hősünk valagát egy mimetikus polialoidtól. Kyle meglepve tapasztalja, hogy Daeneris Targaryen már nem szőke és puskával rohangál városszerte, nem mellesleg lapapázza az öreget. Egy jövőbe, pontosabban 2017-be történő időugrás, némi kvantumfizikai kiselőadás és pár perccel későbbi jelenetben megjelenik fiuk, John Skynet- update verziója is, hogy alátegyen anyucinak meg apucinak. Innentől pedig a jól ismert menekülésen és az akciók tömkelegén van a hangsúly. A Terminátor Genisys egy remekül effektelt látványos, apokalipszis jelenettel és egy Skynet központ elleni támadással nyit. A filmet pedig Kyle Reese narrációja keretezi. Látványos, és olyan gyors tempójú, hogy a nézőknek a bemutatott időutazós katyvaszt nem is lesz idejük megemészteni, vagy egyáltalán gondolkodniuk azon, hogy most akkor ki, miért, mikor, kivel és egyáltalán? Szövevényes a dolog és részben az is, kérdéseink egy része megválaszolásra talál és lesz olyan is amikor megkérdezzük, hogy ki küldte vissza azt a terminátort, aki megmentette a kilenc éves Sarah-t? Ha valamiben hát ebben időkimozdítós dologban nem hibátlan film a Genisys, túl sok az információ. Apropó Genisys, ez a filmben nem csupán a történetbeli valóság új szintre történő emelését és kezdetek totális megváltoztatását kell érteni, hanem egy 2017-ben elindított, letölthető program, amiből aztán a Skynet lesz. Igen, igen meg van kutyulva az egész, de számomra valahogy mégis szórakoztató módon volt tálalva. Ha a logikai és egyéb döccenőkön túljutunk, és mint mondtam elvárásaitokat otthon hagyjátok, akkor jól szórakoztok majd a Terminátor: Genisysen. Néhány egészen klasszul kivitelezett akciójelenetet kapunk, a film végig izgalmas, néhány remek megoldással és ötlettel. Alan Taylor jó érzékkel vegyíti a klasszikus, ismerős jeleneteket filmjében, némely esetben pontosan, beállításra megegyezően másolva azokat. Kyle menekülését a ruhaüzletben és a fiatalabb Arnie punkokkal történő csevelyét érdemes ez ügyben figyelni.

Schwarzenegger jól hozza ismét az immár papáskodó terminátort, néhány jó poén köthető karakteréhez. Emilia Clarke-ot nagyon kedvelem, legfőképpen azért is eshetett rá a választás, mert hasonlít a fiatal Linda Hamiltonra, A filmeleji dialógusuk Arnieval a kocsiban nagyon ott van. Emilia játékával nem volt különösebb gond, szinkronhangjával viszont nem voltam kibékülve, túl fiatalosra vették. Kyle Reese szerepében ezúttal Jai Courtney, aki nem a szívem csücske, de itt jól állt neki a szerep. Nem egy Michael Biehn azt meg kell hagyni, karaktere fele annyira nem összetett mint anno elődjénél. John Connor szerepében pedig egyik kedvenc színészem Jason Clarke látható, ő egy sokrétű aktor, akit mindig szívesen látok. A játékával nem voltak bajok, jól hozta a gyilkológépet és az üzletember karakterét is. Idén még az Everest című drámában összefutunk majd vele.

 

Azt mondom mindenképp érdemes próbálkozni a Terminátor 5. részével, azért nem annyira rossz film mint sok helyütt lehúzzák. Szórakoztató és nosztalgikus, erősen a harmadik rész nyomdokvizein haladva. Nem tudok rá szívemből haragudni, mert én élveztem a látottakat! Ajánlom!