Mechanikus Pinokkió – A. I. MESTERSÉGES ÉRTELEM (2001) kritika

Házimozi ajánló | 2017-12-18 |

Ma már simán azt mondjuk, hogy Spielberg neve garancia, és nem ma kezdte az „öreg”, de ezt 2001-ben is mondhattuk volna nyugodtan, mert egy Schindler listája és egy Ryan közlegény megmentése már a háta mögött volt, be is pakolta őket a mozifilmek titánjai közé. Kicsit furcsa az A. I. Mesterséges értelem megnézése után rájönni, hogy ezzel a filmmel valahogy nem történt meg ugyanez. Nem azért, mert nem kapott jó kritikákat. Sőt, a filmet Stanley Kubrick rendezte volna, aki részben a technika fejletlensége miatt nem készítette el a mozit, halála előtt pedig örökül hagyta Spielbergre. Szóval egy kicsit Kubrick filmet is nézünk, mikor David (Haley Joel Osment) elgondolkodtató, megható, cyberpunknak is nevezhető meséjét nézzük.

A történet szerint Monica (Frances O’Connor) és Henry (Sam Robards) kapnak egy robotfiút, Davidet, hogy amolyan pótlója legyen gyermeküknek, aki évek óta hibernálva van. David az első olyan gép ( afilmben mecha), akit Hobbey professzor (William Hurt) cége gyereknek gyártott és nem szimplán érzései vannak, de képes szeretni is. Mikor Monica és Henry fia, martin (Jake Thomas) felébred, David háttérbe szorul és igyekszik kivívni szülei, de legfőképp Monica szeretetét. Aztán amikor feleslegessé válik és ahelyett, hogy visszavinnék bezúzni a céghez, Monica kiteszi egy erdőben. David elhatározza, hogy felkeresi a Pinokkió meséjében szereplő kék tündért (ezt a mesét olvasta a két fiúnak Monica, mielőtt Davidet kirakta), hogy változtassa igazi fiúvá. Úgy hiszi, hogy anyja akkor szeretni fogja, és visszamehet hozzá.  

A felvetett téma, ami az emberek és gépek témáját boncolgatja, már több filmben, többféleképpen feldolgozásra került. Spielberg (és Kubrick) alkotása azok közé tartozik, amelyek messze kiemelkednek az átlagból. Végig ott húzódik a filmben a kérdés, hogy mi számít igazán? Embernek vagy emberinek lenni? Az emberek (orgák, az organikusból) szórakoztatás céljából mészárcirkuszban irtják a mechákat (mechanikus), abból kiindulva, hogy mint orga ezt megtehetik, és így van jól. A mechák semmilyen veszélyt nem jelentenek a világra, nem azért hozzák létre őket, hogy benépesítsék velük a földet, hanem igények kielégítésére. Jude Law például szeretőrobot, női vágyak kielégítésére hozták létre. Law amúgy egy erősebb alapozóval, „arcberendezésének” köszönhetően, a világos bőr és sötét haj éles kontrasztjával rögtön felhívja a figyelmet arra, amire David, fejlettsége miatt, nem. A mecha mivoltra. A játéka egyébként zseniális, a karaktere pedig amolyan mesebeli kísérője Davidnek, nőkhöz való szakértelme pedig leheletnyi humorforrást is szolgáltat. A mesebeli karaktereknél maradva: Maci, az igencsak szimpatikus, jópofa plüss mackó is mesei segítőtársa Davidnek. Azért hangsúlyozom ennyiszer a mesét, mert tulajdonképpen a film az. Mivel a történet a jövőben játszódik, nem kell meglepődni egy beszélő plüss medvén (de a beszélő állat egyébként mesei attribútum), Gigolo Jo (Jude Law) és Maci figurái összetéveszthetetlenül azonosíthatók hősünk, David, céljának elérésében. Az meg a ráadás, hogy Pinokkió meséje indítja el Davidet a nagy kaland felé: megtalálni a kék tündért.   

Az, hogy a születés vagy alkotás tesz emberré valakit, eredendően nem lenne kérdés. A Mesterséges értelem esetében viszont nagyon is aktuális dologként realizálódik. David hisz, küzd, könyörög, szeret és reakciói a legteljesebb mértékben emberiek, semmi olyat nem tesz, ami ezt cáfolná. Emberként viselkedik, emberibben, mint sok más, és ha nem lenne az átvilágító kütyü, amivel a bőr alatti csontokat vagy alkatrészeket lehet látni, igazi kisfiúként kezelnék, ami amúgy az álma és utazásának célja. Mechaként ez különleges és egyedi dolog, emberként nem. Hol a határ? Van-e egyáltalán? Szigorúan szorítkozzunk arra, hogy ki orga és ki mecha? Racionálisan persze, morálisan viszont lehet dilemmázni. 

Nyilvánvalóan egy érdekes téma nem elég ahhoz, hogy értékelhető alkotás szülessen, azt ki kell dolgozni, kihozni belőle a legtöbbet, ami csont nélkül meg is van. Ehhez tesznek a színészek is, már említettem Jude Law játékát, ami plusz esszenciát ad az egész főzetbe, Haley Joel Osment játéka mellett, ami viszi a prímet. Egy gyerek-Oscar kijárt volna neki. Minden érzelmi vetületét a legmélyebben adta vissza David karakterének, ettől lett még jobb a film, mint ami amúgy is. A gondolkodásra késztető történet mellett a megható pillanatok és a keserédes reakció nézőként David úti célját nézve, meg az egész koncepció nagyon mélyen elülteti bennünk a filmet. A hosszabb játékidőt sem bánjuk, ráadásul a viszonylag elég keveset beszélő narrátor (akiről meg is feledkezünk) ötletes kis easter egg.
Zenében használatos a lezáratlan dallamív, ami arra utal, hogy akár vége is lehetne a darabnak, de akkor újra felkapja és viszi tovább. Ilyen is van, és nagyon jól működő húzásra sikeredett. Plusz piros pont, hogy a film által feldobott labdák, megkezdett szálak le vannak csapva és el vannak varrva, pedig elég komplex mozit nézünk.

Summázva: a sztori, annak kidolgozása, színészi játékokkal való olyan életre keltése, amibe bevon minket, nézőket is, a megkreált világ, amiben játszódik, minden egyes karakter, kellék stb. olyan módon, olyan sorban lett elrendezve, hogy egy mély nyomot hagyó filmélményt kapunk, ha szánunk időt Spielberg (és Kubrick) filmjére, az A. I. Mesterséges értelemre. És szánjunk.    

Gyártási év: 2001
Rendező(k): Steven Spielberg
Író(k): Steven Spielberg

Főszereplő(k): Haley Joel Osment, Jude Law, William Hurt, Frances O’Connor
Műfaj(ok): sci-fi, akció, kaland
Címkék: dráma, sci-fi, steven spielberg, 2001

Értékelés: