Karácsonyi kísértetek, ének nélkül – SZELLEMES KARÁCSONY (1988) kritika

Házimozi ajánló | 2017-12-25 | Faragó Tamás

Dickens Karácsonyi Éneke megszámlálhatatlanul sok feldolgozást ért meg. A történet egyszerű mégis sok lehetőséget ad, hogy változatos módokon és műfajokban feldolgozhassák úgy, hogy az eredeti esszenciája nem veszik el. Így volt ezzel Richard Donner is, aki két Halálos fegyver között elkészítette a maga verzióját, Bill Murrayvel.

A történet szerint Frank Cross, egy amerikai kereskedelmi televízió addigi legfiatalabb elnöke. Eléggé kemény kézzel, irgalmat nem ismerve jutott el ebbe a pozícióba. Persze az élete nem csupa öröm, viszont végtelen egója miatt ezt maga sem látja be. Ahogy az várható, az égieknek elege lesz belőle. Innentől a jól ismert mese bontakozik ki. Franket meglátogatja halott főnöke, aki hozzá hasonlóan, nem igazán a szociális érzékenységéről volt híres - nincs is túl jó dolga a túlvilágon. Figyelmezteti hősünket a három szellem látogatására és arra, hogy jobb lesz, ha észhez tér. Persze Frank nem hisz neki, de félelmében megkeresi volt szerelmét, akit pont karrierje miatt hagyott el. A nagy egymásra találás azért elmarad, hiszen megkezdődik Scr…vagyis Frank kálváriája, a múlt, a jelen és a jövő karácsony szellemével.

Kicsit féltem újranézni ezt az alkotást, mivel gyermekkorom egyik meghatározó karácsonyi darabja volt, a Reszkessetek betörők és a Karácsonyi lidércnyomás mellett. Rettegtem, hogy az idő és a szép emlékek megkoptatták a trükköket, a humort, meg hát úgy mindent, ahogy az lenni szokott.

A retró utat választottam, leporoltam a régi VHS-t, előkapartam az ősi kazettát és elindítottam a filmet… majd ki is kapcsoltam, mert borzasztó kopott volt a szalag és élvezhetetlenné vált a film. De mielőtt bárki kétségbe esne, azért 2017-ben sikerült találnom egyéb módszereket kíváncsiságom kielégítésére (Más is halott már erről az új katonai fejlesztésről? Internet talán.) 

Szóval gyomorgörcs közeli állapotban elindítottam a filmet. Idegességem pedig 2 percig tartott. Nem véletlen, hogy ez az alkotás mai napig kult státuszban van az Államokban, sőt kötelező karácsonyi film.
A rendező jó érzékkel tapintott rá arra, hogy az alapanyag mennyire szürreális és ijesztő, nem véletlen, hogy a horror-komédia műfaját választotta stílusjegyként.

A film egyszerre borzongató, felkavaró, és borzasztóan vicces.
Donner nagyszerűen varázsolja szatírává egy tipikus karácsonyi történetet. Persze ehhez hozzásegíti őt a fantasztikus forgatókönyv is. Viszont a horror klisékre épülő beállítások és Tim Burtont idéző látvány és színvilág nélkül a film nem lenne több egy felejthető alkotásánál. A trükkök és a maszkok meg egyszerűen bámulatosak, hihetetlen, hogy ez egy majdnem harminc éves film. Nem véletlen, hogy megkapta a legjobb maszk Oscar-díját.

Mindig is imádtam a praktikus effekteket, de ez a mozi a legjobb bizonyíték, hogy a CGI-al szemben ezek a trükkök, ha kellő hozzáértéssel készültek, nem öregednek. A nyomasztó hangulatot, pedig Danny Elfman hátborzongató „karácsonyi” nótái tekerik a maximumra. Gyerekként már csak a zenétől libabőrös volt mindenem és ez húsz évvel később egy szemernyit sem változott. Ezen most különösen meglepődtem, ugyanis Elfman sosem tartozott a kedvencem zeneszerzőim közé, még ha el is ismerem a munkásságát.

A film igazi nagy erőssége persze Bill Murray, aki csípőből hozza a cinikus és egoista figurát. Murray nem túl erős színész, de ez az a karakter, ami igazán jól áll neki. Persze ennek valószínűleg köze van ahhoz is, hogy ő a valóságban is ilyen, de az a film értékéhez csak hozzátesz.
Nem szabad elszaladni a mellékszereplők mellett sem. Frank volt szerelmét játszó Karen Allen egyszerűen gyönyörű. Már a mosolya is elég ahhoz, hogy beragyogja a komor hangulatú alkotást.

Tökéletes választás a főszereplő ellenpólusának. És a két igazi színfolt pedig Carol Kane és David Johansen. A Jelen és a Múlt karácsony szellemei fergeteges és emlékezetese figurák. Nagyszerű szövegekkel, habár karácsonyi filmtől eltérő, nem túlzottan vonzó személyiségjegyekkel lettek mindketten megáldva. Az ég küldöttei itt nem bűbájos angyalkák, akik kedves hangon próbálják meggyőzni a kőszívű főhőst. Ezek bizony durva figurák, elég fekete humorral, akik hol elborzasztják Franket, hol pedig a frászt hozzák rá.

Összességében a Szellemes karácsony, egy időtálló alkotás. Ez a film, ami amellett, hogy eléggé kemény görbe tükröt mutat a televíziózásnak, egy szórakoztató családi mozi kis hátborzongatással (szigorúan tíz év felett). Persze vannak hibái, főleg a borzasztó giccsesre sikerült befejezés, de a sok pozitívum duplán kárpótolja az embert.



Érdekességek:
- Bill Murray a film előtt Párizsban élt és már két éve nem játszott filmben. Eléggé komolyan a visszavonulást fontolgatta. A forgatókönyv győzte meg, hogy vállalja a főszerepet.         
- A legendás színész John Houseman, aki saját magát alakítja a filmben, sajnos nem élte meg a bemutatót. Egy hónappal korábban 1988. október 23.-án elhunyt.
- A jelen karácsony szellemét játszó Carol Kane nagyon ideges volt amiatt, hogy bántania kell Bill Murrayt. Mikor a jelenetet forgatták és megragadja az ajkát sikerült annyira megszorítania, hogy napokra leállt a forgatás, Murray szájsérülése miatt.
- Frank öccsét, Jamest, John Murray játssza, aki a valóságban tényleg Bill Murray testvére.
- Az utcazenészek között, akiknek Frank beszól, olyan legendás zenészek voltak, mint Paul Shaffer. Miles Davis, David Sanborn és Larry Carlton.