Mi a baj a keresztény filmekkel? – Perben az ördöggel (2011) kritika

Házimozi ajánló | 2017-01-11 | Faragó Tamás

Az ember sehol nem lehet biztonságban. Szokásom, hogy a youtubeon újranézem kedvelt filmjeim híresebb jeleneteit. Biztos már is csinál ilyet. Könnyű belefeledkezni, hiszen a fáradhatatlan videó megosztó, ráérezve az érdeklődése, ontja magából az ajánlásokat. Épp a Good Will Hunting legendás jelenetét néztem, azt amiben a bölcsességben megőszült Robin Williams kiosztja, a nagypofájú Matt Damont és elmagyarázza neki, hogy a tudás tapasztalat nélkül semmi. Szóval elmerültem a képekben mikor megláttam egy soron következő videót, ’A sátán beismerő vallomása’ címmel. A videó borítóképén szegény Malcolm McDowell, az összes színészi attitűdjét beleadva mond épp valamit nagyon velőset és gonoszat. Nosza, rá is kerestem a filmre. Hosszas nyomozásnak köszönhetően (IMDB) megleltem azt a filmet amelyből a jelenet van. Ez a Suing the Devil, magyar címmel, Perben az ördöggel.

A film szinopszisa velős volt, de eléggé kíváncsivá tett:

Egy fiatal ügyvéd, benyújtja a pert a sátán ellen minden általa okozott kárért őt személyesen vádolva, melyeket elkövetett az emberiség ellen. Az ördög megjelenik a tárgyaláson, és kitör az évszázad legnagyobb pere.

Tetszett az ötlet. Gondoltam ebből sok mindent ki lehet hozni, sok érdekes gondolatot egy magamfajta ateistának is. Habár nem hiszek, nem ítélem el azt, aki igen, sőt engem kifejezetten érdekelnek a vallások. Ha tud új gondolatot felépíteni az alkotás, akár humanista szempontból, vagy akár a teológiához tesz hozzá valamit, már egy érdekes beszélgetés lehet belőle.

Szóval neki álltam a filmnek. Nem telt el 5 perc és tudtam, hatalmas hibát követtem el…

Ebben az alkotásban nem az a dühítő, hogy mennyire erőlteti az üzenetét (persze az is), hanem, hogy ezt mennyire szörnyűen csinálja. A kép borzalmasan néz ki, még egy kis költségvetésű tv-filmhez képest is. Undorító a fényképezés, az egész képivilág taszító, és ez biztos, hogy nem volt koncepció. A rendezés mesterkélt, buta, tele annyira színpadias jelentekkel, hogy azok már a Barátok köztben is kínosak számítanak.

A történet, nemcsak klisés (bárcsak annyi volna a baja) egyszerűen vállalhatatlan. A szkript olyan, mintha egy 7 évessel megnézették volna a Petrocelli legrosszabb részeit, elolvastatták volna vele a Képes Bibliát, majd megzsarolták volna, hogy elveszik a fagyiját, ha nem dob össze ezekből valamit. Bugyuta és szájbarágós az egész, a szombat reggeli gyerekműsorok párbeszédeit megírni több munka lehetett, mint ezt a forgatókönyvet.

A színészek meg röhejesek. Malcolm MCDowell még próbálkozik, neki nem is állna rosszul a karakter, ha a rendezői utasítás nem csak annyi lett volna, „Ripacskodjatok! Ripacskodjatok, ahogy csak tudtok!” Ezt mindenki maximálisan betartotta. Még a valaha jobb sorsra érdemes Tom Sizemore is. De a főszereplő az, aki igazán alávág mindennek. Nem gondoltam, hogy létezik ilyen színtü színészi antitalentum, mint Bart Bronson. A Baywatch jobb napjait idéző méla arckifejezése és a minden érzelmet nélkülöző hanghordozása teszi őt, a film valódi gonoszává. Mert nem elég, hogy idiótán és élettelenül játszik, még az egészet végig is narrálja, csak hogy fokozza maga ellen a lincselő tömeget.

A filmben elhangoznának érdekes gondolatok, ha ezeket nem a Zárt osztály színtársulatának ’Futottak még’ csoportja adná elő és a párbeszédeket is inkább egy csapat majommal íratták volna le. Az üzenet így szájbarágós lesz és dühítő.

 

Nehéz elhinni, hogy ez az igazi szűklátókörű bigottokon kívül (akik a visszasírják boszorkányégetést), ez bárkinek is szórakoztató lenne.
Ha én gyakorló keresztény lennék, ez felháborítana. Tegyük fel, rendszeresen járok templomba, fizetem azt, amit fizetni kell. Az Egyház gazdálkodik a pénzemmel és adnak egy kicsit egy filmesnek is, hogy promóza a dolgokat, közvetítse finoman az Igét. Az meg megcsinálja ezt a torzszülöttet. Ergo az én pénzemből, azokat a dolgokat kéne közvetítenie amiben hiszek, de ehhez kéne egy igényes felület is amit nem biztosít. Ugyanis ez film olyan, mintha fognék egy kalap trágyát, rádobnék egy lapot a Bibliából és azt mondanám, ez keresztény értéket közvetít, hisz ott van rajta a szentírás.

Azt nem értem, hogy az Egyház által támogatott keresztény filmesek, miért nem tudnak minőségi munkát csinálni?! Tényleg úgy gondolják, hogy egy csomó giccses és színvonaltalan fércművel célt érnek?! Ezek a filmek nem elég, hogy rosszak, mellette hülyének is nézik az embert. Nem hagyják, hogy a néző magától megértse, hogy rájöhessen az üzenetére és esetleg elgondolkodhasson rajta… Nem! Az arcába tolják, úgy hogy még csak véletlenül se legyen szórakoztató. Az ember kényelmetlenül érzi magát miközben nézi és nem azért mert ő nem vallásos, hanem mert látja, hogy ez az egész mennyire kínos és erőltetett.

Összességében ezt a filmet senkinek sem ajánlom, legfőképp a keresztényeknek nem. Az ilyen alkotások népszerűsítésével egy vallásos ember, csak a saját hitét járatja le. A nem hívők meg jobb, ha megkímélik magukat 97 percnyi béna prédikációtól.