A CineMániás - Az Online filmmagazin - Házimozi ajánló - Szerelembe zuhanva

Szerelembe zuhanva - HEGYEK KÖZÖTT (2017) kritika

Házimozi ajánló | 2018-01-04 | Turbók Krisztián

Jóval másabb ez a film, mint amire számítottam vele kapcsolatban. Túlélő drámát persze látott már az ember, másnem Bear Gryls-zel a NatGeon, de manapság szinte minden évben jön ki hasonló mozi olyan viszontagságokat megélő emberekről és helyzetekről, melyek valóban hordoznak magukban mondanivalót, vagy valamilyen vérbeli karakterdrámát, és esetenként ezt némi mélységgel is próbálják prezentálni felénk. Az elmúlt évekből talán A visszatérő című Inárritu mozi volt az, ami még ezekbe a keretekbe bele is tudta magát szuszakolni. Abban az a szituáció nem csupán komoly színészi játékkal, de erős, pazar képekkel is meg volt támogatva, ráadásul némi spirituális szinezet is kapott benne helyet.

A Hegyek között ezzel szemben nagy csalódás a műfaj szerelmeseinek, mert ha el lehet rontani egy ilyen filmet, akkor Hany Abu-Assad alkotása a tökéletes példa erre, melyben ráadásul egy regényt, Charles Martin The Mountain Between Us című könyvét adaptálta vászonra.

Minden adott ahhoz, hogy egy igazán kimagasló filmet nézzünk a témában, hiszen főszereplőink az egymás számára két idegen Kate Winslet és Idris Elba karaktere, akik egy közelgő vihar miatt egy reptéren rekednek. Alex (Winslet) kitalálja, hogy egy kisgéppel jussanak el egy olyan reptérig, ahonnan inditanak járatot a úticéljukig. Megy minden flottul is, találnak hamar egy gépet, pilótástul, meg kutyástul. Elindulnak, és egy ideje már mennek a kietlen, hófedte hegycsúcsok között, amikor a pilóta agyvérzést kap, és lezuhannak a hegyek közé. Oda, ahol filmünk története játszódik.

Elkezdődik a személyes drámák egész sora, melyekkel ezek a karakterek csak szembetalálhatják magukat. Előkerülnek az "úgyis meghalunk, nincs semmi esélyünk a túlélésre" frázisok, és mi is arra számítunk, hogy ennek biza jó vége nem lesz és azon is gondolkodunk, hogy mi mit tennénk a helyükbe. A karakterek jól alakulnak, több esetben is szembenéznek a halállal, valamint néhány pillanatban egész korrekt jeleneteknek vagyunk szemtanúi.

Aztán ahogy haladunk előre a sztoriban szépen lassan kezdjük érezni, hogy átvernek bennünket. Nem a szerelmi szállal van itt a probléma, kérem, hanem azzal, hogy olyan melodrámát kapunk, ami alatt az addig igéretesen építkező mozi megroskad, és helyrehozhatatlan károkat okoz a történet ívében. Itt már elveszítjük bizodalmunkat az irányba, hogy egy emlékezetes túlélődrámát látunk. A végére nem marad más, mint az egymás karjaiban vígasztalódás, és azon kapjuk magunkat, hogy egy romantikus film képei között veszünk el. Mert azért az nem semmi, hogy Elba és Winslet a kietlen, fagyos pusztaságban -egy vityilló fedele alatt ugyan- egymáséi lesznek a nagy túlélősdi közepette.

A rendező a végére még tartogat némi hosszabb lezárást, bár ez már végképp nem menti meg a filmjét a rossz szájíztől. Ahhoz már kevés az idő, hogy bemutassa, "hogyan is lehet felvenni a régi élet fonalát" egy ilyen esemény hatására. Az utolsó jelenetben pedig olyan giccset kapunk, srácok, hogy azt mondtam lekaparom a falat.
Nem azt mondom, hogy rossz film a Hegyek között, de megvolt benne a lehetőség egy sokkalta mozgalmasabb és mélyebb karakterdrámára. Szereplőink múltjából ugyanis egy két mondatnál többet nem tudtunk meg. Egyszerűen nem éreztem azt, hogy ha valamelyikük meghalna a film végén telesírnám a párnámat az elvesztését látva.

Összegzésképpen azt mondom, hogy lehet egy próbát tenni a filmmel, de hogy jobbat is lehetett volna az biztos. Ilyenkor bukik a dolog, hogy lehet, hogy egy könyvben mindez baromi jól hangzik, de egy film esetében már más a helyzet. Ott valami nem lesz működőképes. Mint utólag számomra is kiderült, hogy a film gyenge értékeléseket kapott a tavalyi bemutatása óta, és valószínüleg Elba - kvázi eladhatatlansága- miatt nálunk esély sem volt egy esetleges mozis premierre.