A múlt nyomában – 007 SPECTRE - A FANTOM VISSZATÉR (2015) kritika

Házimozi ajánló | 2015-11-07 | Christian

Egy titokzatos múltbeli üzenet arra készteti a 007-es ügynököt (Daniel Craig), hogy a szabályokat megszegve magánakcióba kezdjen Mexikóvárosban. A hajsza során eljut Rómába, ahol megismerkedik a titokzatos és gyönyörű Lucia Sciarrával (Monica Bellucci), egy hírhedt bűnöző özvegyével. Miután Bond beférkőzik egy titkos találkozóra, felfedi egy velejéig romlott szervezet, a Spectre létezését. Eközben Londonban Max Denbigh (Andrew Scott), a Nemzetbiztonsági Központ új igazgatója megkérdőjelezi Bond tetteit, amely veszélybe sodorja az M (Ralph Fiennes) által vezetett MI6 létezését is. Bond titokban beszervezi Moneypenny-t (Naomie Harris) és Q-t (Ben Whishaw), hogy segítsenek neki megtalálni Madeleine Swann-t (Léa Seydoux), az ügynök ősellenségének, Mr. White-nak (Jesper Christensen) a lányát, aki a Spectre elleni harc kulcsfigurája lehet. Egy rettegett bérgyilkos lányaként ő az egyetlen, aki úgy képes megérteni Bondot, mint senki más. Ahogy a titkosügynök közelebb kerül a rejtély megoldásához, vérfagyasztó kapcsolatra bukkan önmaga és az általa keresett ellenség (Christoph Waltz) között.

Kritika:

A Daniel Craig főszereplésével készült James Bon-filmek innovatív változást hoztak a 50 éves sorozat történetében. Mindamellett, hogy Bond karakterét sikerült egy emberibb, karakter- orientált mederbe terelni, kezdtek visszavenni a technikai kütyükből is. Ezen a helyzeten sokat változtatott a Skyfall, mely három éve örökre átírta a Bond-filmes univerzumot, nemcsak a legsikeresebb és legjobb filmje volt a széria történelmének, de minden idők jelenlegi 13. legnagyobb bevételű mozgóképes alkotása is egyben.

A Spectre - A Fantom visszatér a Skyfall egyenes folytatása, ugyanúgy ahogy a Casino Royale-nak A Quantum csendje, de igazából mindegyik Craig-érában készült filmre reflektál. Hogy miért is? Mert a történet szerint a Craig-vonal eddigi összes negatív karaktere egy szervezet körül csoportosul, amelynek neve: Spectre. A Sam Mendes rendezte filmben Bond egy titokzatos szervezet után kutakodik, aminek létezéséről szinte csak ő van meggyőződve. A saját szakállára dolgozik, segítői nem nagyon akadnak, ráadásul az MI6 a megszüntetés köszübén áll, a 00-ás program elavulása miatt. Durvul a helyzet, de nemcsak szuperügynökünk életében, hanem a Spectre készítőinek is, akiknek a saját maguk által emelt mércét kell megugraniuk. A Spectre-nek ez a mutatvány sajnos nem sikerül maradéktalanul, de így is egy tisztességes Bond-kaland lett. Míg a Skyfallban volt valami megmagyarázhatatlan plusz dolog, ami ténylegesen zseniálissá tette a filmet, addig itt ezt az adalékot nem találtam meg. Hiányérzetem okai a következő dolgok voltak.

Elsőként ottvan Monica Bellucci, aki olyan kiaknázatlan lehetőség maradt a Spectre-ben, hogy ilyen alkalom nem lesz többet. Erre a csodálatra méltó nőre szó szerint csupán 5 percet szántak a készítők a 148 perces játékidő alatt, de a legnagyobb baklövés az volt (persze ez már nem Mendesék hibája), hogy Belluccinak már réges régen meg kellett volna adni a Bond- lány szerepét, egy sokkal hangsúlyosabb karakter képében. Aztán ott van Dave Bautista, aki egy baromi szögegyenes karaktert hoz, mindenféle egyéb jellemvonás nélkül. Komolyan mondom, nála még Jaws karaktere is összetettebb volt anno a Moore-érában. Nyomul előre mint egy egyszemélyes hadsereg, de semmi más! Aztán ott volt maga Oberhauser inditéka, ami talán a legfontosabb dolog, hiszen mint elmondja Bondnak, hogy “Én voltam James, minden fájdalmad okozója!” Ez az ok pedig nem eléggé erős ahhoz, hogy egy több évtizedes sérelemért valaki ilyen árat fizessen. És helyben is vagyunk, mert mint kiderült talán számotokra is, hogy a Spectre a Skyfall után ismét visszanyúl Bond gyökereihez, és még több részlettel szolgál szuperügynökünk előéletével kapcsolatban. Jöhetnek is a pozítívumok.

Mendes játszik azzal, hogy megidézi számunkra a Bond- éra legszebb korszakát.

Bondot például vendégül látja Oberhauser, ami erősen a Goldfinger c. Bond mozit juttatja eszünkbe, ami egyáltalán nem probléma, sőt! Én személy szerint pedig nagyon csípem ha olyan karaktereket állítanak akciócsatarendbe, akiknek szerepük nem ezt kívánja meg (olyan, mint amikor az amerikai elnök harcba száll) A Spectre-ben többek közt M-nek és közeli társainak jut ilyen feladat. Ne felejtsük ki a szépséges Lea Seydoux-t, aki Sophie Marceau-t meghazudtoló stílusban hozza az aktuális Bond- lányt. Az akciók elképesztően jól sikerültek, mind a lehengerlő kezdő szekvencia a helikopteres résszel, a stílusos egysnittes Mexikóvárosi nyitánnyal, mind a DB 10-el felvett autós, illetve a vonatos és a repülőgép bevetésével rögzített akciószekvenciák. Valamint ne felejtsük el a grandiózus zárást, melyben egy ikonikus dologtól veszünk örökre búcsút. Hoyte Van Hoytema képei hozzák a Csillagok között szépen fényképezett jeleneteit, de Hoytema akkor sem egy klasszis Roger Deakins, akinek a Skyfall festményszerű képeit köszönhetjük. A zene még 50 év távlatából is megállja a helyét, ez megkérdőjelezhetetlen tény.

Összességében a Spectre- A Fantom visszatér egy lehengerlő kaland lett, mely hiányosságai ellenére is figyelemreméltó darabja a sorozatnak, és természetesen a legjobbak közt van a helye. Nagyon kicsivel lemaradva a Skyfall mögött kullog majd, de annyi baj legyen. Az év egyik impozáns filmje lett, és ami a legfontosabb, hogy az idei kémfilmes felhozatalban ismét nem kellett csalódni.