Sötét árnyék Roxfort felett - VOLDEMORT: ORIGINS OF THE HEIR (2018) kritika

Házimozi ajánló | 2018-01-18 | Faragó Tamás

A Harry Potter láz 2016-ban újra feltámadt. Ebben az évben állították színpadra a Harry Potter és az elátkozott gyermek című darabot, melynek szövegkönyve később nyomtatásban is megjelent. Ugyanebben az évben debütált egy kvázi előzményfilm, a Legendás állatok és megfigyelésük címmel, mely a varázslóvilág múltjába repítette vissza a rajongókat. Mindkét alkotás egyaránt megosztotta a kritikusokat és a fanokat. Ezt meglovagolva egy olasz csapat elindította kickstarter kampányát, mely egy nem hivatalos Voldemort film elkészítésre törekedett. Az akció óriási siker volt, még a Warner brothers is áldását adta rá. Pár napja pedig az alkotás elérhetővé vált a Youtubeon.

A történetben kezdetén egy fiatal boszorkányt, Grisha McLaggent láthatjuk, aki betör a szovjet auror központba. Miután sikerül elfogni, a vallatása során elmeséli jövetel célját és annak kiváltó okait. Megismerjük ő és barátai kapcsolatát a fiatal Tom Denemmel, még azelőtt, hogy a tehetséges fiúból a mindenki által retteget sötét nagyúrrá nem vált volna.

Voldemort karaktere igazán érdekes és epikus főgonosszá vált az évek során. Ez köszönhető J. K. Rowling szépen és finoman, részről részre adagolt információ morzsáinak. Míg az első könyvekben egy igazi ősgonoszt kapunk, a történet végére megismerjük a múltját és azt, hogy miképp jutott el addig, hogy a varázsló világ a nevét is féljen kiejteni. Egy ilyen figura életéről izgalmas dolog megnézni egy filmet. Nem véletlen, hogy a első előzetes nézetsége 48 óra alatt elérte a 30 000 000-t. Tehát nagy elvárásoknak kellett megfelelni az alkotóknak, de sajnos nem vették az akadályt.

De kezdjük inkább a pozitívumokkal. A film nagyon alacsony költségvetése (15 000 euró) ellenére nagyon jól néz ki. Az effektek, a díszletek és a ruhák nagyon ötletesek és hangulatosak. Az operatőri munka szintén kellemes csalódás, szép képekkel és kamera munkával dolgoztak az olasz srácok. A zene kellemes habár elég nyomasztó taktusokat használnak, sőt egy idő múlva kicsit fárasztó, hogy állandóan szól, mint a Twin Peaksben. A rendezés bizonyos jelentekben szintén korrekt munka. Egyediséget nem tartalmaz, de a sok hozott ötlet, néha egész ügyesen van felhasználva.

Most pedig a fekete leves. Habár megemlítettem, hogy a rendezés korrekt, de ez sajnos nem mindig igaz. A forgatókönyvet is jegyző Gianmaria Pezzato, néha borzasztóan rosszul időzít és érthetetlen módon használ fel klasszikus módszereket. Az egyik kiemelkedő pillanat, mikor egy hosszas beszélgetésben csak a két fél szemeit látjuk. Ez egy nagyon jó feszültség fokozó elem lehetne, de így ebben a formában inkább röhejessé válik. Sajnos nem egyszer nyújt meg teljesen feleslegesen jeleneteket, drámaivá téve a pillanatot és mivel egymás után dobálja az ilyen momentumokat, így az egész súlytalanná válik. A színészek alapból nem lennének rosszak, de nagyon színpadias alakításokat nyújtanak. Egy tapasztaltabb rendező ezt valószínűleg tudta volna kezelni, ez itt ugye nem állt fent. A színészek egyetlen színfoltja a címszereplőt játszó Stefano Rossi, aki eléggé karakteres és jókiállású ahhoz, hogy hiteles legyen. Sajnos van egy jelenet, amikor megpróbál tolni egy Ralph Finnest és itt kibukik, hogy ebben a srácban sajnos még nincsen több.

A másik nagy hibája az alkotásnak a forgatókönyv. A párbeszédek önismétlők, elnyújtottak, tele vannak bele erőltetett expozícióval, vagy csak egyszerűen logikátlanul követik egymás a mondatok. Az alkotók ígérete, miszerint megismerjük Tom Denem tanuló éveit, szintén csak ígéretek maradtak. Kapunk pár iskolás jelenetet, a fentebb említett kínos párbeszédekkel, de a legendás elbűvölő csodagyereket nem ismerjük meg. Végig egy arrogáns lekezelő s***fejet kapunk, akiről nehéz elhinni, hogy bárkit is sikerült átvernie. A másik sarkalatos pont a történet többi szereplőivel való kapcsolat. A film próbál arra utalni, hogy volt egy négy fős társaság, melynek a fiatal Voldemort tagja volt, de ezt nem sikerül átadni. Tény, hogy igazán drámai lehetne az, hogy látjuk miként árulja el és öli meg a barátait, ha lett volna egyetlen jelenet is, melyben éreztük volna, hogy ők közel állnak egymáshoz. A szereplők közti kapcsolat kimerül abban, hogy elmondják a nézőknek, hogy mit is kell tudni róluk. Ami még nagyon szembetűnő hiba a filmben, az utószinkron. Az tényleg vállalhatatlanul borzalmas. A régi alábeszélős VHS korszakot idézte nekem, se a hangsúly se a szájmozgás nincs összhangban a látottakkal. Olyan mintha egy random viccesnek szánt Youtube videót néznék, melyben az a poén, hogy átszinkronizáltak egy szegmenst valamelyik Mónika showból.

Mentségül fel lehet hozni, hogy amatőr filmről van szó, ami minimális költségvetésből készült, de itt pont, hogy nem a pénz volt a gond. A jól megírt forgatókönyv, az átgondolt rendezés és színészvezetés nem pénzkérdés. Főleg, hogy az alkotók, nem saját pénzből gazdálkodtak, hanem abból, amit a rajongók dobtak össze nekik. Ha ők képesnek érezték magukat egy minőségi film elkészítésére annyira, hogy ezért elindítottak egy kickstarter kampányt, akkor az a minimum, hogy ezt a bizalmat meg is tudják szolgálni. A film amatőrsége mindenképpen ad egy plusz pontot az összképnek, de sajnos így is kevés ahhoz, hogy emlékezetes darabbá váljon.

A film már magyar felirattal is megtekinthető, itt.