Szerelmes meditáció - TESTRŐL ÉS LÉLEKRŐL (2017) kritika

Házimozi ajánló | 2018-02-08 | Faragó Tamás

Mint már jó ideje tudjuk Enyedi Ildikó filmje esélyes a 2018-as idegen nyelvű Oscar-díj elnyerésére. Ennek apropóján újra a mozikba került és március 1-től az HBO GO-n is megtekinthető lesz. Az alkotást nagyon sok helyen pozitívan értékelték. Tavaly elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét, emellett a filmkritikusok nemzetközi szövetségének, a FIPRESCI-nek a fődíját és az ökumenikus zsűri díját is megkapta. Herbai Máté, a film operatőre a bydgoszczi Camerimage nemzetközi filmoperatőr fesztivál fődíját nyerte el. Decemberben pedig a film női főszereplője, Borbély Alexandra nyerte a legjobb színésznő díjat az Európai Filmdíj díjátadóján. Nézzük meg, hogy mit is tud ez a filmdráma.

A történet egy vágóhídón játszódik, melynek gazdasági vezetője, Endre és a nemrég felvett minőségügyi ellenőr, Mária éjszakánként ugyanazt álmodják. Egy gyönyörű erdőben, szarvas alakban egy párként töltik az estéket. A munkahelyükön történik egy különös bűntény, melynek okán egy mentálhigiénés szűrővizsgálatot rendelnek el. Ekkor derül ki a két főszereplő számára, hogy milyen kapocs is van közöttük és a két magányos ember közeledni kezd egymás felé. Ennél komolyabb cselekmény vagy konfliktusok nincsenek a filmben. Maga a bűnügy is egy MacGuffin, ami csak arra szolgál hogy a két főszereplőt elindíthassa a közös úton.

Enyedire igazán jellemző ez a stílus és a természetfeletti felé vonzódás, viszont ezt mindig finoman adagolja. Az egyik kedvenc filmem tőle a Simon mágus, melyben ehhez az alkotáshoz hasonlóan a misztikum csak egy eszköz, hogy egy igazán különleges emberi történetet mesélhessen el. A tempó szintén lassú, meditatív hatást kelt. Keveset beszélnek, azok is gyakran tőmondatok, viszont a csend az, ami igazán sokat mond a jelenetekben. Hosszú hallgatások, melyeket gyönyörű beállítások kísérnek. A rendező nagyon jól kombinálja a klasszikus művészfilmes szimbólumokat és a modern filmes eszközöket. Mindenből pont annyit kapunk, hogy a másik értékeit ne csorbítsa.

A film másik nagy előnye a helyszín. Habár a történet szempontjából lényegtelen, mégis sokat ad hozzá. Tele van különleges, de életszerű mellékkarakterekkel. Érdekes, hogy emiatt pont az olyan ismertebb színészek lógnak ki a közegből, mint Schneider Zoltán vagy Nagy Ervin. Velük ellentétben Borbély Alexandra szinte belesimul a szerepébe. Persze ő eleve egy kívülállót játszik, ami hálás szerep, de nem kevésbé igényel nagy kihívásokat. Egy olyan figura, aki fantasztikus megfigyelő és emberfeletti memóriával rendelkezik, viszont szociálisan analfabéta és nem tudja kifejezni az érzelmeit. Nagyon kell figyelni egy ilyen karakter minden rezdülésére, hiszen tartania kell magát minden pillanatban. Nem lehet a hangjában érzelem, nem lehetnek egyedi gesztusai, minden színészi kvalitását vissza kell fognia, hogy hiteles maradjon. Bobély hibátlanul megbirkózik a feladattal, Enyedi ismét nagyon jól döntött. 
 

A rendező másik választása, Morcsányi Géza már ellentmondásosabb. Neki ez az első szerepe. Persze nem áll tőle távol ez a világ, hiszen több mint tíz éven át volt színházi dramaturg. Ő maga kissé kimértebben színpadias módon játszik, de egyáltalán nem rosszul, persze mikor hosszabb beszélgetést kell lefolytatnia valamelyik profi színésszel, kitűnik a tapasztalatlansága. Szerencsére a karaktere egy eléggé introvertált figura így a visszafogottsága nem válik zavaróvá.  A film lassúsága kicsit frusztráló és idegőrlő lehet, persze egy Twin Peaks harmadik évadán edződött nézőnek maximum lepkefing a szélben, viszont valakit meg pont ez az, ami beszippanthat.

Feltűnő még a zene hiánya, persze van a filmben, de csak minimális és akkor is később kap fontos szerepet. Az addig ritkán hallható aláfestő zene kissé csalódást keltő, habár kellemes lágy dallam, de sajnos túlságosan semmitmondó és nagyon kidobott azokból a gyönyörűen beállított művészi képekből, amik alatt szólt. Szerencsére ez ritka és ennél több hibát fel sem tudnék sorolni. Amit mindenképp megemlítenék, hogy a helyszín miatt a gyengébb idegzetűek készüljenek fel, nem egy horrorfilm, de egy vágóhíd mindennapjai nem valók mindenkinek.

Nem tudom megjósolni az esélyeit az Oscaron, félek hogy az amerikai gyomornak ez egy nehezen befogadható darab, de nagyon szeretném ha meglepnének. Addig is drukkoljunk és pótoljuk be minél többen itthon is.