Szellemvonat – BACKTRACK (2015) kritika

Házimozi ajánló | 2018-03-02 | Faragó Tamás

Emlékeztek még Adrian Brodyra? Igen ő volt az, aki Oscar-díjat kapott a Zongorista főszerepéért. A hirtelen jött siker után, sorba kapta a főszerepeket, A fiók, A falu, King Kong, de ezek sajnos elmúltak. Ez a szépreményű, tehetséges színész, egy-két emlékezetes mellékszerepet leszámítva, sorba tűnik fel középszerű Hallmark színvonalat idéző filmekben. Nem árulok zsákbamacskát, jelen alanyunk is egy ilyen darab.

Peter Bower egy jól menő pszichiáter, aki elvesztette a lányát. Míg a felesége gyógyszerekhez menekült, ő a munkába próbálja temetni magát. Egy évvel a tragédia után egy különös kislány jelenik meg a rendelőjében, aki ugyanolyan hirtelen el is tűnik. Ezek után Peter egyre különösebb dolgokat vesz észre és feltűnik neki, hogy a többi betegével se stimmel valami. Nyomozása során előkerül egy múltbéli tragédia. Azért, hogy a különös jelenségek végére járjon hazatér szülő falujába mielőtt maga is megőrül.

Az alap felütés nagyon ígéretes. Van egy depressziós, tragikus múltú főszereplő és egy misztikus rejtély. Sajnos ez mind, csak ígéret marad. A film író-rendezője Michael Petroni, aki olyan alkotásokhoz írt forgatókönyvet, mint az Oltári fiúk vagy a Könyvtolvaj, nem tud ezzel a szituációval mit kezdeni. A rendezés borzasztó unalmas, egymást követik a jump scare-ek, amik kilométerekről előre láthatóak. A CGI undorítóan néz ki, nem is értem, hogy gondolhatták ezt komolyan. Semmi hangulata nincs az egésznek, a feszültnek szánt jelenetek egysíkúak és inkább késztetnek ásításra mint, félelemre.

A legnagyobb hiba meg maga a forgatókönyv. Tele van a történet fordulatokkal, amik semmilyen módon nincsenek megalapozva így hatásuk sincsen. A karakterek egydimenziósak, így a titkok amik kiderülnek róluk nem igazán tudják megborzongatni az embert. Egymást érik a logikai bakik, amikkel görcsösen próbálják egyben tartani a több sebből vérző sztorit. A párbeszédek is életlenek, de ezen már meg se lepődtem

Az egyetlen pozitívum az maga Adrian Brody. Egész egyszerűen nem tud rosszul játszani. Még ebben a középszerű „esti mesében” is fantasztikus és élettel teli. Borzasztóan sajnálom, hogy mostanában nem látni komoly főszerepben, mert ott lenne a helye az A-listás sztárok között.

Mit mondhatnék még a Backtrackről? Középszerű, unalmas és kiszámítható. Aki hasonló „horror” élményre vágyik, inkább nézzen meg egy Odaát epizódot, mert még abban is több a feszültség.