Nyomor gyerekszemmel – FLORIDAI ÁLOM (2017) kritika

Házimozi ajánló | 2018-03-24 | Ben Palmer

Gondtalan gyermekkor. Gondolkoztunk már azon, mennyire is igaz ez a mondás? Hogy mennyivel másabb volt az életünk gyerekként? Nyilván nem vagyok naiv, és tudom jól, hogy bőven vannak olyanok, akiknek idő előtt fel kell nőni, de ha van valami, ami mindig jól jellemezi a gyermeki szívet az, hogy mindig élni tud a mának, és lelkesedését nem csillapítja a legnagyobb nyomor sem. Ha azonban nem akarok ennyire drasztikus példával élni, emlékezzünk vissza, hogy hányszor tettünk rosszfát a tűzre ifjabb éveinkben, amikor bizonyos szempontból átléptünk határokat, de egy dorgálás erejénél többet nem izgattuk rajta magunkat, és pár óra múlva, már ugyanazzal a nagy kedvvel ugrottunk neki valami új csínytevésnek, mint megszidásunk előtt. A gyermekkor ugyanis tényleg gondtalan. A balhéjaink miatt sosem igazából nekünk kellett felelni, hanem a szülőknek, és nem volt még akkor olyan rálátásunk a dolgokra, hogy felfoghassuk, ha probléma van körülöttünk vagy, hogy az életünk nem olyan, mint, amit a szülők szántak nekünk. Mindenki hibázik az életben, és van, mikor rossz döntés hoz meg az ember, de sosem szabad hagynunk, hogy ezeknek a döntéseknek a gyerek lássa meg a kárát, akár a legkilátástalanabb helyzetben sem, mikor egyik napról a másikra akár a tető is eltűnhet a fejünk felől. Bármilyen reménytelen ugyanis a helyzetünk, a gyermeki hála és szeretet a legnehezebb pillanatokban is egy olyan ajándék lesz az életünkben, amiből képesek lehetünk bármikor erőt meríteni.

Sok drámához volt már szerencsém életemben, és voltak köztük nagyon jók, amelyek a szegénység egy formáját és annak nehézségeit taglalták, de valahogy mindig kihagyták belőlük a gyermeki nézőpontot, hogy hogyan is élheti meg egy néhány pár éves gyermek azokat a szerénykörülményeket, aminek talán még át sem érzi a súlyosságát. Nos, Sean Baker egy rendkívül izgalmas rendező, ezt már bizonyította a pár évvel korábban bemutatott Tangerine című alkotásával is. Legújabb munkájában pedig, a Floridai álom című filmben, a fentebb taglalt témát vette alapanyagul és kerekített egy igazán különleges mozit belőle nekünk.

Nos, sok minden eszünkbe juthat a napfényes Floridáról, csak éppen a nyomor nem, hisz mégiscsak egy olyan államról beszélünk, aminek határa nagy részét tengerpart alkotja. Számos természeti csoda és különleges állatfaj otthona ez a félsziget, valamint trópusi klíma is jellemzi, mondhatni tökéletes turista paradicsom. Ezen a helyen él a fiatal Moonee is barátaival, édesanyjával, és bár a táj valóban lélegzetelállító, mégis, a környezet, mely otthonául szolgál számukra több mint lehangoló. A rendező pedig itt sem hazudtolja meg magát és sokszor kifejezetten nyers stílusát. Már az első percekben elég megosztó fejleménnyel nyit a filmje, mely annak ellenére, hogy a legkevésbé se a szimpátiánkat fogja kiváltani a karakterek felé, mégis tökéletes kor és jellemrajzot fest fel olyan fiatalokról, akik egy felelősségmentes és következmények nélküli világban élik minden napjaikat. Baker igyekezett nekünk minél reálisabb képet vázolni műve szereplőiről és helyzetéről, így filmjét is jól jellemzi egyfajta dokumentarista megközelítés, mely, amellett, hogy sajátos hangulatot is teremtett mozijának, lehetősége volt, hogy minél nyersebb és életszerűbb ábrázolásban mutassa be a sztorit, amit el akart mesélni. Ezen a realizmuson csak még jobban mélyítettek a látszólag amatőr színészek (a szó pozitív értelmében), akik ezáltal manír mentesen mutathatták be azt, hogy milyen is az élet olyan emberek számára, akiknek gyakorlatilag nincs meg a lehetőségük a kitörésre, és talán soha nem is volt. Ilyen szempontból pedig zseniális választás volt, az alkotás húzónevének szánt Willem Dafoet megtenni házmesternek, aki ezáltal nem csak filmbeli karakterében volt vezető a ház lakói számára, de a forgatás során is egyfajta igazodási pont lehetett a többieknek.

A legnagyobb erénye mégis az Baker rendezésének, hogy ő a gyermeki nézőpontot akarta megmutatni nekünk, ami által tényleg minden történésből annyit látunk, amennyit egy gyerek is láthat, mikor átéli az adott szituációt, ebben pedig vastagon szerepe volt az operatőri munkának, amit csak méltatni lehet. Éppen ezért a dokumentarista megközelítés mellett, van egyfajta naiv hangulata is a műnek, mely így még jobban ráerősít a gyermeki világlátásra, ezáltal pedig hiába beszélünk egy drámáról, mégis könnyed, sokszor kifejezetten önfeledt atmoszféra jellemzi az alkotást. Persze nem felejt el ettől függetlenül drámának lenni a film, a naiv szemléletek mögött bizony ott lappang a valóság és a kegyetlen igazság, ami által azért át tudjuk élni a szereplők helyzetének súlyosságát. Nem a szó klasszikus értelmében értendő, hogy nyomorban élnek, viszont egy jobb életre vágynak, mégis céltalannak tűnik az életük, ezt pedig jól mutatja be a Floridai álom majd első órája, melyről ugyanúgy az érezhető, hogy nem tudhatjuk hova fog kifutni története, de mégis sejthető, hogy nem a boldog vég felé tart.

Biztos él bennetek a kérdés, hogy az alábbi szituációkat felvázolva, mégis mi vonzhatna be egy embert erre a filmre? Mi vehet rá egy személyt, hogy rászánjon két órát a Floridai álomra, hogy mások nyomorúságát nézze, egy céltalan történetben, ahol a legkisebb jele se mutatkozik annak, hogy ebből az életből bizony van kiút? Nos, lehet, hogy az ártatlan szemléletnek is szerepe van ebben, viszont úgy gondolom, hogy meg lehet találni a pozitív üzenetet a sztoriban, mely arra buzdít, hogy sorsodtól független találd meg a boldogságot az életben, élj a mának a legkilátástalanabb helyzetben is és lásd meg az élet apró örömeit. Ezzel tudom, hogy nem mondd semmi újat a film, viszont az a nyers és húsbavágó ábrázolás, ahogy bemutatja az egészet, mindezt pedig nagyon is életszerű, manír mentes szituációkon keresztül, nagyon is új oldalát mutatja meg ennek a témának.

Arról nem is beszélve, hogy számos emberi, többek között szülői mulasztásra, és a felelőtlenség következményeire is kitér az alkotás, mely által komoly erkölcsi kérdések elé állítanak bennünket az alkotók. Ugyanis kétségtelen, hogy Mooneet szereti az édesanyja, de vajon eléggé szereti-e? Vagy csupán elfogadta, hogy szeretnie kell, mert az övé. Tudom, hogy ez így meredeknek hangozhat, de az anya karaktere a legkomplexebb az egész film során, és cseppet sem azt a benyomást kelti, mint, aki érti is annak a felelősségét, hogy egy gyereknevelése milyen áldozatokkal is jár. Mondhatni az egyetlen dolog, ami miatt különbséget tudunk tenni közte és a lánya között az ténylegesen a naivitás, mert míg Moonee egy gyermek, aki nincs még tisztában egyes döntéseinek következményeivel, addig az anyja nagyon is, ennek ellenére mégis elköveti őket. Hogy ehhez a tényleges elkeseredés vezet számára, vagy csupán az, hogy korai anyasága ellenére nem akar felnőni, ennek a kérdésnek a döntését a rendező a nézőre bízza, és úgy gondolom, ez így is van jól, hisz ez sokkal intelligensebb megoldás volt, mintsem ítéletet mondani valaki felett, akinek a múltja nem tiszta számunkra.

Ha a mű negatívumaira is kitérek, azt mindenképpen meg kell említenem, hogy indokolatlanul hosszú a játékidő, amit a sokszor igencsak belelassuló tempó sem segít, amivel talán a nagyobb baj, hogy vannak bizonyos jelentek, amik abszolút, de érdektelenné válnak a film végkimenetelét nézve. Valamint bizonyos esetekben a nyers realizmus kissé már ízléstelenségbe hajlik. Szerethető alkotás, ez kétségtelen, de azonosulhatósága ellenére is nyugodtan mondható réteg filmnek, ami nem biztos, hogy bárki számára befogadható lesz, ami a kényelmetlen üzenetek miatt érthető is, ám kérdés, hogy mi a határ a világlátás és az öncélúság között.

Sean Baker legújabb munkája jó, és ténylegesen egy igazi hiánypótló alkotás, mégsem elég bátor mikor igazán annak kellene lennie, ez pedig fájóbb hiba, mint bármely fentebb felsorolt indok.

Összegzésem végén mégis azt mondom, hogy, akinek ez a kritika felkeltette az érdeklődését tegyen egy próbát, az A24 stúdió egyik új üdvöskéjével, mert élménynek mindenképpen maradandó a Floridai álom, és bizony igazán fontos témákra is kitér majd kétórás játékideje alatt. Újat nem mond a témával kapcsolatban, de az a realizmus és nézőpont, ahogy bemutatja mindenképpen újítóan fog hatni, amihez, ha kellően nyitottak vagyunk, le tudjuk szűrni a magunk tanulságát a későbbiekben.