A CineMániás - Az Online filmmagazin - Házimozi ajánló - #kettesalá

#kettesalá - A TANÁR (2018) pilotkritika

Házimozi ajánló | 2018-04-02 | Christian

Fura egy helyzet van A tanár című új magyar sorozatban. Egyrészt díjazandó, hogy próbálnak egyfajta amerikai vonalat beleeröltetni egy magyar szériába, másrészt még mindig van mit tanulni a filmkészítőknek.

Az RTL Klubbon debütált Köbli Norbert, Kovács M. András és Csurgó Csaba által írt széria első része, melyben megismerjük a címszereplő tanárt, Szilárdot Nagy Ervin alakításában. Szilárd egy szívtipró, de talán mondjuk azt, hogy a minden tekintetben álom tanerőt képviseli, akiről biztosan feltételezhető, hogy nem létezik a valóságban. Olyan tanerő biztosan nincsen, aki bizonyítandó egy fizikai törvényszerűséget kiugrik az ablakon egy trambulinra, el is magyarázom miért?

Alle zusammen egy remek színészgárdát sikerült összeverbúválni a filmsorozathoz, ám egy pilot epizódnak pont az a lényege, hogy meghatározza a követendő irányvonalat a széria egészében. Ehhez kapunk egy seregnyi elmélyítetlen, papírmasé karaktert, akikről kilóméterekről büzlik, hogy semmi közük nincs a valóság nevű dologhoz. Nem bántásként szánom ezeket a sorokat, és nem puszta fikázásból írom azt, amit, de egyszerűen hihetetlen és egyben hiteltelen az a közeg, amit megjelenítenek nekünk. Persze ha egy vígjátéksorozatnak az a lényege, hogy szórakoztasson, akkor hol vannak az ütős poénok, mert akkor azokat valahogy mégiscsak sikerült kifelejteni belőle. De ha poénok nincsenek, akkor jöhet a kérdés, hogy mi van helyette? Kapunk egy egészen izzadságszagú, karaktermélyítésre szolgáló vonalat, amivel kapcsolatban biztos vagyok, hogy az elkövetkezendőkben találkozni sem fogunk. Ezzel ugyan semmi probléma nem lenne, ha nem úgy illeszkedne ebbe az egészbe, hogy ezen jelenetek egy másik sorozatból lennének kivágva. Döntsék már el, hogy mit akarnak, mert lehet drámai hangú vígjátékot csinálni, de nem így, ahogy az RTL Klub sorozatában láthatjuk.

Ha ennyire próbálnak drámainak szánt elemekkel bombázni egy gegekre vagy humorra is építő szériát, akkor az egyiket talán érdemes lenne kihangsúlyozni, mert az első rész alapján ez roppant harmatos teljesítmény lett. Vígjátéknak lapos, drámának pedig üres.

Valószerütlen helyzetek, működésképtelen humor, és kidolgozatlan karakterek. Ennyi A tanár, legalábbis első blikkre. Lehetne jó szériát készíteni a témában, erre talán már számos példát is láttunk. Itt azonban nem ez a helyzet. Látszik a spórolás minden tekintetben, mondván a trashen nevelt közönségnek ez is jó lesz. Hát nem az!