Káosz mint álca-A forradalom napján (2016) kritika

Házimozi ajánló | 2017-03-01 |

A rendező, James Watkins, nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint Gyilkos kilátások (2008), vagy A fekete ruhás nő (2012). Előbbi olyan thriller/horror, aminek nézése közben ökölbe szorul az ember keze, utána meg leforrázva és felb.szva érzi magát. Utóbbi pedig egy klasszikusnak mondható, igényesen ódon és komor hangulatú horror. Picit hasonló, mint a Bíborhegy (2015).

A forradalom napján viszont egy elég markáns akciófilm. Azt mondjuk nem tudom, hogy mi szükség volt két címen futtatni, hiszen a történet szempontjából a Bastille Day találóbb, és jobban is hangzik. Nézzük, hogy mi az a történet.
Egy Párizsban élő amerikai zsebtolvaj, Michael Mason (Richard Madden), szokásához híven elemel egy táskát egy Zoe (Charlotte Le Bon) nevű lánytól, akinek az lett volna a feladata, hogy a táskát, a benne levő bombával, egy irodaházban helyezze el. Mivel nem akart ártatlanokat megölni, nem teljesítette „szent” küldetését. Kudarcáról értesítette megbízóját, és szomorkodása közben emeli el tőle Michael a táskát. Mivel semmi érdekeset nem talál benne (egy telefonon kívül), ledobja egy kuka mellé. A bombát addigra aktiválták, és a robbanás halálos áldozatokat követel. (Azért nem találta meg Mason a táskában a bombát, mert egy plüss maciba volt rejtve). A térfigyelő kamerák felvételei alapján keresni kezdik Masont, mint első számú gyanúsítottat. És miután Sean Briar (Idris Elba) CIA ügynök a nyomában van, kénytelen segíteni neki, hogy megtalálják az igazi tettest, annak megbízóját, és hogy Mason tisztázhassa magát.
A spoilerek elkerülések érdekében nem megyek tovább a történetben, de a CIA mellett van még a filmben francia belügy, muszlimok, és a franciák nemzeti ünnepére, a forradalom napjára időzített „belső emberes” akció.
Valaki egyetért, számomra viszont sajnos, hogy olvasni olyanokat miszerint Elba ezzel a filmmel megmutatta, hogy nem képes pluszt adni egy filmhez, annak ellenére, hogy nagyon jó sorozatszínész (lásd: Luther), és Bondnak is alkalmatlan. És vicces, hogy a filmet a franciák komolyan gondolták.
Na, nem az a sajnos, hogy ez igaz, hanem az, hogy vannak ilyen vélemények. Az Elba által hozott karakter jó. Kicsit ellenszenves, és szimpatikus egyszerre, a dolgát érti, az meg mindegy, hogy milyen eszközöket használ. Lehet azon filozofálgatni, hogy mi lett volna, ha olyan ez a film, amiben Elba úgy magára van utalva, mint az Öngyilkos küldetésben Sean Bean. Akkor indokoltabb lenne arról beszélni, hogy elbír-e egymaga egy filmet. Viszont nem egyedül van. A Trónok harcából ismerős Richard Madden a partnere, és túlzás nélkül ki merem jelenteni: tökéletesen működik a kettősük. A marcona, tagbaszakadt, szűkszavú Briar ügynök és fizikálisan gyengébb, de legjobb zsebtolvaj duója részemről bekerült a kedvenc párosok közé. Ahol olyanok vannak, mint például Murtaugh és Riggs, Tango és Cash. A forradalom napján nem lesz egy kultfilm, de feltétlenül a megnézendő kategóriában van. Nem érdemes kihagyni. A tetőn való üldözéses jelenet a Casino Royal (2006) nyitójelentét idézte föl bennem, a maga puritánsága ellenére, és a furgonos jelenet valami egészen elképesztő. A szerelem kapcsán szokták bedobni azt az elcsépelt dumát, hogy: „ Rég éreztem már ilyet”. Mégis ez a mondat írja le a legjobban, milyen az a jelent.
Elmaradhatatlan az ilyen filmes párosok kapcsán az egyet nem értésből és különbözőségekből fakadó humor. Itt sincs ez másként, és szerencsénkre nem viszik túlzásba, hogy unalmas legyen, a film pedig komolyan vehetetlen.

Érdekesség, hogy a filmet 2016. július 13-án mutatták be a francia mozikban, 14-én pedig megtörtént a nizzai merénylet, a mozik műsoráról pedig (1 nap után) lekerült A forradalom napján, metsző aktualitása miatt.
Ami az értékelést illeti: ódákat nem fognak zengeni a filmről, de nem szabad elvitatni az élményt, amit nyújt. Izgalmas, érdekes, jó színészekkel, úgyhogy részemről 10/7.