A CineMániás - Az Online filmmagazin - Házimozi ajánló - Elise és a kulcskezű démon – INSIDIOUS: AZ UTOLSÓ KULCS (2018) kritika

Elise és a kulcskezű démon – INSIDIOUS: AZ UTOLSÓ KULCS (2018) kritika

Házimozi ajánló | 2018-05-17 |

Immár kvadrológiává, azaz négytagúvá avanzsálódott az Insidious sorozat, és a jelenlegi, Az utolsó kulcs, rész kapcsán joggal tehetjük fel a kérdést: ha az első (vagy első kettő) rész nem rak a franchise-nak stabil alapot, és ez az első része a szériának, vajon lett volna folytatás?

Megint egy gonosz entitás a problémák forrása, ezúttal a korábbi részekből ismerős Elise (Lin Shaye) szülőházában, így eggyel több gonddal kell megküzdenie a főhősnőnek, mert nem túl kellemes emlékek törnek fel újra, amik persze kapcsolódnak a mostani esethez.

A történet középpontja Elise, tulajdonképpen az ő „eredettörténetét” mutatja be a film, ami ezáltal nem csak Elise, de az egész Insidious széria előzményeit, felvezetését mutatja be. Nagyon okosan kapcsolódik a 2010-ben bemutatott első részhez, ezzel a folytatásokhoz is, szóval egy jó pontja már van a filmnek. A másik jó pont Lin Shaye (Elise) játéka, aki itt lényegesen erősebb fókuszba van állítva, mint a többi filmben, pedig ott sem elhanyagolható tényező. Ismerős figurák még Elise társai, a szellemvadászok, akiknek a karakterei ebben a filmben nem egyszer érik el az ultragáz kategóriát. A forgatókönyvnek hála helyenként két szexéhes lúzert láthatunk szar dumákkal, akikben maradt egy minimális tartás, ami miatt Elise-re még nem fanyalodnak rá, de bárki másra rámozdulnának, aki nőből van, és nem üti meg a nyugdíjkorhatárt. Ez egy sokadik kategóriás vígjátékban elfér, de itt nézőként szembesülni vele kínos és idegesítő.
Ami ugyancsak nem biztos, hogy ebbe a filmbe való, az a kulcskezű démon, ami tök jó ötlet, csak nem ide. Az ujjak helyén levő kulcsoknak semmi funkciójuk, azon az egy alkalmon kívül, amit az előzetesben láthatunk, de kétlem, hogy szupergonosz és szupererős démonként kulcskezűnek kell lenni valaki elnémításához.
A kulcsokon kívül a nem túl kedves entitásnak sincs sok súlya. Elvan magának, meg ha nem lenne a filmben, Elise-nek nem lenne ki ellen küzdeni. Szóval nagyjából annyiban, hogy van valami gonosz, ki is merült annak bármilyen más jellegű rendeltetése.

A film tempója iszonyatosan lassú. Értem én, hogy nem akciófilmről van szó, és visszább van véve a lendületből, de a néző türelmére ennyire azért nem lehet építeni. Ennek lehet az az oka, hogy ennek a címében is ott van az, hogy Insidious. De erre nem lehet apellálni, mert ha valami unalmas, akkor mindegy mi a címe, ki szerepel benne stb. Unalmas marad.
A film hangulata, atmoszférája ismerős a korábbi filmekből, de kevesebb és nem olyan erős. Újat semmiképp nem mutat.
Elvétve előfordul egy-két jump scare, nem várt helyen, ami jó, de ez kevés a horrorhoz, más pedig nincs, amitől meg lehetne ugrani az ijedségtől. Nincs meg az a mozgalmasság, az a fajta démon, az a nyomasztó légkör, ami megtartaná a szintet a korábbi részekhez képest.
Újat nem hoz a film, kényelmesen elfolyik abban a mederben, amit elődei kivájtak neki. Valahogy az az ember érzése, mint a márkáknál: a nevet fizeted, de a minőség nem feltétlenül jobb. Sajnos Az utolsó kulcs semelyik elődjének a minőségét nem hozza (pedig a harmadik már jóval gyengébb volt az első kettőnél). Ennek ellenére a mozik pénztárainál bő 130 milliót hozott pluszban, erősen közepes alkotásként.
Élvezhető lett volna/lenne? Klasszikus esete a „szódával elmegy” jelenségnek.
Pedig Lin Shaye játéka és az első részhez való kapcsolódás mellett a képi világa is roppant igényes és szép, a hang/zene is első osztályú, és valahogy mégsem az igazi az összkép.

Ha tempóban, atmoszférában, sztoriban és karakterekben (Elise kivételével) picit több, valóban ajánlatos kikapcsolódás lenne. Így viszont csak egy középszerű alkotás, ami sajnos nem méltó a 2010-ben bemutatott elődhöz.