A nagy erő nagy felelősséggel jár – ZÖLD LÁMPÁS (2011) kritika
A DC képregényekből ismert Igazság Ligájának egyik oszlopos tagja, Zöld Lámpás, kapott önálló filmet, azzal a Ryan Reynoldsszal a főszerepben, aki aztán a Marvel Deadpooljaként is debütált szuperhősmaskarában. És mint tudjuk, ott már eleve kikötötte, hogy ne zöld legyen a ruhája. Hal Jordan, a vadászpilótából lett tesztpilóta, megörökli az Abin Sur (Tamuera Morrison) nevű Zöld Lámpástól a gyűrűjét, mikor az meghal. Ezzel tagjává válik az intergalaktikus rendfenntartóknak, vagyis a Zöld Lámpásoknak, akik tagjai között még sosem volt ember. És azért zöldek, mert ez az akarat színe, amiből erejüket nyerik, lakhelyük pedig az Oa bolygó.
(A bolygó névadásának kreativitásán lehet vitatkozni). A „főboss”, aki mindent IS el akar pusztítani, Parallax, és a félelemből táplálkozik, amivel jobban bezabál, mint a Lámpások az akaratból, így elég nagy ganéban van a világmindenség. Parallax ráadásul egy nyomi tudós, Hector (Peter Sarsgaard) személyében csatlósra is talál. A Warner égisze alatt kupálódott a produkció, persze a DC is adta hozzá a nevét, és egy krisnás „találd meg önmagad” sztorit mutat be egy Zöld Lámpással. Ami egyébként nem új dolog, mert kismillió filmet lehetne sorolni, ami erre épül (Zöld Lámpás szál nélkül), de nem is nagy baj, mert hát valahol még egy szuperhősnek is el kell kezdeni.
A Zöld Lámpást a sárga földig lehúzták a kritikusok, a nézők sem voltak oda érte, pedig egyáltalán nem olyan rossz, mint amennyire hányingert kapnak egyesek a hallatára, és bevérzik a szemük. Van ettől szebb meg jobb film, de egy képregény-adaptációs kikapcsolódásnak bőségesen megfelel, az „egynek elmegy” kategóriát átlépi. Adaptációként viszonylag pofásan helytáll, a szereplőgárda impozáns (még ha amúgy tökmindegy is lenne ki a szenátor Tim Robbins helyett, Taika Waititi meg amolyan easter egg a Ragnarök után).
Látvány szempontjából nem egy Avatar a film, de fanyalogni nagyon nem kell, mert ettől még látványos, bár agyat nem fogunk eldobni tőle. Gyanítható, hogy mivel nem a látványra akartak fókuszálni, hanem inkább a főhősre (ami szerintem sikerült), ezért maradtak meg az „egész korrekt” szinten. Ami vitán felül jó pont a filmnek, az, hogy Hal Jordant Zöld Lámpásként felismeri Carol Ferris (Blake Lively), aki a romantikus szálért felelős. Van, akinek elég egy szemüveg, hogy felismerhetetlen legyen, Hal Jordant meg fel meri ismerni egykori szerelme, még ha a fél arca el is van takarva. Hallatlan…
A címben szereplő „nagy erő nagy felelősség” a Pókemberből van lopva, nem mellesleg majdnem ugyanez el is hangzik a filmben. Ahogy Pókembernek, úgy a Zöld Lámpásnak (mint karakter és mint fim) is van humora, de ez sem mennyiségileg, sem erőltetettségben nincs túltolva. A szereplőkön kívül a zeneszerzést sem a véletlenre bízták, hanem James Newton Howardra, aki cseppet sem mondható gyenge választásnak (köze volt olyan filmekhez, mint a Hatodik érzék, A sebezhetetlen, Jelek, King Kong, Batman: Kezdődik, A sötét lovag).
A cselekmény dinamikáját érheti szó, mert nem a maximális fordulaton történő pörgéssel indul, hanem van felvezetés. A legjobb családokban is előfordul. A narrátor szépen mesél a Zöld Lámpásokról, mennyien vannak, hány szektorra osztották a galaxist stb. Megismerkedünk hősünkkel, megtudjuk, hogyan kerül hozzá a gyűrű, mekkora csődtömeg és hasonló töltelékek. Nevezhetjük szükséges rossznak ezeket az etapokat, de ez már csak így megy az eredettörténetek esetében. (A Bosszúállóknak is csak a második része kezdődik eksönnel, mert ott már tisztában vagyunk a helyzettel, megvolt már a felvezetés).
Ennek hozadéka, hogy az akció nagyon kis hányadát teszi ki a filmnek, a finálén kívül pár alkalommal lép akcióba Hal Jordan, de ez csak amolyan erőfitogtatás, hogy ne felejtsük el, miről is szól a film. Ezt meg is lehet érteni meg nem is. Ha lepucoljuk a szuperhősös réteget a filmről, megmarad egy felelősségtudat nélküli pöpec vadászpilóta, aki szeretné, ha az elhunyt apja büszke lenne rá, az élete mégis el van cseszve, és, bízva a feje lágyának benövésében, próbálkozik. Vagy valami olyasmi… Jellemfejlődése a végső ütközetre éri el az optimális, vagy kívánt állapotot, így érthető, hogy egy darab nagyobb harc van a filmben. Ja, és a Lámpások esküje valakinek óvodásnak hathat, de nem egy rendvédelmi alakulatnál van ilyen (pl. katonaság, rendőrség), meg volt az egri várvédőknek is. Egyéni megítélés kérdése, hogy kinek gagyi, kinek elmegy, kinek meg menő (férfiasan bevallom, szerintem elég menő, mert jókor hangzik el, van funkciója).
A stáblista utáni jelenet megelőlegezi a folytatást, de a kritikai fogadtatás, meg az, hogy cirka 20 millió dollárral hozott többet a készítési költségnél, egyelőre elkaszálta a folytatást, pedig a képregényben nem kevés és nem kis dolgok történnek Hal Jordannal (aki kimaradt a 2017-es Az Igazság Ligájából). (2013-ban Reynolds azt nyilatkozta, hogy Flash-t eljátszaná, de a Warner a Zöld Lámpásra redukálta a lehetőségeit). Halkan megjegyzendő, hogy a Lámpások története sem kicsi, mivel kilenc van belőlük (zöld, sárga, vörös, kék, narancs, indigo, fekete, fehér, star sapphire - utóbbiba tartozik majd idővel Hal barátnője, Carol, persze nem a filmben). Ezek a lámpások folyamatosan kapcsolódnak be a történetbe, valamint nem Hal Jordan az egyetlen Zöld Lámpás, aki fontos szerepet kap a képregényben (ott van még John Stewart, Kyle Rayner, Guy Gardner).
A „szakma” elég mostohán bánt a Zöld Lámpással, holott van benne potenciál, és mondom, nem lett ez a film olyan nézhetetlen, mint amilyennek bélyegezték, és hogy ne lehetne nekilódulni újra. Akár Reynoldsszal, aki jó választás volt Hal Jordan szerepére, akár nélküle, a nulláról indulva. Mindent összevetve a képregények szimpatizánsainak kötelességtudatból is ajánlatos a Zöld Lámpás, semleges nézőknek pedig egyszeri kikapcsolódásnak tökéletesen megfelel. Szerettek már a Zöld Lámpásnál borzasztóbb filmeket is.
Főszereplő(k): Ryan Reynolds, Blake Lively, Peter Sarsgaard, Mark Strong, Taika Waititi, Tim Robbins, Angela Bassett Műfaj(ok): akció, sci-fi Címkék: warner, dc, green lantern, zöld lámpás, ryan reynolds, mark strong, kritika, vélemény
Értékelés: