Az arisztokrácia diszkrét bája - PATRICK MELROSE (2018) pilotkritika
Házimozi ajánló | 2018-05-24 | Turner
Edward St. Aubyn élete romokban hevert, köszönhetően a múlt sérelmeinek és jelenének függőségi problémái miatt. Apja, David Melrose, gyermekkorában szexuálisan bántalmazta, úgy nevelte őt, hogy „minden, ami a neveltetése után jön, csak könnyebb legyen számára”. Édesanyja nem fordított rá kellő figyelmet, leszámítva a pénzt, hiszen vagyonos amerikai családból származott. Aubynnak egyenes út vezetett a drogok és az alkohol világába, amely feneketlen zsebe miatt a végletekig feltárult előtte. Majd apja meghalt, ő pedig új élet reményében elvonóra ment, és akkori párja tanácsára írásban manifesztálta addigi mozgalmas életét. Közben pedig cinikus hangnemben rántja le a leplet a társadalmi rend visszásságairól is.
Ő maga tehát Patrick Melrose, a május 14-én debütált minisorozat alapjául szolgáló regényei főhőse. Cumberbatch a legjobb választás volt a gőgös, olykor szarkasztikus szenvedélybeteg megformálására, hiszen van már benne gyakorlata.
Az első rész rögtön apja elvesztésével indul, így sejthető – ahogy a trailerből is –, hogy az ezt követő talpra állást figyelhetjük meg a további epizódokban. Patrick az idősebb Melrose halálhíre hallatán megjárja a poklot és a mennyet is – kárörvendéstől a tényleges bánatig mindent felvonultat. Mégpedig egy kis plusz színezettel, hiszen kábítószerek hatása alatt ezek az érzelmek felfokozódnak. A tudatmódosult állapotot a lehető legszínesebben ábrázolják, hiszen ahány drog, annyi féle reakció, az éles és gyors vágások csak tovább segítik a zilált hangulatot. A legdurvább mélységekben azonban talán kicsit modorossá válik Cumberbatch játéka. Szerencsémre nem tudom személyes tapasztalat által, milyen, ha mindenfélével lövi magát az ember barátja, így meglehet, mégsem túlzó.
Történetvezetése nem lineáris, néha a '80-as években járunk, máskor flashbackekben már pedzegetik a múltat és a kisgyermekkort. Patrick megnyilvánulásaiból látszik, hogy intenzíven ellenzi apja viselkedését és elveit, mégis offenzív magatartását sikerült megörökölnie. Frusztrált, kétségbeesett, fizikai fájdalmai nőnek az anyag hiánya következtében. Szövegeivel önmagát jellemzi, egyesül bennük a brit humor, a sznobság és az átható filozófia.
Bár ezek összessége elég lenne, hogy egy szembeszökő, tragikus egy órát kapjunk, ez csak részben sikerült. A pozitívumokat beárnyékolja a szerkezet sánta felépítése. Míg a karakter aktuális gondjait helyezik előtérbe, addig a régmúltról szinte semmit nem tudunk meg, ami azt eredményezi, hogy nem azért érdeklődtem a következő rész iránt, mert annyira lekötött és felkavart, hanem mert tudatlanságban hagytak. Nem kell már az elején ellőni minden puskaport, de egy-két információmorzsát illet volna elszórni.
Majd jött a második etap, ahol gyakorlatilag csak a kis Patrick megrázkódtatásait láthatjuk, valamint jobban megismerhetjük David Melrose és felesége jellemét. Ez már vehető az első részben látottak indoklásának, viszont a sztori itt kizárólag előre tart, ettől kicsit elüt az első résztől és vontatottá is válik.
Öt epizódból fog állni az első évad, ennek – túlozva – a fele már lepergett, és még nem taglózott le. A színészek, a figurák, a technikai megvalósítás hibátlan, de a felépítése szertelennek hat, így még nem jött meg a várva-várt katarzis.
© 2021 | A CineMániás - Az Online filmmagazin - acinemanias@gmail.com | Minden jog fenntartva | Design by Frisnyicz Roland és W3layouts