Fakó a náci arany – RENEGÁTOK (2017) kritika

Házimozi ajánló | 2018-05-26 |

Van az úgy, hogy az előzetes jobb, mint a film. Egy-egy ilyen film megtekintése után érezhetjük magunkat átba..va, de esetünkben fogalmazzunk úgy, hogy a Renegátok előzetese csalóka volt. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A kedvcsinálót nagyon ügyesen összerakták, hogy pörgős legyen, pattogó, humoros(nak tűnő) dumával, és „keménytökűséggel” megfűszerezve. Az egészet pedig nyakon öntötték J. K. Simmonsszal, akivel a Whiplash után gyakorlatilag bármit el lehet adni. Nézzük, hogy mit kaptunk a nácik aranyára vadászó 5+1 tagból álló csapattól.

A történet egyszerű: az 5 darab belevaló, önfejű, de remek katonából álló csapatot szabadságolják, mert nem fogadtak szót. Unalmukban a team egyik tagjának futó kalandjától tudomást szereznek a nácik aranyáról, ami hatalmas víztömeg alján csücsül, ellenséges területen. Nosza, rajta, pajtások, szerezzük meg, és osztozzunk! Nem nyakatekert a sztori, aminek megírásában a szebb napokat látott, jobb filmeket gyártott Luc Besson is segédkezett.

Nos, ez a Luc Besson nem az a Luc Besson, akinek a neve miatt anno beültünk olyan alkotásokra, mint Az ötödik elem, Léon, a profi, és nem is az, akinek olyan filmekhez volt köze, mint A szállító, Elrabolva. Nem kell óriási történet egy élvezhető filmhez, de bár a Renegátok sablonosnak mondható története lenne a legnagyobb gond a filmmel, amit egyébként Steven Quale rendezett. Ha valakinek a neve nem sokat, vagy egyenesen semmit nem mond, ne érezze magát kellemetlenül. Még bőven adós azzal a bizonyos asztalra pakolással.

Igénytelennek semmiképp nem mondhatjuk a látványt, vagy az operatőri munkát, de ezzel nem veszik meg a nézőt. Ami mondjuk a fület üti meg, az a sokszor nem a jelenethez illő zene. Egy kéz elég megszámolni, hányszor passzol a látottakhoz a dallam. De ez még mindig elviselhető lenne, ha agyeldobós, vagány akciók, oltári jó beszólások, vagány poénok tarkítanák a filmet, ahogy azt az előzetesben ígérték. Egy katonás akciófilmhez képest az eksönök nem lépnek ki a közepesből, a karakterek szürkék, semmilyenek, a poénnak szánt hatalmas szövegek meg egyszerűen vagy nem működnek, vagy kínosak. Egy alkalommal azért elértek nálam egy fél mosolyt.

Az igazsággal együtt J. K. Simmons igenjének oka is odaát marad, ahol nem tudjuk meg, miért vállalta el a filmben a szerepet. Mondjuk nézőként Simmonsnak csak örülni lehet, mert ő értékelhető a filmben, kár, hogy mellékszereplő, ahogy a Jim Rainey-t és Detroit Turnert alakító Ewen Bremner–Mahamadou Coulibaly párosa, akik üde színfoltjai a Renegátoknak.

Ez a három színész hozza azt, amit a főszereplőknek kéne. Sullivan Stapletonék meg talán a rossz forgatókönyv miatt sikkadnak el, vagy talán nagyobb neveket kellett volna szerződtetni. Példának okáért: a Pacino és De Niro főszereplésével készült A törvény gyilkosa nem egy nagy eresztés, de a színészek miatt mégis inkább nézi meg az ember, mint kvázi ismeretlen színészekkel.  A Renegátok sokkal többet ígér az előzetesében, mint amit teljesít, és nem mondom azt, hogy egyszer azért érdemes megnézi. Nem tukmálom senkire, mindenki döntse el maga. A fentebb már említett három mellékszereplő mondjuk megéri a pénzét.

Én magam hittem a trailer szép szavának, és jól megcsalt. Azt nyugodt szívvel elismerem, hogy B kategóriás, igényesen fényképezett akciófilmnek elmegy, ámbár arra nem veszek mérget, hogy Scott Adkins, a nyugdíjas Van Damme vagy Dolph Lundgren egy-egy Ukrajnában forgatott filmje nem nyújt tartalmasabb kikapcsolódást a maga B kategóriájának egyszerűségével.