Unalmas világégés – EXTINCTION (2018) kritika

Házimozi ajánló | 2018-08-11 | Faragó Tamás

Hollywoodban manapság csak kétféle film készül, vagy blockbuster, aminek költségvetése egy afrikai ország évi GDP-jét teszi ki, vagy nagyon kevés pénzből készülő kísérletező darabok. Nagyon ritka az, hogy valaki a kettő között kap pénzt arra, hogy vászonra vigye vízióját. Sokan emiatt bíztak a Netflixben, hogy hátha visszahozza ezt a középkategóriát a filmiparba. Eddig sajnos úgy néz, ki, hogy hiába adnak szabadkezet az alkotóknak, a közepes költségvetésből csak a középszerű minőséget tudják kisajtolni.

Michael Pena átlagos életet élő mérnök, csinos feleséggel és két kislánnyal. Sajnos az utóbbi időben a munka miatt elhanyagolta a családját és ezen próbál változtatni. A dolgát nehezíti, hogy különös rémálmai vannak egy katasztrófáról, amik egyre jobban leterhelik szellemileg és lelkileg. Családja és barátai egyre kevésbé bíznak benne, egészen addig, míg a katasztrófa be nem következik.

Az Extinction egyik legnagyobb hibája, hogy rettenetesen unalmas. Érdekesen indul, az első negyed óra alapján még egy jó ki paranoia thriller is lehetet volna, ha mondjuk a karaktereket izgalmasan írják meg, ha már ennyit foglalkozik a főszereplők kapcsolatával a film. Nagyon lassú a felvezetés és a család nem válik szimpatikussá egy percre sem, pedig értük kell majd izgulni azután, hogy az alkotás hirtelen műfajt vált.

A huszadik perc után a család viszontagságait követhetjük végig. Sajnos a film viszont nem vált tempó, még az akciójelentek is lassúak és vontatottak, amellett, hogy nagyon rosszul vannak megrendezve. A film nézése közben már azon gondolkodtam, hogy nem veszek levegőt, így legalább valami feszültséget fogok érezni miközben Pena és családja a világ legvontatottabb élethalál harcát vívja.

 

Az elalvás csábításával szembeni ellenállásomat csak a trükkök segítették, na nem azért mert jól néztek ki. Ilyen undorító CGI-t utoljára a 90-es évek sorozataiban láttam. A trükkök minősége szabályosan feldühített. Az, hogy 2018-ban valaki ilyet kiad a kezéből, kiverte az álmot a szememből. A film elején még nem is feltűnő ez a trágya munka, de ahogy halad előre a történet, egyre jobban bűzlik a kupac.

Ha már szóba került a történet, talán ez az egyetlen pozitívuma a filmnek. Persze itt is csak az alapötlet jó, de a kibontása már túl nagy kihívást jelentett. A forgatókönyv egy sablon gyűjtemény, viszont mikor előállnak a fordulattal, ami megmagyarázza az eseményeket meglepődtem azon, hogy végre feltűnt valami jó ötlet. Lelkesedésem egészen addig tartott, míg tovább nem gondoltam a megváltozott koncepciót és rá nem jöttem, hogy ez mennyire logikátlan és ahhoz, hogy egy picit is hihető legyen egy nagyon erőltettet magyarázatott kellett bedobni a végére.

 

A színészek se próbálkoznak túlzottan. Pena tehetséges, de úgy érzetem, szerette volna ezt rutinból lezavarni. Mivel se jól megírt karaktere, se egy jó rendező nem volt, aki vezethette volna, így nem nagyon jött össze neki. Lizzy Caplan pedig, annyira élettelen, hogy helyette egy próbababát beállítva is ugyanez lett volna a végeredmény. Egy ideje megfigyelhető, hogy sokkal jobb gyerekszínészek tűntek fel a filmiparban, most már csak írni kell nekik jó szerepeket, persze nem ez a film az, ami megvillantja a gyereksztárjait. Amelia Crouch szegény olyan halovány, hogy ha épp nem csinál valami idegesítő dolgot, fel se tűnik a jelenléte. Erica Tremblay bátyához Jacobhoz hasonlóan egész tehetséges, de egyszerűen nem kap lehetőséget, hogy bizonyíthassa.

Szomorú nézni az Extinctiont, mivel rájön az ember, hogy az ötleten kívül semmije nem volt az alkotóknak, pedig ez így egy gyengébb Végtelen határok, epizódnak is kevés.

A film Mafab-oldalát itt találod.