Denzel papa odavág - A VÉDELMEZŐ (2014) kritika

Házimozi ajánló | 2018-08-13 | Turbók Krisztián

Antoine Fuqua rendező 2014-ben hozta el A védelmező című filmjét, melyet egy 1985 és 1989 között futó amerikai sorozat alapján készítettek el. Ennek a szériának az egyik epizódját szerette volna megnézni Jordan Belfort apukája is A Wall Street farkasában is, mikor egy telefonhívás miatt lemaradt annak egyik fordulatáról. A sorozat 4 évadot, egész pontosan 88 epizódot élt meg, és érdekessége még annyi, hogy anno fehér színész alakította a főszereplőt, hiszen Robert McCall figuráját Edward Woodward játszotta.

Fuqua filmje - bár klisésebb nem is lehetne, hisz a hasonszőrű történetek hegyekben állnak a filmtörténelemben, mégis szórakoztató és egész korrekt alkotása volt annak az évnek. Főszereplőnk egy Robert McCall nevű középkorú fickó, akiben első blikkre nincs is semmi különös. Látjuk az unalmas és meglehetősen egyhangú mindennapjait, valamint azt is, hogy éjszakánként nem nagyon tud aludni és egy helyi étkezdébe jár le olvasgatni. Itt ismerkedik össze egy éjszakai pillangóval, akit egy nap összever a stricije, így ez az esemény szolgál egyfajta indikátorként főhősünknek, hogy felelevenítse a korábbi, elfeledett életét, és hogy ezt egyfajta védelmező szerepkörben újrahasznosítsa.

A főszerepben Denzel Washington látható, akire egy ilyen drámai karakter tökéletesen ráosztható. Washington remek színész, aki csípőből hozza ezt a sötét múlttal rendelkező drámai szerepet, és többek között ettől lesz az egész film baromi jó és hatásos is. Elég csak ránézni, és a néző tudja, hogy ennek a fickóban sokkal több van, mint napi szinten egy áruházban robotolni a betevőért. Azért is kedvelem ezt a mozit, mert a direktor elég teret enged ennek a karakternek a kibontására, és ilyen módon A védelmező két részből áll. Az első felében egy emberi drámát nézhetünk, mely szépen építi mind a fő karakter, mind pedig a narratíva ívét, viszont a második felében már nem spórolnak a fain akciókkal és az erőszakosabb szcénákkal, hiszen, ha valamire, hát A védelmezőre ekkortájt már rá lehet aggatni az erőszakos jelzőt. A film ekkor már nem finomkodik, és ha kell folyik a vér, végig baromi igényesen van fényképezve és a történet is megfelelőképpen izgalmas. Látjuk, ahogy McCall figurája megváltozik a játékidő alatt, és egy csendes visszahúzódó férfiból naturalista, bosszúálló karakterré avanzsál. 

A védelmező persze közel sem tökéletes életműve a készítőknek, hiszen ha a szereplők egy részét ki is dolgozták megfelelően, arra már nem jutott idejük, hogy ezt a McCall ellenpólusaként működő negatív figurára is kiterjesszék. Van itt ugyanis egy Marton Csokas, akinek baromi klassz rosszfiús arca van, de ennél többet sajnos nem sikerül belőle kihozni. A forgatókönyv felruházza a megszokott negatív jegyekkel és ezeket jól is alkalmazza, de emlékezeteset nem tud alkotni az orosz maffiózó bőrében. 

Van még egy rakat impozáns színészgárdája is a filmnek, így láthatjuk Chloë Grace Moretz-cet, Bill Pullmant egy kisebb szerepben, valamint az Oscar-díjas Mellissa Leo-t, és a hamarosan Hellboy szerepében feltűnő David Harbourt is, de ezekkel a színészekkel nem nagyon tud mit kezdeni sem a forgatókönyv, sem pedig a direktor. Korrekt módon asszisztálnak a történethez, de a kétdimenziósság béklyóitól nem tudnak szabadulni.

Mindent egybevetve A védelmező egy több mint korrekt munka, melyben a főszereplő kidolgozottsága a legszembetűnőbb, valamint az, hogy mer bevállalósabb darab lenni egy olyan világban, melyben a haszon miatt a stúdiók nem mernek kilépni a komfortzónájukból.

A filmről további információkat találsz a Mafab oldalán.