Éretlenek a tantestületben - FÁK JÚ, TANÁR ÚR! (2013) kritika

Házimozi ajánló | 2018-08-14 | Vászláv

Volt idő, mikor az emberek még felkapták arra a fejüket, ha egy európai filmet bemutatnak a hazai mozik. Hiszen, ha egy kisebb produkciót - amely valószínűleg sohasem lehet olyan sikeres, mint Hollywood tömegtermékei - nálunk is műsorra tűznek, az csakis azt jelentheti, hogy a néző remekül fog szórakozni. Ezen az alapgondolaton felbuzdulva a forgalmazók nyugodtan küldhettek be kisebb európai produkciókat a mozitermekbe, míg mind az egyszeri nézők, mind pedig a gyakorlott moziba járók nyugodt szívvel ülhettek és ültek is be rájuk, ugyanis olyan tragikusan rossz filmbe nem futhattak bele.

Aztán jött a Bazi nagy görög lagzi, illetve az Amerikai pite milliónyi és milliónyi új verziója, és hirtelen az emberek is megérezték, hogy nem minden arany, ami fénylik. És ha ezt a nézők megérzik, úgy a stúdiók is, melyek hiába vettek vissza kissé a tempóból, sajnos az amúgy alapjáraton is eléggé vegyes minőség csak romlott, és a mai napig romlik. Épp ezért, az ember már ösztönösen óvatosabban közelít egy német vígjátékhoz, pláne, aminek Fák jú tanár úr! a címe.

A Fák jú tanár úr! nálunk már bemutatása előtt hátrányból indult, köszönhetően elképesztően kínos címének, amiért kivételesen nem a zseniális fordítóbrigádunkat kell okolni, ugyanis a film németül is a Fack ju Göhte névre lett keresztelve. Már a történet is csak egy kisebb sóhajtásra adhatna indokot. Igen, megint egy kezelhetetlen osztály és igen, megint egy tanár, aki igazából nem is az aki. Vajon miféle izgalmak sülnek ki ebből? Hát nem kis meglepetésre nemhogy egy nem rossz vagy egy korrekt film, hanem egy kimondottan szórakoztató és egy minden ízében szerethető vígjáték.

A történet szerint, a börtönből frissen szabadult Zeki Müller alig várja, hogy végre felhasználhassa dugipénzét tartozásai kifizetésére és új élete megalapozására. Azonban a barátnője pont egy építési terület alá rejti a szajrét, ami fölé pedig felhúztak egy sulit. Így Zekinek be kell állnia tanítani a frissen épített iskolába, hogy éjszakánként sunyiba alagutat fúrva megszerezhesse a zsákmányát. Valószínűleg hősünk jóval könnyebben is elérhetné célját, ugyanakkor az valószínűleg fele ilyen szórakoztató sem lenne. Ugyanis az újdonsült tanár nem bánik kesztyűs kézzel diákjaival, akik eleinte próbálnak neki is, mint elődeinek keresztbe tenni, ám végül kialakul, mind a kölcsönös törődés, mind pedig a tisztelet a felek között.

A Fák jú tanár! úr vérbeli komédia lett, melyben minden jeleneten lehet szórakozni, köszönhetően annak, hogy a poénok 80%-a betalál. Ezek főleg Zeki suttyóságára vannak kihegyezve, ugyanakkor szerencsére a film nem nagyon esik át a ló túloldalára és hősünk végig kedvelhető, hovatovább szerethető figura marad, aki bemutatja tanítványainak, hogy miért érdemes kijárni az iskolát és, hogy milyen sors vár rájuk, ha úgy tanulnak, mint addig és csak tengődnek az életükben. Ami igazán szerethetővé teszi Fák jú-t, az nem a jól megírt szövegkönyve vagy a sok ütős poén, hanem az óriási törődés és a hatalmas szíve, ami az első képkockától az utolsóig árad a filmből. Itt tényleg olyanok dolgoztak, akik el akarták mesélni ezt a történetet, és akik el akarták sütni ezeket a poénokat, várva a nevetést a hűtött termekben. Ennek a filmnek lelke van, amit sajnos manapság egyre kevesebb mozi tud elmondani magáról.

A filmben nagyon dinamikusak a vágások és nagyon karakteres néhol a képi világ. Ez, habár rosszul is elsülhetett volna, sokat hozzátesz az élvezhetőséghez. Egy pillanatra sem tud leülni így a sztori, ezzel pedig megkímélik a nagyérdeműt az unalmas és felesleges üresjáratoktól. A casting nagyon jó lett, a színészek mind markánsak, és habár túl sok és megerőltető feladatuk nincsen, mindannyiuknak elég jó a kisugárzása a filmben és illeszkedik a világába. Itt külön kiemelendő a főszereplő, Elyas M’Barek, aki valahol laza, valahol suttyó, de végig szimpatikus és kedvelhető.

Az egyetlen igazi negatívuma a filmnek az a végére beleerőltetett konfliktus, ami kissé elüt az addigi hangulattól és eléggé történetidegennek is hat. Ennek ellenére szerencsére ezt a részt viszonylag gyorsan lezavarják és nem rágódnak rajta a végtelenségig. Nyilván a Fák jú tanár úr!-nak megvannak a maga hibái. Minden három jó poénra jut egy semmilyen, a történet végig eléggé kiszámítható és a cselekmény is néhol kissé erőltetett. Ugyanakkor többszöri megnézésre is simán ajánlott, hiszen óriási a szíve és legfőképpen szórakoztató. Végső soron nem ez lenne egy vígjáték lényege?

Még több információt a filmről a Mafab oldalán találsz.