Istent játszani – PILLANGÓ-HATÁS (2004) kritika

Házimozi ajánló | 2018-08-19 | Ben Palmer

Gondoltál már rá, hogy megváltoztasd a múltad? Hogy mennyiben lenne másabb az életed napjainkban, ha évekkel ezelőtt bizonyos dolgokat másként csináltál volna? Kik voltak azok, akiket megbántottál és kik voltak azok, akik neked ártottak? Mennyiben változna meg a jövőd, ha életed meghatározó momentumait megváltoztathatnád, és mi a garancia, hogy azt kapnád, amire vágysz, ha megtörtént ez a bizonyos beavatkozás? Nos, a pillangóhatás elmélete ezen kérdések válaszát foglalja magába, miszerint: a kezdeti feltételek apró változásai véletlenszerű folyamatok pozitív visszacsatolása révén igencsak átalakíthatják a rendszer hosszú távú működését. Ezalatt leginkább az értendő, hogy bármennyire is tűnne csekélynek a közbelépés, amit a múltunk változtatása érdekében eszközölnénk, annak már jelentős kihatása lenne a jövőnkre nézve, aminek a következményei igazából beszámíthatatlanok. Elsőre lehetetlennek tűnhet megfilmesíteni egy ilyen bonyolult és komplex elméletet, hiszen még elképzelni is nehéz, ám a 2000-es évek elején gondolt egy merészet Eric Bress és J. Mackye Gruber párosa és vászonra álmodták a filmtörténelem egyik legjobb sci-fijét, melyet méltatlanul elfelejtett a világ - pedig még két botrányosan gyenge folytatást is megélt az alkotás -, mely a fogalom után elnevezve a Pillangó-hatás címet kapta.

Evan élete már gyerekként se könnyű, szörnyű események árnyékolják be fiatal éveit, ráadásul még visszatérő amnéziában is szenved, mely által a legtöbb esetben képben sincs azzal, hogy mi történt éppen körülötte. Az események drasztikus irányt vesznek, Evan anyja pedig úgy dönt, fiának környezetváltozásra van szüksége gyógyulásához, ezért új városba költöznek. Ez a lépés sikert eredményez, hisz főszereplőnk élete úgy tűnik kezd egyenesbe jönni, 7 éve nem gyötri már amnézia és tanulmányai is kiemelkedőek. Ám egy nap múltja ismét utoléri Evant, ami miatt lépnie kell, hogy megakadályozzon egy szörnyű tragédiát, ám istent játszani nem lehet következmények nélkül.

A Pillangó-hatás című filmben az a legszebb, hogy bár erős sci-fi körítéssel van tálalva a cselekmény, mégis inkább mondanám az alkotást egy kőkemény drámának, mintsem tudományos fantasztikumnak, melynek legfőbb üzenete, hogy bármennyire is érezzük kilátástalannak a jelenünket, nem célszerű megoldás belepiszkálnunk a múltunkba, hiszen sose azt kapnánk, amit akarunk. Teljesen mindegy, hogy a jó szándék vezérel bennünket vagy szimpla önzősség, egy ilyen jellegű beavatkozásnak beláthatatlan következményei lennének a jövőnkre nézve, pusztán azért, mert sose tudnánk előre, hogy egy másik döntéssel milyen irányba terelnénk az életünket. Magának az elméletnek is ez a lényege egyébként, mely szerint: „Egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán, tornádót idézhet elő a másikon.” Vagyis bármilyen jelentéktelennek tűnő változás képes arra, hogy drasztikusan módosítsa a jövőnket.

Az alkotók pedig szenzációsan megfogták az elmélet lényegét, melynek alapjaira egy nagyszerű forgatókönyvet építettek fel, melyben megannyi variációt boncolgatnak a néző számára kiszámíthatatlan megoldási lehetőségek képében, valamint az ezekből fakadó újabb és újabb fordulatokat latba véve. Ezen jelenetek során szembesülhetünk csak igazán azzal, hogy hová is vezet az, ha próbáljuk megváltoztatni a sorsunkat és nem számolunk azzal, hogy ennek milyen kihatása is lehet a jövőnkre nézve. Hiába leszel hős, ha utána már csak csonka életet élhetsz, hiába vagy álmaid szerelmével, ha ezzel egy családot szakítasz szét, a lényeg mindig ugyanaz, bármilyen irányba is változtatsz mindig ára lesz cselekvéseidnek.

A mondanivaló mellett a színészekre se lehet panaszunk, hiszen a leginkább romantikus komédiákból ismert Ashton Kutcher élete szerepében brillírozik a filmben, aki remek választás volt az alkotók részéről. Kutcher kiválóan hozza az esendő, ám számos jellemhibával megspékelt főszereplőt, akin keresztül remekül mutatja be az alkotás a pillangóeffektus elméletének gyakorlati alkalmazását, ezáltal olyan érett játékra késztetve a színészt, amit azóta se láthattunk tőle egy filmben sem. Továbbá itt van még az Amy Smart által játszott Kayleigh is, aki méltó partnere tudott lenni színész társának, és bár csak mellékszereplője az eseményeknek nyugodt szívvel mondhatom, igazán érett alakítással tette hozzá a magáét a film egészéhez.

Az mű számos érdeme ellenére se hibátlan, hisz azért néhány pontjában bele lehetne kötni, valamint egyes esetekben bizony kiüt a kis költségvetés - ez mind a látványra, mind néhány színész teljesítményére értendő –, ami elég amatőr benyomást kelt az emberben, de szerencsére ezen hibák egyike se olyan jelentős, hogy különösképpen befolyásolná az összképet.

Összességben azt mondhatom, a Pillangó-hatás című film egy egészen egyedi élményt ad nézője számára, hiszen sokadik megnézés után is képes újabb és újabb részletekkel szolgálni, mondanivalójának kivitelezése pedig egészen páratlan és döbbenetes, melyre azóta se találhatunk hasonló példát a filmtörténelem során. Bátran ajánlom bárki számára a filmet, akinek felkeltette a téma az érdeklődését, mert bár nem egy könnyű utazásra hívnak az alkotók, mégis igazán értékes gondolatokkal ajándékoznak meg bennünket.

A film Mafab linkjét itt találjátok!