Kísértet Wan a házban - DÉMONOK KÖZÖTT (2013) kritika
Házimozi ajánló | 2018-08-28 | Vászláv
Ahogy a korok, úgy az igények is változnak. Az emberek manapság már sokkal dinamikusabb, valósághűbb és véresebb cselekményekhez vannak szokva, mint ezelőtt 20-30 évvel. Épp ezért ha valaki egy régivágású filmes műfajt szeretne leporolni és azt a lehető legkevésbé modern köntösben prezentálni, akkor az már önmagában elismerést érdemel. James Wan pedig pontosan ezt csinálta Ed és Lorraine Warren életének egy darabjával.
Az utóbbi években egyre világosabbá vált az ausztrál rendezőről, hogy szereti feszegetni kedvenc műfaja, a horror kereteit. Minden filmet, teljesen más hangvételben készített el, így aki párhuzamot tud vonni a Fűrész dinamikus thrilleres vonulatával, az Insidous szinte már műfajidegen elmélkedős ijesztgetésén át a Halálos hallgatás klasszikus félelemkeltésre építő, ugyanakkor modern köntösbe öltöztetett cselekményével az vendégem egy gombóc fagyira. Ennek az állandó kísérletezgetésnek köszönhetően elmondható Wanról, hogy nincsenek középszerű filmjei. Ha valamit megrendez az vagy jól sül el vagy rosszul. Filmográfiáját böngészve az összkép szerencsére bőven inkább a pozitív tartományban mozog, ugyanakkor arra senki sem számíthatott, hogy mekkorát fog durrantani a Démonok között című filmjével 2013-ban. Már a jól megszokott és bemantrázott „igaz történet alapján” szlogen közben is érződik, hogy itt és most valami egészen különleges fog történni a vásznon. Elképesztően karakteres és stílusos mozi kerekedik ki szépen lassan az elsőre talán még átlagosnak tűnő felvezetésből, ahol az új házukba költöző Perron családot, illetve a már elismert démonológus Warrenéket láthatjuk felváltva.
Az óriási, ódon házukba újonnan beköltöző öt gyerekes család szinte első pillanattól az utolsóig eszméletlen terrornak van kitéve, amely szép lassan, ahogy a cselekmény is kívánja fokozódik. Az eleinte csak apróságokkal kezdődő ijesztgetés nagyon hamar odáig fajul, hogy Perronék kénytelenek Warrenékhez fordulni, akik saját bevallásuk szerint is az egyik legvérfagyasztóbb ügynek találják ezt, amelynek valaha részesei lehettek. James Wan elképesztő eleganciával támasztja fel a lassan csordogáló gótikus horrort, melyben hosszú, feszült snittekkel és lenyűgöző operatőri munkával gondoskodik arról, hogy a Démonok között ne csak megidézze a régi nagy klasszikusokat, hanem mérföldkőként és hivatkozási alapként is szolgáljon. A zene habár önálló soundtrackként valószínűleg nem állná meg a helyét, zseniálisan táplálkozik a különböző zajokból, illetve neszekből, hogy aztán a hatást fokozva frászt hozza ránk már azelőtt, hogy meglátnánk a rémet. Ami az operatőri munkát illeti elképesztően nem direktbe tolja a néző képébe a különböző jelenéseket, sőt néhol egészen zseniálisan mutatja a szereplők arcára kiülő iszonyatot és a ház kongó ürességét.
A film legelső percétől az utolsóig görcsbe rántja az ember gyomrát, miközben sohasem esik át a ló túloldalára és végig izgalomban tartja a nagyérdeműt. Egy felesleges jelenet vagy párbeszéd sincs, ami egy pillanatra is kizökkenthetne a feszült figyelemből. A karaktereket pont annyira építik fel, amennyire szükséges és a színészek pont annyira játszák el hitelesen azokat, amennyire a hatás megkívánja. Merthogy nagyon nem is rajtuk van itt a fókusz, hanem az állandó sötétségen, amellyel Wan olyan klasszikus és hátborzongató hangulatot teremt, mint amit legutóbb csak Coppola Drakulája volt képes, ám az is csak egy fél film erejéig. Itt nincsenek jump scarek, csak hosszú, kitartott jelenetek, melyek végén vagy meglátják főhőseink a gonoszt vagy nem.
Az ijesztgetések zöméről pontosan tudjuk, hogy mikor fog jönni, ugyanakkor Wan nagyon biztos kézzel, azokat vagy picit tovább húzza, vagy pedig előbb bejátsza, így pedig a tapasztaltabb horror-nézők is csak kapkodják sokszor a fejüket. Ráadásul nagyon sokszor képes meglepni a Démonok között. A film egy pontján tudományosan is igazolni próbálják az entitások jelenlétét, amellyel csak még közelebb hozzák a sztorit a mi világunkhoz és amelytől, mondanom sem kell, csak még parább lesz a cselekmény. Ami a már fentebb említett színészgárdát illeti a két főszereplőnek becastingolt Patrick Wilson, illetve Vera Farmiga megszerzésével a direktor egyértelműen jelezte, hogy bizony ő franchise-ban gondolkodik és mivel a horror valószínűleg a legkifizetődőbb zsáner bizonyára a producerek is hevesen bólogattak neki.
Azért az elmondható James Wan rendezői munkásságáról, hogy nagy általánosságban, amihez ő nyúl, az arannyá változik. Az Insidious első részét mindössze másfél millió dollárból forgatta le, erre az közel 100-at hozott be, de elég lenne akár a Fűrészre gondolni, amit szinte uzsipénzből dobott össze és egy mára 8 epizódos franchissá nőtte ki magát. Végül, mint kiderült a Démonok közöttel sem fogott mellé, hiszen a 20 milliós költségvetésnek a 16-szorosát hozta vissza, ezzel pedig el is dőlt, hogy lesz e folytatása, az amúgy erre kissé rá is játszó cselekménynek.
Ma pedig már ott tartunk, hogy ennek a filmnek az univerzumán belül (Warrenék az összekötő kapocs) három széria is fut, melyek epizódjai olyan szinten tartják a minőséget, hogy a néző nyugodtan várhatja a folytatásokat. Valószínűleg napestig lehetne ajnározni a Démonok között első részét, ami szinte biztos, hogy ennek az évtizednek a horrorfilmje lesz és néhány év múltán műfaji klasszikusként is számon lesz tartva. Így a végére csak annyit, hogy aki még nem látta az dobjon el mindent, húzza össze a függönyt és indítsa el a dvd lejátszóban, de azért csak óvatosan, nehogy éjjel benézzetek az ágy alá.
© 2022 | A CineMániás - Az Online filmmagazin - acinemanias@gmail.com | Minden jog fenntartva | Design by Frisnyicz Roland és W3layouts