A CineMániás - Az Online filmmagazin - Házimozi ajánló - Wan valami furcsa és megmagyarázhatatlan

Wan valami furcsa és megmagyarázhatatlan - DÉMONOK KÖZÖTT 2 (2016) kritika

Házimozi ajánló | 2018-09-02 | Gregor Vencel

A Démonok között döbbenetes sikerét látva nem is lehetett kérdés, hogy Hollywood futószalagon leszállítja nekünk a széria következő részét. Sajnos mind a nézők, mind pedig a kritikusok kissé szkeptikusan várták Warrenék okkult kalandjainak következő darabját, egyrészt, mert horrort folytatni könnyű, viszont jól annál nehezebb, másrészt a két évvel korábban kiadott és szintén ebben az univerzumban játszódó Annabelle alaposan megosztotta, jobbára negatívan a közönséget.

Végül nagy szerencsénkre James Wan minden károgóra rácáfolt és ha nem is egy olyan zseniális, de mindenképpen emlékezetes folytatást hozott tető alá, az általa teremtett univerzum fő vonulatának. A történet ezúttal is egy bajba jutott család körül forog, akik egyre több furcsa dolgot észlelnek otthonukban. Végül nem marad más lehetőségük, hívják a médiasztárrá avanzsált Warrenéket.

Ami már az első pillanatban szembe tűnik, a Démonok között 2-t nézve az az elképesztő stílusmix, amit Wan a képernyőre varázsol. Míg az előző rész kizökkenthetetlenül, az elejétől a végéig egy klasszikus elemekből építkező, gótikus horror volt, itt egy kissé felgyorsított, dinamikusabb filmet kapunk, ugyanakkor ugyanabban a sötét ráérős hangvételben és komorkás atmoszférában. Ennek köszönhetően a párbeszédek, a vágások és a történetvezetés is olyan, mint amelyet egy 2016-os horrortól várunk, de amint a paráztatásra kerül a sor egy pillanat alatt stílust vált a film és kezdődik az a fajta fokozás, amit már előzőleg megszokhattunk. Épp ezért a második démonos kalamajka szinte tökéletes folytatása a 2013-as alapfimnek. Egy pillanat alatt teljesen meg tudja teremteni ugyanazt az atmoszférát, viszont hogy mégse legyen a cselekmény önismétlődő egy idő után mindig alábbhagy és visszahoz a saját világunkba, ahol belemutat Warrenék családi életébe, illetve állandó vitáiba a szkeptikusokkal.

A helyszín ezúttal áttevődött Amerikából Londonba, azon belül is egy tipikus angol sorházba. Az elsőre talán túl világosnak és a régi vágású horrorokhoz túl semmilyennek tűnő épület, pillanatok alatt változik át egy sötét és elképesztően nyomasztó helyszínné. Wannék jól használják ki a szűkebb tereket és a modernebb, családiasabb környezetet. Mindehez új operatőrt szerzett az ausztrál direktor, aki tökéletesen veszi át a stafétát elődjétől. Ami stílusváltozás érezhető a filmben, az egyértelműen rendezői megfontolásból történt, érezhető, hogy James Wan nem akarta egy az egyben lemásolni előző filmjét. Folyamatosan mélyíti a két főszereplőjét, akik franchisea középpontjában állnak. Ez ugyanakkor sajnos azzal jár együtt, hogy a film egyszerűen nem olyan hatásos, mint elődje. Ennek is megvannak a maga csúcspontjai, viszont itt Wan meg se próbálja azt a folyamatos terrort előidézni, amit az első részben szinte végig képes volt fenntartani. Így habár a Démonok között 2 egy remek horrorfilm, de a nézőnek van ideje két ijesztés között elengedni a karfát és gondolkodni picit.

Szintén érdekes, hogy Warrenék annyi ügye közül pont azt választották ki e film történetéül, melyről sokáig óriási viták folytak, hogy igaz-e egyáltalán, vagy pedig csak a főszereplő család vágyott egy kis médiafigyelemre és ezért ők játszották el a paranormális jelenségeket. Ezt nem tudnám felróni negatívumként, ugyanis ezt a szálat nagyon szépen beleszőtték a cselekménybe, ugyanakkor kissé talán illúzióromboló, arról olvasni, hogy amit láttunk a háttérben talán teljesen másként történt. És ha már illúzióromboló, a Démonok között első részére, se pedig az Annabellre nem volt jellemző, hogy gond lett volna a CGI-al, ugyanakkor itt néhány jelenetben nagyon műnek hatott a film, ezzel pedig néhol oda is lett, az egyébként tökéletesen megkomponált jelenetek varázsa.

Dacára kisebb hibáinak végig nagyon szórakoztató és nem egyszer kimondottan ijesztő film lett a Démonok között 2. A történet továbbra is hihető, a prezentálás pedig ezúttal is hátborzongató. Ha nem is lett olyan jó, mint elődje a filmnek semmi oka szégyenkezni, ugyanis egy kimondottan minőségi folytatása lett egy kimondottan minőségi szériának, amely remekül megágyaz mind a soron következő résznek, mind pedig az új szálnak (Az apáca). Ami hibát pedig talál benne az ember az vagy luxusprobléma (hogy mernek karaktert építeni??), vagy pedig abból adódik, hogy nem tudta megugrani az önmaga által elképesztően magasra tett lécet James Wan. Mindenestre ha a széria harmadik része minimum képes lesz hozni ezt a színvonalat, akkor már horrorklasszikussá váló trilógiáról beszélhetünk.