Költészet mozgóképen – PATERSON (2016) Kritika

Házimozi ajánló | 2018-09-28 | Faragó Tamás

Jim Jarmusch korunk egyik legegyedibb rendezője. Filmjei sohasem a gyors tempóról vagy a különleges cselekményről voltak híresek. A lassúság és a karakterközpontú mesélés a rendező védjegyei. Legutolsó nagyjátékfilmjére ez hatványozottan igaz. Az alkotásban egy Paterson nevű kisvárosban élő buszsofőr napjait követhetjük végig, aki szülővárosa nevét viseli. A történet pedig ennyi, nem is fog semmi más történni az egész film alatt, ne is várjuk.

Paterson élete nem túl izgalmas. Reggel fel kel, elmegy dolgozni, hazamegy, megvacsorázik, elviszi a barátnője kutyáját sétálni és belül egy sörre a kedvenc kocsmájába, majd másnap kezdődik minden előröl. Ami különlegessé teszi a filmet maga a karakter. Hősünk egy igazi művészlélek, aki élvezettel figyeli az őt körülvevő világot, mosolyogva hallgatja az utasai beszélgetéseit, felfigyel az városban élő ikrekre és észreveszi a mindennapokban található szépséget, majd ezekről verseket ír, de csak magának, az ő kis titkos noteszébe.

Paterson élete lehetne szomorú, szólhatna arról a történet, hogy a monotonitásba beleőrül vagy egy előre nem látott konfliktus megváltoztatja a világnézetét, de akkor ez nem egy Jarmusch film lenne. A főszereplő nagyon is boldog, szereti a munkáját, van egy szép, hasonlóan művészlelkű felesége és imádja a verseket. Jarmusch pont azokra a dolgokra akar rávilágítani amik felett könnyen elsiklunk és amire a címszereplő kedvenc költőjének, a szintén patersoni születésű William Carlos Williamsnak versei szólnak, hogy mindenben ott a szépség csak egy szem kell hozzá aki meglátja. Elég egy doboz gyufa ahhoz, hogy egy szívmelengető szerelmes vers szülessen, de a mindennapok monotonitása is egyenlő lehet egy vers felépítésével.

Habár Patreson első látásra egy csúnya kis iparváros, a film gyönyörű felvételekben teszi széppé és élettelivé. A zene és a képek csodálatos kontrasztja festményszerű élményt ad, ezzel is erősítve az érzést, hogy a művészet mindenhol ott van. Persze a fő motívum a költészet, de mégis egy csodálatos egyveleget alkot a film.

Persze az egész nem működne egy jó főszereplő nélkül és erre Adam Driver tökéletes választás. Az ő játéka lehet nagyon kirobbanó vagy mérsékelt, ide ez utóbbira van szükség. Ez persze nem azt jelenti, hogy végig bamba pofával folyik át a filmen, sőt arcjátéka, apró gesztusai nagyon is élővé teszik a kedves buszsofőr figuráját. Tökéletes választás és igazán illik rá a szerep. A másik fontos szereplő a feleségét játszó Golshifteh Farahani, aki imádnivaló, de nagyon ellentmondásos. nehéz lehet együtt élni egy ilyen elvarázsolt emberrel, aki tele van szeretettel mégis néha igazi piócának tűnik. Persze ez a színésznő játékából semmit sem von le és szeretete Paterson felé megkérdőjelezhetetlen, sőt párként nagyon jól működnek együtt, nagyon is hihető, hogy ez a két ember egymásra talált.

A Paterson nem való mindenkinek. Aki szereti a költészetet és nem vágyik úton útfélen konfliktusokra, csak szeretne kiszabadulni az életéből, hogy más mindennapjain keresztül találja meg a sajátjában a szépséget, az ne habozzon. Művészlelkek előnyben.  

Érdekességek a filmről a Mafabon itt.