Egy függő világ bódult elméi - KAMERA ÁLTAL HOMÁLYOSAN (2006) kritika

Házimozi ajánló | 2018-10-10 | Bogár Bence

Mindig örülök, ha egy olyan filmet választok megnézésre, amit Richard Linklater rendezett. Személy szerint az egyik legtehetségesebb rendezőnek tartom, aki kiváló stílussal építi fel a történet, s mindig érdekes karaktereket is alkot egyúttal. Személyes kedvencem tőle a Mielőtt-trilógia Ethan Hawke és Julie Delpy főszereplésével. De természetesen említhetném a Sráckort, vagy éppen a jelenlegi kritika tárgyát, a Kamera által homályosan című alkotását is. Minőségét tekintve ugyanis semmiképp sem lóg ki a Linklater-filmek közül, annyi biztos. Vagy mondhatnám azt is, hogy kedvenc direktorom egy animációs filmmel is csodát tett. Ráadásul nem is ez az első eset, hogy Linklater ebben a műfajban bizonyított, hisz 2001-ben mutatták be Az élet nyomában című, igencsak pozitív kritikákat kapó művét. (Főszerepben Ethan Hawke, aki a rendező egyik kedvenc színésze.) Hogy miért kapott animációs köntöst a komoly téma ellenére a Kamera által homályosan is? Hamarosan arra is kitérek.

A történet helyszíne a nem is távoli jövő. Ebben az időszakban az emberek rákaptak a drogokra, s nagyjából a nép 20%-a függő is lett. A főhős egy zsaru (Keanu Reeves), aki azt a feladatot kapja, hogy nyomozzon egy díler után. A helyzetet nem könnyíti meg, hogy közben főhősünk is rákap a drogra. Valóság és hallucináció egyre jobban összemosódik…

Nagyon érdekes egy film a Kamera által homályosan. Persze igaz, hogy Linklater rendező úrtól én még eddig nem láttam sablonos munkát, szóval számítottam is rá, hogy nem eme film lesz a kivétel. A történet okosan felépített és direkt nem írtam a kelleténél többet róla, mert lesznek itt még csavarok, fordulatok, amit nem lenne szerencsés a nézőknek idő előtt megtudnia. Szerintem azért lett animációs film, mert így semmi nehézségbe nem ütköztek a megvalósítás terén sem. Fontos tudni, nem hagyományos animációról van szó ezúttal, hisz először felvették a jeleneteket normál módon a színészekkel, majd utána animálták: ezen eljárás neve rotoscoping. Ez az egyedi, semmi máshoz nem igazán hasonlítható, már-már képregényes hatást elérő stílus pedig tökéletes ehhez az alkotáshoz. Jobban ki tudták bontakoztatni a fantáziájukat, a film képi világa ugyanis egyszerűen lenyűgöző. Sőt, a film hangulatát is jobban át tudták így adni, hisz így a végeredmény nem csak egyedibb, de határozottan érdekesebb is lett.

Így pedig nem ütköztek semmi korlátba, s olyan szellemiségben adhatták át a történetet, ahogy azt az eredeti, azonos című könyv írója, Philip K. Dick anno megálmodhatta. (Az író életműve amúgy is parádés: ott van az Emlékmás, az Ember a fellegvárban, vagy éppen az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?). Érdekesség, hogy az író egy időben maga is drogfogyasztó volt, azonban szerencsére az „életet választotta”. Így 1972-ben kiadott, azonos című regénye nem csak hidegrázós, de egyben pontos és elgondolkodtató is, ahogy azt tőle már megszokhattuk.

A film témája is egyértelműen nyers és komoly, de egy kevéske abszurd humort azért így is vettek a cselekménybe. Persze csak annyit, hogy egyértelműen lehessen mondani, hogy még jól állt ennyi az alkotásnak. Nem igazán tudom az élményt más művekkel összehasonlítani, szerintem már csak ezért is érdemes megnézni. Persze nagy előnyben vagy, ha szereted az egyéni, kísérletező kedvű alkotásokat.

A műfaj ugyan animációs film, de ez nem jelenti azt, hogy nem vettek részt nagy nevek az alkotásban, hisz ahogy írtam, színészi munkára szükség volt, hisz először hagyományosan vették fel a jeleneteiket. Mindjárt említhetem Keanu Reeves-t, aki pár gyengébb filmtől eltekintve is mindig remek, ahogy most is az. Karaktere mondhatni a mű főszereplője. Egy nyomozó, aki megbízásból próbál elkapni egy nagymenő drogdílert, s közben saját életével sincs minden rendben. Meg ott van Winona Ryder, aki a Stranger Things óta az egyik kedvenc színésznőm lett. De persze nem szabad elfeledkezni Woody Harrelson, vagy éppen az egykori álomgyári rosszfiú, Robert Downey Jr. remek munkájáról sem. Habár ők inkább mellékszerepet kaptak, de az általuk életre keltetett karakterek élők, érdekesek, nem mindennapiak. Nagyon tetszett, hogy nem szokásos szereplőket kapunk, hanem árnyalták őket, mindenki esendő, megvannak a maguk gyengeségei egyértelműen. Ebben a világban senki nem tisztán fekete vagy fehér, ahogy általában a való életben is így van.

Akkor nem ajánlom a filmet csak, ha gyenge idegzetű vagy. Nagyon abszurd, s egyúttal sokkoló is, amit látunk. Főleg, hogy egy olyan társadalmat mutatnak be, ahol a drogfogyasztás elképesztő méreteket ölt. Egy nagyon ijesztő jövőképről van szó, amiben egyértelműen nem lenne jó élni.  Főleg ha megértjük a film üzenetét, akkor tud elgondolkodtató és megrázó is lenni. Szóval csak óvatosan!

Összegezve, személy szerint mindenképp tudom ajánlani ezt a filmet. Ugyanis a Kamera által homályosan egyedi, nem mindennapi néznivaló. A teljes körű befogadáshoz szükség lehet némi nyitottságra, de cserébe az élmény miatt, amit ad, érdemes adni neki egy esélyt adni legalább. Meg azért is, mert az animációs „köntös” ellenére valódi, remek színészi munkákat is láthatunk, mindenki nagyon jól hozta a karakterét. Az animáció minősége tökéletes, tetszett ez az egyedi megoldás. Ha meg alapból szereted a különleges, nem tucattermék kategóriás filmek, akkor számodra egyenesen kötelező a Kamera által homályosan.

További érdekességeket a filmről a Mafab oldalán találhattok!