Felnőni a mozivásznon - SRÁCKOR (2014) kritika

Házimozi ajánló | 2018-10-12 | Bogár Bence

Richard Linklater egy kivételes rendező, ezt már számtalanszor bizonyította korábban is, elég csak a Mielőtt-filmekre vagy a Kamera által homályosan című műveire gondolni. Azonban amit a Sráckor című munkájával letett az asztalra, az túlmutat egy átlagos filmen, ugyanis az történt, hogy a rendező úr szép csendben mozitörténelmet írt eme alkotásával. A történet egy kissrácról (Ellar Coltrane) szól. Láthatjuk, hogy alakul az élete, ahogy egyre idősebb lesz. Már a történet elején elválnak a fiú szülei, ő azonban ekkor még csupán kisiskolás, a sztori azonban ott ér véget, mikor megérkezik főszereplőnk az egyetemre. Eközben, ahogy az évek telnek láthatjuk, hogy alakul Mason kapcsolata anyjával (Patricia Arquette), apjával (Ethan Hawke), valamint a testvérével (Lorelei Linklater).

Hogy mi a különlegessége eme mozgóképnek tulajdonképpen? Az, hogy nagyjából 12 éven át forgatták, s ez nem vicc, tényleg így történt. Megoldhatták volna, hogy a főszereplő srácot, valamint családtagjait az idő múlásával egyetemben több színész játssza el. Azonban Linklater ennél profibb rendező, nem kevés kísérletező kedvvel. Így az történik, hogy a srácot, aki a film elején még 10 éves sincs, ugyanaz a színész játssza az utolsó jelentben is, mikor már elmúlt 18. Ez pedig egy nagyon érdekes dolog. Nyugodtan lehet mondani, hogy a mozi történeteben korábban ilyennek még  nem lehettünk szemtanúi.

Ez olyan fokú profizmus, amire csak a legnagyobbak képesek. Látszik, hogy eme alkotás egy álomprojekt volt Linklater számára. Megvalósításában nem láttam még különlegesebb mozgóképet. Gyakorlatilag mi nézők láthatjuk, ahogy múlik az idő, s változnak a karakterek. Ami a történetet illeti, a család életbe nyerhetünk betekintést. Természetesen gyakran lesznek ugrások az időben, s ezzel együtt változni fognak a karakterek is.

Ez a film gyakorlatilag magáról az életről szól. A rendezőre eddig is nagyban jellemző volt a filozofikus mélység, ami itt is egyértelműen tetten érhető. Ahogy figyeljük felnőni a kissrácot, mi nézők azt vehetjük észre, hogy együtt érzünk vele, s érdekel a sorsa, hogy mi lesz vele a továbbiakban. Nagyon jól rávilágít az alkotás minket az idő elpusztíthatatlan mivoltára is. Nem tehetünk semmit ellene, a napok, hetek, hónapok és évek csak jönnek, s közben velük együtt mi, emberek is változunk. A Sráckor egy elsőrangú coming of age mozi. Kategóriájában szerintem a legjobb. Hiába majd három óra a játékidő, magával ragadott az első pillanattól kezdve, s nem is eresztett egészen a végéig. Csak nagyon kevés film képes arra, hogy ekkora hatást érjen el nálam. Mikor véget ért a film, s pergett a stáblista, egy kis ideig azon gondolkoztam csak, hogyan lehet ennyire összetett, hibátlan mesterművet elkészíteni. Talán mondanom sem kell, hogy tökéletesen van megrendezve. Mindenre jut idő, ami csak fontos a srác adott életszakaszában.

Komolyan mondom, hogy Richard Linklater egy zseni. Számomra legalábbis ő ott van minden idők öt legjobb rendezője között egyértelműen. S akkor a színészi teljesítményekről még nem is esett szó, pedig itt is nagyon remekelt mindenki. Láthatjuk, ahogy a srácból, mondhatni férfi lesz. Ellar Coltrane nagyon tehetséges színész. Szó szerint a néző szeme láttára fog felnőni, ami nem kis szó. Mindenképp azt mondom, előtte nagy jövő áll még. Az anyát játszó Patricia Arquette munkája is kiváló kategória, hisz karakterét sikeresen élettel tudta felruházni maradéktalanul. Lorlelei Linklater, aki főszereplőnk testvérét játssza, nem más, mint a rendező lánya. Azt kell mondanom, fantasztikus ifjú tehetség ő is, öröm volt nézni az aprólékos, remek munkáját. Az alma nem esett messze a fájától. Ami pedig Ethan Hawkeot illeti… Komolyan, látta már valaki rosszul alakítani? Mert én még nem. Itt is zseniálisan játszott az apa szerepében. A karakterét valódi mélységgel ruházta fel, úgy, ahogy arra csak a legjobbak képesek. Bravó!

Összegezve, ennél elégedettebb már nem is tudnék lenni a Sráckorral kapcsolatban. Eme film gyakorlatilag az életről szól. Egészen elképesztő filmes teljesítmény ez, hisz mint említve lett, a forgatás 12 évig tartott. S közben a srác a szemünk láttára nőtt fel, s a család életébe is bepillantást nyerhettünk. A Sráckor sokszor juttatta eszembe a gyerekkoromat, es nosztalgikus érzéseket ébresztett bennem. Erre pedig csak a legnagyobb mesterművek lehetnek képesek. Számomra egyértelműen 2014 legjobb filmje. S még annál is sokkal több. Egy élő, lélegző, zseniális mestermű. Egyike minden idők legnagyobb filmes teljesítményeinek.

További érdekességeket a filmről a Mafab oldalán találhattok!