Fájó, Francia kreténség - APU VAGY ANYU? (2015) kritika

Házimozi ajánló | 2017-03-20 | Niwrok

"Ne már! Most tényleg ilyen nehéz dönteni az anyjuk meg az apjuk között?!" 

Florance és Vincent még a főiskolán ismerkedett meg egymással, igazi szenvedélyes diákszerelem volt az övék. Aztán eltelt 15 év, ami alatt sikeres karriert építettek ki maguknak, három gyerek mellett is. Csakhogy a szenvedély már a múlté, ezért a válás mellett döntöttek, amit viszont egy éve halogatnak azért, mert a különórák, a versenyek, az ügyeletek és a határidők zsúfoltságában még nem igazán találtak arra időt, hogy ezt a gyerekeknek is elmondják, és egyelőre nem is nagyon tudják, mit kéne mondaniuk. A bejelentés akkor válik sürgetővé, amikor mindkettejüknek beüt egy olyan szakmai lehetőség, amire évek óta várnak, és bár még ezt is tudnák teljes egyetértésben, higgadtan kezelni, ha Flo nem tudná meg, hogy Vincentnek egy ideje szeretője van. A nő megmakacsolja magát, hogy márpedig nem fog áldozatot hozni azért, hogy az ex-férje közben egy több hónapos misszióban "kúrálgasson" egy ápolónőt. Flo és Vince előássák a csatabárdot, a küzdelem színterének pedig kijelölik a gyerekeket, ugyanis egyértelműnek tűnik számukra, hogy az bukja a szakmai továbblépést, akit a gyerekek választanak majd a válás során.

Hatalmas, vörös sziréna víjjan fel az agyamban, amikor a "francia vígjáték" szókapcsolatot meglátom, mert amiket eddig láttam, annak a többsége inkább kínos és szánalmas volt a vicces helyett, mintha idióták csinálnák azokat debilekről, miközben az egészet az émelyítő cukormáz teszi általában még elviselhetetlenebbé. Ennek megfelelően kerülni is igyekszem ezeket. Ez az egy csak azért jelentett kivételt előzetesen, mert a "Családi kör"-típusú filmeket szeretem, és bíztam benne, hogy a szülők megállnak némi "eszelős szívatásnál", hogy ezzel próbálják rálőcsölni a gyerekeket a másikra, és ráébrednek, ezt talán mégsem kéne. Meg az is kezdett érdekelni, hogy a tinik mikor unják meg, hogy igazából egyik szülőnek sem kellenek, és intenek be nekik, hiszen a vihorászás mellett azért komoly drámai tartalma is lehetett volna, ha a három gyerek rájön, hogy ők ennyire csak akadályai a szüleik boldogságának és sikerességének.

De a gyerekek mellett én legalább akkorát szoptam ezzel a baromsággal. Már attól is a hideg rázott, ahogy ez a két hülye a szülők alakjában azon tökölt, hogy hogyan kéne elmondani a válás tényét a kölyköknek, amiben az volt a legrosszabb, hogy a "hisztis, lázadó tini"-korban levő gyerekek is fényévekkel voltak értelmesebbek és érettebbek, mint a szüleik. Mondjuk mert rém idétlen volt, ahogy a halogatás miatt Flonak és Vince-nek úgy kellett tenniük, mintha még együtt aludnának. De még ezzel együtt is, a verbális noszogatásban még volt valami esetlen humor, ahogy például az anya azzal próbálta "elijeszteni" a gyerekeket az apjuktól, hogy milyen rossz lesz nála, csupa hamburger meg Xbox. Biztos abban is meg lehet találni a poénokat, hogy az apa szándékosan aszerint választja ki az elköltözés utáni lakását, hogy a gyerekek minél kevésbé legyen kedvük nála tölteni az időt, úgyhogy a legjobb, ha jobbról szeméttelep van, miközben elől és hátul egy autópálya és egy nagyforgalmú vasút fogja közre az amúgy meglehetősen düledező viskót. És a rajzfilmes hangulat is biztos jó pár ember kedvence lehet, ahogy már Flo és Vince az egyik gyerek Transformer névre "hallgató" hörcsögét kezdik egymáshoz vágni, és az nem véres fröccsel kenődik szét az ablaküvegen, hanem a hasával nekicsapódik, mint egy takonylabda, és lassan lecsúszik. Az még lehet az én hibám, hogy én már ezeken sem nevettem.

Onnantól viszont, hogy elkezdődött a fizikai erőszak, a kevés szimpátiám és empátiám is köddé vált a film és a szereplői iránt, és csak a mélységes undor maradt. Abban a pillanatban, ahogy az anya mosogatószerrel mérgezi meg a gyerekeket (bár persze felmerülhet a kérdés, hogy mennyire kell agyhalottnak lenni, hogy az "ember" gyermeke megegye a tésztát, ami nem csak szappanos citrom ízű, de HABZIK is, bazdmeg... de minek?), az apa pedig vigyorogva sorozza meg közvetlen közelről paintball-puskával a földön fekvő fiát, mindezt a film felénél, amitől kezdve ez már elvileg csak rosszabb lehetett, teljesen érdektelenné vált minden kérdés és várakozás a filmmel kapcsolatban. Azt találgassam vagy azon szórakozzak, hogy melyik geci érdemli meg kevésbé a gyerekek felügyeletét, vagy hogy egyáltalán a szülőknél vannak-e jobb helyen, vagy egy nevelőotthonban, amikor már konkértan azért kezdik el versenyt pofozni a srácokat, hogy ezzel is megutáltassák magukat?! Nos, sikerült, a film arra fut ki, hogy a végére mindkettejüket minden gyerek, rokon, barát, kolléga erőszakos, pszichopata seggfejnek tartja, hiszen azok, és mindezt azért, hogy a szülők a végén rájöjjenek (és ezt nem vagyok hajlandó SPOILER!-nek tekinteni!), nem is egymással van bajuk, csak a kispolgári élet nyűgjeivel, a hétköznapok unalmával, a kompromisszumokkal, és azzal, hogy vagy öt éve nem dugtak egy isteneset, ami után aztán minden ki- és elsimul, és jöhet a nyálba fulladó finálé!

Eredetileg nem hittem, hogy elég alapanyagot szolgáltat ez a film egy íráshoz (még ha így sem lett teljesen nyomdafesték-kompatibilis), de mindenképpen emlékművet érdemel az, hogy évek óta nem írtam rá egyik filmre sem ilyen nyugalommal és elszántsággal a 2 pont alatti értékelést. Pedig az eddigiek csak nagyon szarok voltak, ez viszont aljas. Mert nem attól vált nézhetetlenné, dühítővé, vagy elpazarolttá a rá szánt idő, hogy filmként rossz, mert a "humora" nem rosszabb, mint némelyik társáé, sőt a szereplői sem (a Rózsák háborúja a csatatérré vált válásról annak idején még klasszikus is lett). Az viszont, hogy a családon belüli, és különösen a gyerekek elleni erőszakot, a bántalmazásukat és a megalázásukat teszi meg a humor és a kacarászás tárgyává, bármilyen indokkal, magyarázattal vagy kicsavart szatírával, az minden alatt van, amit eddig filmben láttam.

Aki esetleg úgy gondolja, hogy a világ még nem érett meg a pusztulásra, annak elmondanám, hogy miközben az írás elejére kerestem képet, döbbenettel tudtam meg, hogy ennek a beteg faszságnak, ami 2015-ös film, a sikerre való tekintettel már tavaly elkészült a folytatása! Minden érdeklődőnek ezúton kívánok jó szórakozást hozzá!