Sorozatajánló - EGY FIATAL ORVOS FELJEGYZÉSEI (2012-2013)

Házimozi ajánló | 2018-12-01 | Szabó Dárió

Ha Mihail Bulgakov életművét górcső alá vesszük, azt fogjuk tapasztalni, hogy a groteszk ábrázolásmód meghatározó szerepet játszik szövegvilágaiban. A szerző novelláiból készült – Egy fiatal orvos feljegyzései címet viselő – sorozat érdekességét is a groteszk ereje adja.

A kétévados és mindösszesen 8 részes sorozat cirka 22 perces epizódokkal operál. És ha már az operálásról esett szó, a történet egy pályakezdő orvosról szól, aki egy vidéki – Moszkvától nagyon távolra eső – kisváros kórházában kezd dolgozni a bolsevik hatalomátvétel idején. Az ifjú orvos időskori énje tolerálhatatlan morfiumfüggőségének okait keresi a múltban, szembesül fiatalkori énje múltbéli döntéseivel, de tehetetlenül, a döntések következményeit már jól ismerve. 

A sorozat elbeszélési módját az teszi különlegessé, hogy egy személy belső konfliktusait két testben jelenítik meg. Ráadásul az idősebb orvos-én nem csak passzívan elszenvedi emlékeit, elevenen jelenik meg azokban fiatalkori énje mellett, segít neki, beszélget vele, konfliktusba kerülnek, még apáskodik is fölötte – ez nem csak önmagában teszi bravúrossá a Sky Arts produktumát, a sorozat műfajában is újszerű elbeszélési módot kínál az önértelmezés és az emlékezés témájában, ami az öniróniát sem nélkülözi.

Viszont más erényt is említhetünk. A sorozat elején csak a (helyzet- és jellem)komikummal találkozunk, az események előrehaladtával azonban realizálja a főhős, hogy problémái kisszerűek – persze továbbra sem tud szabadulni azoktól. Ezen a ponton párhuzamosan megjelenik a (túlzásokban kicsúcsosodó) humor mellett a tragikum, ami a humor karikatúrajellegét megfelelően tudja ellensúlyozni. Ezen az ellensúlyozáson keresztül jutunk el a groteszkhez, ugyanis e két esztétikai minőség (komikum és tragikum) határán zajlik a sorozat.
[Megj.: a tragikum 19. századi – realista – jegyeiről van szó: nincs hősünk, hanem főszereplőnk van, aki átlagember és saját hétköznapi problémáival küzd, stb.]

A markánsan bizarr humort jól elénk tárja az első évad negyedik részének egyik orvos-beteg párbeszéde:

– Maguk mind szifiliszesek.

– Csak megfázott, ennyi.

– Nem, önöknek kezelés kell! Egy hosszadalmas kezelés… itt a kórházban, amit most kell kezdeni.

– De rengeteg dolgom van otthon! Nem tudna adni valamit?

– Egy ásót tudok adni… hogy kiásson három pici lyukat!

 

A széria általános konklúziója, hogy a múlt és a jelen oksági viszonyának szemléltetése közben tapinthatóvá válik az én kiszolgáltatottsága akkor, amikor önmagát választja emlékei tárgyának.