Az alma a fájától – ÁDÁM ALMÁI (2005) kritika

Házimozi ajánló | 2019-04-30 | Szabó Dárió

Anders Thomas Jensen dán filmes talán nem túl reprezentatív európai alkotó, mégis kiforrott stílusa és közlésmódja van. Ádám almái című filmje is erről tanúskodik, komoly filozófiai vagy épp hittel kapcsolatos kérdéseket feszeget, olykor állást is foglal mellettük, kliséjellegüket és töménységüket pedig groteszk látásmódban oldja. Szókimondás és könyörtelen irónia jellemzi, mindez nem áll meg az öncélúságnál, többek között szociológiai igényeket is villant – az Ádám almái nem esett messze a fájától, mondhatjuk, hiszen az utóbb felsorolt építőelemek többnyire leírják a kortárs dán filmek alapszellemiségét.

Jellemzően fel tudunk mutatni olyan filmeket, amiket nem a sztorijukkal tudunk leginkább reklámozni, hanem világlátásukkal. Jensen mozija a sztori szintjén tipikus, faékegyszerű mese: Adam (Ulrich Thomsen) énközpontú és etikailag kikezdhető figura, aki egy teljesen új/más közösségbe kényszerül, Ivan (Mads Mikkelsen) – egy pap – „veszi szárnyai alá”, a folytatás és a továbbiak pedig sejthetők: konfliktusok sorozatán keresztül végül Adam megjavulásához/megtisztulásához/megvilágosodásához jutunk el (ezutóbbiak egyéni ideológiáink kérdései az értelmezés szintjén).  

Joggal merül fel a kérdés, miért kerül ajánlásra egy ennyire egyszerű és ekkora csontig lerágott közhellyel operáló film? Az Ádám almái csakúgy, mint az összes emberi változásról vagy jellemfejlődésről szóló történet arra mutat rá, hogy a minket körülvevő világ és annak tényállásai pusztán a választott értelmezési kereteinktől függnek – Jensen bravúrja viszont az, hogy nem felmond egy ilyen történetet, hanem eleve egy értelmezési keretből mutatja meg nekünk, a groteszk nézőpontjai felől. Ekképpen a befogadó túllendülhet azon az általános problémán, hogy vajon mennyire hiteles a pálfordulásszerű emberábrázolás, nem a történet gócpontjaival kerülünk vitába, hanem azzal, hogy alapvetően is valahogyan láttatja Jensen ezt a történetet – egyebek mellett pedig ez az, ami igazán élvezhetővé is teszi az alkotást.

A groteszk már a filmhez való viszonyulás legalapvetőbb (mondhatni kezdeti) pontján is nemet mond a visszafogottságra. Olyan alapszituációval szembesülünk, ami egyszerre költői/szimbolikus/allegorikus olvasati lehetőségeket nyújt, viszont már-már elmeroggyant mércével nézve nevetségesnek is érezhető: a csatározások gyújtópontja egy almafa. Mindezt csak tetézi, hogy a karakterek nem sztereotípiák mintázatain épülnek fel, a leghülyébb vígjátékba vagy épp rajzfilmbe illő figurákat kapunk: obszcén neonáci, bevándorló, szarkasztikus doki, alkoholista röhejes magyarázattal, stb. 

A karakterek és motivációik tükrében olyan filmről beszélünk, ami elrugaszkodik a hagyományos értelmű „műfajiságtól”. A helyzetkomikumok áradata nem csillapodik a komolynak tűnő pillanatokban sem, így méltán adott a vígjátékjelleg; érthető társadalmi kommentárként is, hiszen perifériára szorult szereplőket kísérünk, akikhez mind az orvosuk, mind mi (a komikum révén) érzelmi sivársággal fordulunk (a perifériára szoruló szereplők éreznek, más nem); és persze adott példázatjellege is, amivel nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint az istenbizonyítást azáltal, hogy bizonyosságként tekint az ember megváltoztathatóságára, nevelhetőségére. Ezutóbbinak nem is az a legkézenfekvőbb manifesztációja, hogy Adam a rossz oldal felől a jó oldalra tér át, hanem alapvetően az, hogy rossznak sem született, a rossz a film kontextusában egyaránt társadalmi és történelmi (akár filozófiai is) képződmény (nácizmus pl.), ezáltal pedig eleve elszenvedett, eleve egy nemkívánt „nevelés” eredménye.

Az almafa központi szimbólumként nem csak azért bizonyul erősnek a kifejezésben, mert általa Jensen a vízbe kavicsok dobálása helyett rögtön sziklát omlasztott és örülhetünk, hogy kaptunk egy eleve jelentésrétegekkel bíró metaforát. Az almafa természete jóval árnyaltabb, rétegzettebb az Ádám almáiban, voltaképpen két oppozíciót jelöl egyszerre, a jót és a rosszat is egy tőről fakasztja: a fa konfliktust szül, halált, bonyodalmat, de reményt és kegyelmet is.

A film Mafab oldala

Képek: IMDb