Kiüresedve – ÜRES VÁROS (2007) kritika

Házimozi ajánló | 2019-06-19 | Ben Palmer

Kevés olyan magyar cím van „fantasztikus” fordítóinknak köszönhetően, ami ténylegesen visszaadja az eredeti mondanivalóját, ám az Üres város esetében hazánk fiai jobban nem is választhattak volna. Igaz, maga a valódi elnevezés szerint a Reign Over Me (Uralkodj magadon) névre keresztelt alkotás egy másik oldalról közelíti meg a film sztorijában feldolgozásra kerülő témát jelentéséből adódóan, ám az összképhez véleményem szerint sokkal jobban passzol a magyarosított verzió, hiszen ez által lesz csak igazán azonosulható, ez a szívfacsaró és rendkívül emberire sikerült dráma, Mike Binder rendezésében.

Történetünk főhőse Alan Johnson (Don Cheadle) elismert fogorvos, ki példás családcentrikus életet él, ennek ellenére a női páciensek számára se közömbös, mégis lerí róla már az első jeleneteiben, hogy lelke mélyén egy sérült ember, aki nem teljesen boldog a bőrében. A férfi merev, karót nyelt figurája azután kezd oldódni, miután sikerül összefutnia egykori egyetemi lakótársával, Charlie Finemannel (Adam Sandler), aki a szeretteit ért szörnyű tragédia után idegileg összeroppant és mondhatni lelkileg egy katatón állapotba került, ha úgy tetszik, kiüresedett. Az egykori két jó barát egyre több időt kezd együtt tölteni, amely által egymás sebeit is megpróbálják begyógyítani, ám ez közel sem olyan egyszerű egyik oldalról sem, mint amire az elején számítottak.

Nos, ami rögtön megfogalmazható az Üres várossal kapcsolatban, hogy egy szívszaggatóan őszinte film a gyászról és az elmagányosodásról. Kerüli a giccseket, és a hatásvadászatot, gondolatait nyersen és kendőzetlenül adja át, noha a sztori kissé ellaposodik a második etap végére érve, az utolsó harmad garantálja számunkra az igazi dráma kicsúcsosodását, valamint a nagyszerű alakítások kiteljesedését. Okos mű, mely rámutat arra, hogy nem csak azon emberek számára létezik a magány, akik a legjobban szenvednek.

Binder rendezése két frusztrált férfi történetét meséli el, akik életvitelileg szöges ellentétei egymásnak, mégse találja egyikük se a helyét a világban, boldogtalanságuk pedig szűnni nem akaró magányosságba sodorja őket. Annak ellenére, hogy tényleg egy erőteljes és nyers drámáról van szó, – minimális zenei aláfestéssel – mégse fullad a teljes letargia érdektelenségébe a film, megvan az a keserédes, élet írta humora a történetnek, ami jókor sikerül oldja a feszültséget, vagy éppen árnyalja az adott karakter személyiségét. Persze egy fokkal feszesebb tempó ráfért volna a játékidőre, valamint néha kissé céltalannak és esetlennek tűnik a sztori, ahogy lassan csordogálnak a percek, de az összképet mégis menti, hogy a cselekmény mögött ott van a szív.

Az Üres város ugyanis egy érzésekkel telepakolt alkotás érzőknek, mely szerencsére távolról se lett egy üres dráma, viszont tökéletesen mutatja be azt történetén keresztül a film, hogy mennyire képes kikezdeni még a legkiegyensúlyozottabb ember lelkét is a magány és a törődés hiánya. Ehhez pedig nem feltétlenül van szükség tragédiára, elég csupán pár ki nem mondott sérelem, vagy az egyoldalú kommunikáció, és máris ebben az állapotba találhatja magát bárki.

Ennyire komplex és összetett karakterek megformálásához pedig szükség van remek színészekre, amelyben tagadhatatlanul dúskál is a film, ám azok közül is kiemelkedik a két fentebb is említett főszereplő alakítása. Cheadle ekkor már a Hotel Ruanda által túl volt élete első és eddigi egyetlen Oscar-jelölésén, így nem volt meglepő, hogy ebben az egyébként nem túl hálás, mégis a maga módján kétségtelenül drámai szerepben helyt tudott állni, ám még az ő teljesítménye is elhalványul Adam Sandler játéka mellett. Ezt pedig tessék a lehető legkomolyabban venni! Hiszen sajnos a Sandler-rajongók körében se túl ismert ez az alkotás, pedig tényleg egy baromi szerethető drámáról beszélünk, melyben élete legjobbját nyújtja a legtöbb esetben amúgy egészen vállalhatatlan vígjátékokkal jelentkező komikus. Itt nem hahotázunk majd együtt a színésszel, még mosolyra is csak ritkán fog húzódni a szánk, ami inkább marad tátva attól az érett és összetett alakítástól, amellyel előrukkol számunkra Sandler. Nyugodtan kijelenthető, hogy talán karrierje során itt járt a legközelebb az Oscar-jelöléshez az örökös nevettető, hiszen itt ténylegesen sikerült emlékezeteset nyújtania, pont ezért annyira fájó az elmúlt évtizedekre visszatekintve, hogy ezt a kétségtelenül benne rejlő tehetséget egyszerűen elfecsérelte a 90-es évek óta tartó pályafutása alatt a színész, aki csak nagy ritkán volt hajlandó megvillantani érzékenyebb oldalát a nagyérdeműnek.

Binder mozija egyébként igazi sztárparádé, hiszen a két említett név mellett még kisebb-nagyobb szerepekben szóhoz jut Liv Tyler, Jada Pinkett Smith, Donald Sutherland, Saffron Burrows, valamint Jonathan Banks is, akik egytől-egyig nagyszerűen helyt állnak a rájuk osztott figura bőrében. 

Összességében, ha nem is nevezhető időtlen klasszikusnak Mike Binder rendezése, arra mindenképpen jó volt, hogy Adam Sandlerből képes legyen emberfeletti alakítást kihozni, egy szívszaggató dráma keretein belül, mely néha eltévelyedik abban a bizonyos út keresésben, ám amikor éppen sikerül visszatalálnia a helyes ösvényre, akkor bizony nagyon működik az Üres város.

További érdekességeket a filmről a Mafab oldalán találtok.