Halál a Nílu....Netflixen - GYAGYÁS GYILKOSSÁG (2019) kritika

Házimozi ajánló | 2019-07-11 | Vászláv

Adam Sandler korunk filmes világának minden bizonnyal az egyik legkirívóbb alakja. Ő az a színész, akit nemcsak hogy mindenki ismer, hanem akiről mindenkinek pontosan megvan a saját véleménye. Valaki szerint egy a maga nemében remek komikus, aki pontosan azt hozza mindig, amit elvállalt és amit várunk tőle, mások egy jobb sorsa érdemes színészt látnak benne, aki olyan alakításokra is képes lenne, melyekkel könnyedén egy Oscar szobrocska közelébe kerülhetne, ugyanakkor a nemtörődömsége és a lustasága révén újra és újra önmagát játssza csak el. Végül, de nem utolsó sorban a legnépesebb és a kritikusok által leginkább támogatott tábor szerint Sandler csak egy szimpla bohóc, aki nem véletlenül rekorder az aranymálna jelölések történetében, és aki felett már 25 éve eljárt az idő.

Egy szó, mint száz Adam Sandler a maga nemében valóban páratlan, ugyanakkor filmográfiáját böngészgetve valószínűleg jobb lenne, mint jelenségként hivatkozni rá, színész helyett. Azonban ahogy minden jelenséget, a közönség őt is megunta egyszer, és így hiába jöttek ki sorra az olcsóbb s drágább filmjei a moziba, ám ezek mind méretes bukta kíséretében távoztak pár hét alatt a multiplexek programfüzetéből. Ezért is volt sokak szerint egy remek döntés, hogy 2015-ben rábólintott a Netflix ajánlatára és egy időre átvonult a televízió világába, hogy aztán két nem túl sikeres kritikai értékelés, ám annál felkapottabb nézőszámú alkotás után, 2017-ben újabb négy(!!!) Netflix filmhez írjon alá. Ebből a soron következő, Gyagyás gyilkosság az utolsó darab, amely valószínűleg Sandler egy ideiglenes, ám bizonyosan nem végleges búcsúja lesz a televíziós pályafutásától. Lássuk hát, miként tud búcsúzni ettől a platformtól a fingós-böfögős poénok koronázatlan királya, Adam Sandleeer.

A kifejezetten hosszú bevezetés után már nem akarom tovább húzni a kedélyeket, a Gyagyás gyilkosság egy rettenetes film lett. Nemcsak az eddigi legrosszabb Sandler-Aniston, vagy éppen Sandler-Netflix párosítást üdvözölhetjük képében, hanem az egyik legrosszabb Sandler filmet is, melynek minősége vetekszik a Jack és Jill-ével.
A történet szerint az Adam Sandler játszotta nyomozó meglepi fodrász feleségét (a szintén jobb napokat látott Jennifer Aniston) 15. házassági évfordulójuk alkalmából egy európai körúttal, hogy aztán egy rejtélyes gyilkossági ügybe keveredve szerencsétlenkedjék végig magukat az öreg kontinens legkülönfélébb szegletein. Kreatív nem? Nem.

Elképesztő, hogy mennyi figyelmeztető jelzés utal arra, hogy az ember már el se kezdje nézni, ezt a vígjátéknak csúfolt rettenetet, amely csak és kizárólag azért kaphatja meg a film jelzőt, mert kamerával forgatták, színészek játszották el és egy stúdió támogatta. Már ez a magyar cím is…Gyagyás gyilkosság…jó, de persze az In Bruges-t is Erőszakiknak fordítottuk, mégis az évtized egyik legnagyobb klasszikusa lett. Ennek a gondolatiságomnak köszönheti a Gyagyás gyilkosság, hogy egyáltalán túljutott az első körön, azaz, hogy letöltsem.

Aztán ez a történetnek mondott izé, amelyben egymás mellé dobáltak néhány jobb sorsra érdemes színészt, pár unalomig olvasott Agatha Christie regényt, fél tucat európai nagyvárost és egy félelmetesen poénmentes forgatókönyvet. Az eredmény a Netflixen látható, sőt már látott is, hiszen pár nap alatt ez lett a feltörekvő vállalat egyik legnézettebb alkotása, amely elég szomorú, ugyanakkor alig meglepő képet fest le fogyasztói társadalmunkról.

De mégis, miben lesz ez rosszabb Adam Sandler vagy éppen Jennifer Aniston leggyengébb mozijainál is? Abban, hogy ezúttal mégcsak nem is próbálkoztak. Nincs egy jópofa karakter, egy vicces elszólás, egy szórakoztató cameo vagy éppen egy jól eltalált fingás sem a Gyagyás gyilkoságban, amelyről már az első pillanatban látszik a mély nemtörődömség és az igénytelen, trehány munka. A két főszereplő is érzi ezt, sőt sajnos érezteti ezt és ez az igazi kegyelemdöfés. Hiszen még az a Sandler egész lényéből kiáradó jófejség és az az Anistont körbeölelő csillogás sincs így jelen a vásznon, amellyel leggyengébb alkotásaikat is minőségi gagyivá tudták varázsolni. Csak az unott redők és a szinte hallható sóhajtások törnek elő minden pillanatban a némán üvöltöző aktorokból, akik mintha már az első pillanatban beletörődtek volna, hogy ez így szar lesz, hova erőltessük.

Persze lehet, hogy ez az 5 évnyi pihenő az oka, amiért másképp nézek erre a mozira, mint például egy Kavarás-ra. Lehet, hogy megöregedtem és már más igényekkel ülök le filmet nézni, de magamat ismerve sajnos valószínűbb, hogy Adam Sandler és az általa képviselt örökké optimista, kissé suta, ám jólelkű karakter öregedett meg 2019-re. Remélem nem így van…

         …már csak azért is, mert habár ilyet film véleményező berkekben nem illik bevallani, de én kifejezetten imádom Adam Sandler agymenéseit és imádom Adam Sandlert. Imádom azt a színészt, aki bármikor remek szkeccsekkel tudott eljátszani egy hokisból lett golfost, egy gyereklelkű gyerekcsőszt, egy ördögfajzatot, egy pszichésen labilis üzletembert vagy éppen egy 911-es özvegyet. Remélem ez a színész, ez a jelenség nem veszett el és hamarosan újra visszatér majd jobb formában, mint valaha, hogy bebizonyítsa mindenkinek, hogy van még sárgája kedvenc tojásfejű komikusunkban.

Képek: TMBd

A film Mafab oldala