Száguldó szerelem - DRIVE - GÁZT (2011) kritika

Házimozi ajánló | 2019-07-16 | Juhász Péter

Nicolas Winding Refn (Bronson) 2011-ben ültette volán mögé az örök melankólia maszkjával felvértezett Ryan Goslingot és elsöprő sikert aratott filmjével, a Drive-al. A Cannes-ban rendezői fődíjat elnyerő film hatalmasat dobott Gosling karrierjén, a dán rendezőt pedig még ismertebbé tette széles körben.

A Drive műfaji behatározása elég nehéz. Egyszerre véres akciófilm, érzelmes romantikus dráma és retró elemekkel, zenékkel telepakolt óriási videoklip. Ez a stílus kavalkád nem véletlen vonzott annyi embert. A rendező kiváló érzékkel adagolja a feszültséget, miközben mindenki szívét megdobogtatja a két főszereplő, Ryan Gosling és Carey Mulligan finomra hangolt szerelmével.

A Drive alaptörténete szerint egy filmes kaszkadőr, aki éjjelente kisebb-nagyobb autós megbízásokat is vállal egy napon felismeri a szomszédjában élő kis család nő tagjának és kisfiának mostoha körülményeit börtönben ülő férje kapcsán. A kisfiú apja nem az a tipikus jófiú. Vérbeli gazember, akibe a lány egykor nagyon szerelmes lett, majd gyermeket is szült neki. Az évek azonban mindent megváltoztattak. A kezdeti lobogó érzelmekre hidegzuhanyként jött az apuka kétes múltja, gaztettei és így anyuka egyedül maradt fiával. Velük barátkozik össze a Sofőr, aki csendesen meghúzódva éldegél a szomszédban, mígnem egyre több és több kezd kialakulni kettejük között. A különös kapcsolatra azonban sötét árnyékként vetül a férj szabadulása.

Egy napon a Sofőr észreveszi ugyanis az alaposan helyben hagyott apát a lakásuk előtti folyosón és a család javára kockázatos lépésre szánja el magát. Belemegy egy kétes akcióba, mivel az apa képtelen tartozását fedezni a környék gengsztere (Ron Perlman) felé. A történet innen egyre durvább iramra vált.

A Drive audiovizuális orgazmus. Már a film főcíme alatt is érezhető, a 80-as éveket megidéző hangulat végig jelen van a 2011-es történetben. Jelen és múlt a szívre és lélekre abszolút hatással bíró megoldásokkal van jelen. A lenyűgöző képi világ, félelmetes autós üldözések és sokkolóan erőszakos akciók mellé óvatosan kúszik be a szívet és lelket egyaránt megdobogtató hangulat, mely nagyban köszönhető Gosling itt még abszolút remekül működő (a későbbiekben már veszélyessé váló) melankolikus tekintetű karakterének.

Godling alapvetően csendes, de kimondottan kegyetlen karaktere és erőteljes kontrasztja, a törékeny anya (Carey Mulligan) közti meseszerű kapcsolat eszméletlen erejű kémiával működik a vásznon. Kevés ehhez fogható romantikus szálat látni manapság filmekben. Nem kapkodó, szépen lassan kibontakozó szívdobbanások, egymásra pillantások, lopott mosolyok és finom érintések közepette merül el a két ember egy alapvetően halálra ítélt érzelmi folyamban.

A film legnagyobb ereje a szédületes autós jelenetek mellett általános lassúságában rejlik. A Drive ugyanis nem egy újabb Halálos Iramban klón. Nincsenek vadítóan dögös csajok, hatalmas, fénylő izmok és állandó, cool zenékre való esztelen pörgés. Helyette van egy halom festői kép a kiváló operatőr Newton Thomas Siegelnek köszönhetően, az érzelmekre iszonyúan ható muzsikák Cliff Martinez jóvoltából és vannak remek színészek, akik stílusosan, elegánsan oldják meg a rájuk bízott feladatot.

A kevesebb néha sokkal több! Ez lehetne a legjobb mottó a Drive kapcsán. Mikor először láttam, nem tudtam hirtelen eldönteni, mibe szeressek bele a film alatt? A zenébe? A képekbe? A kiváló színészi alakításokba?

Mivel egy roppant összetett alkotás, így megmaradt mindből egy kicsi, és ezáltal minden egyes újabb megtekintés egy kiváló alkalom kicsit alámerülni a film csodálatos hangulatában még úgyis, hogy időnként kiráz a hideg a cselekmény kegyetlen brutalitásától.

Hatalmas mozi, mindentéren erős idegzetűeknek!

A film Mafab oldala

Képek: TMBd