A CineMániás - Az Online filmmagazin - Házimozi ajánló - Szeretet, Idő, Halál

Szeretet, Idő, Halál - VÁRATLAN SZÉPSÉG (2016) kritika

Házimozi ajánló | 2017-04-17 |

Túlzás lenne azt mondani, hogy David Frankel rendező minden műfajban letette már a névjegyét, de azért elég szépen muzsikál, ha azt az ívet nézzük, amit eddig „húzott” pályafutásában.

A családi, kedvesen induló, sírásban végződő mozitól (Marley meg én) kezdve a humorosabb, aktuális témákon át (Az ördög pradát visel, Amit még mindig tudni akarsz a szexről) a háború borzalmait és drámáit felvonultató (2 részt rendezett Az elit alkulatból) műfajig egészen jól nyúlt bele a dolgokba. Nem kell tehát riadtan összerezzennünk a neve hallatán. Aki miatt fenntartásaink lehetnek a filmmel kapcsolatban, az szegény Will Smith, akinek A föld után (2013) bukása óta nem igazán sikerült helyre állítani a renoméját, talán valamelyest a Sérülés (2015) című sportdrámával. Kérdőjelesen megemlíthető az Öngyilkos osztag is (2016), de nem aratott osztatlan kritikai sikert, épp ezért kérdőjeles.
De a Váratlan szépség nem csak róla szól. Fantasztikus gárdát szedtek össze a mozira, beleértve a fiatal(abb) generációt (Jacob Latimore, Keira Knightley), a középkorosztályt (Edward Norton, Kate Winslet, Michael Peña, Naomie Harris), és a már egészen érettet (Helen Mirren). Ennyi jó színész csak nem vállal el egyszerre valami gagyit, bizakodásra adva ezzel okot nekünk, nézőknek. Nézzük miről is szól a Váratlan szépség.

Howard (Will Smith) egy általa alapított, jól menő ügynökség tulajdonosa. Miután 6 éves kislánya meghal, a férfi 2 év elteltével sem képes feldolgozni a történteket. Amolyan öngyógyításként leveleket ír a Szeretetnek, Időnek és a Halálnak. Annak három a fogalomnak, amik szerinte meghatározzák életünket. Munkatársai (Edward Norton, Kate Winslet, Michael Peña), hogy kirángassák Howardot a mélypontról, az ügynökséget pedig a csőd széléről, felbérelnek három színészt, hogy játsszák el a férfi leveleinek címzettjeit. Azt remélik, hogy belépve Howard fantáziájába, segíthetnek rajta. A sikertelen próbálkozás után, annak ellenére, hogy Howard barátaiként definiálják magukat, gusztustalan lépésre szánják el magukat. Megkérik a színészeket, hogy tegyenek még egy próbát, váltsanak ki reakciót a még mindig gyászoló kollégájukból, a felbérelt magánnyomozó pedig mindezt rögzíti. Aztán a felvételeket manipulálják, hogy úgy látszódjon, Howard magában beszél, ergo nem épelméjű, így többleti tulajdonjogától függetlenül, őt megkerülve dönthetnek a cég dolgairól, hogy az ne menjen tönkre. A nyúlfaroknál valamivel hosszabban ennyit lehet írni a sztoriról, különösebb spoilerezés nélkül.

Howard kislányát csak a férfi álmában, illetve felvételről látjuk, élőként a jelenben nem jelenik meg. Azt sem látjuk hogyan hal meg, és magát a tényt, hogy meghalt, más szereplők szájából kapjuk meg. Egészen a film végéig nem árulják el sem a kislány nevét, sem azt, hogy miért halt meg. Szimpatikus vonás ez a nem szájba rágós infoadagolás, és nem csorbítja a film mondanivalóját. Sőt, az is egész komplexen, nagyon eszesen végig van vezetve, hogy nem csak Howard drámájáról van szó, hanem barátaiéról, és második hullámban a színészekéről is. Mármint a színészt játszó színészekéről. Az meg milyen klafa dolog egy színésznek, hogy színészt játszik. Helen Mirren például, nem meglepő módon, zseniális. Természetesen a többiek is, de ilyen színészek esetében azt kellene nyomatékosabban kiemelni, ha negatív irányba húznának. Azt viszont érdemesnek tartom kiemelni, hogy van egy jelenet, ami egy egész pontot dob az értékelésen. Ráadásul, noha a történet, illetve kimondottan maga a műfaj sem indokolná, még csavar is van benne. A film képi és zenei világa is több, mint rendben van. Kellemes is, meg hasznos is hogy nem akarták a zenékkel elnyomni a jeleneteket, arra a hatásra számítva, hogy majd mennyire erős lesz így. A zene azt csinálja, ami a dolga: aláfest, illusztrál. Akinek épp olyanja van, hogy picit a felszín alá menne, hát ez a film alkalmas rá.

Összességében azt lehet mondani, hogy a Váratlan szépség egy szép film. Úgy látszik, hogy mikor Will Smith érzelmmel, drámával foglalkozó témájú filmben vállal szerepet, az működik. Elég, ha megnézzük a Hét életet (2008), vagy A boldogság nyomábant (2006), és igazolódik az állítás.