(De)Generáció – EUFÓRIA (2019) évad kritika

Házimozi ajánló | 2019-09-01 | Ben Palmer

Mikor debütált az HBO új saját gyártású sorozata, a Sam Levinson által kreált Eufória, mi rögtön megragadtuk az alkalmat, hogy ajánlót készítsünk belőle a nagyérdemű számára, hiszen már a nyitó fejezet láttán biztosak voltunk benne, hogy ezt a szériát mindenkinek látni kell. Aztán túl lettünk az első évadon és üveges tekintettel magunk elé bámulva kellett összegeznünk, a lelkünk kiüresedésének teljes tudatában, hogy egyikünk se volt felkészülve arra, amit ez 8 rész nyújtani fog számunkra. Ezért most, hogy túl vagyunk az első etapon, meg kell ragadnom az alkalmat, hogy pontosítsam magam korábbi kijelentésemmel szemben, hiszen Levinson munkája bizony nem való mindenkinek, azonban a megtekintés még így is kötelező! Lássuk hát, hogy mit is kaptunk az év legprovokatívabb és tabudöntögető sorozatától, ilyennek láttuk hát az Eufóriát…

Az első epizód, ahogy a pilot kritika idején is említettem, a főszereplő, Rue Benett (Zendaya) bemutatásával kezd, illetve felvázolja, hogy tulajdonképpen mire is számíthatunk a további részekben a szériától, ám ekkor még nem sejtettem, hogy minden epizódot más karakter szemszögéből lesz lehetőségünk megismerni, ezáltal pedig jut elég idő különböző problémakörök megtárgyalására. Bár nem mondható el minden szálról, hogy erős, vagy kiemelkedő, ám mégis a naturalista bemutatásuknak köszönhetően kétségtelen, hogy a leggyengébb sztori vonal is hatásos.

Levinson szerencsére a további részekben sem hagyja mögött a jól bevált receptet, és az évad egésze alatt bőszen munkálkodott azon, hogy megismertesse a mai generáció fiataljait saját magukkal, valamint felnyissa azon szülők szemeit, akik már régen nincsenek tisztában azzal, hogy a négy fal között gyermekük mivel is üti el az időt, a nevelést pedig a televíziók manipulatív műsoraira, illetve az internetes népbutítás züllesztő folyamatára hagyják. Ekkor még azt hittem, hogy ha ugyan kerül más téma is terítékre, mégis a droghasználat fogja képezni az események főszálát, azonban már rögtön a második fejezetben szembesülnöm kellett, hogy itt jóval többről lesz szó.

Egyrészt baromi szimpatikus volt az a húzás, hogy Rue, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan főszereplője a sorozatnak, mégis sokszor kerül háttérbe a cselekmények előrehaladtával, nincsen túltolva a jelenléte, még akkor sem, ha a narrációt az egész évad során ő végzi, mégse akarják minden eseménnyel összevonni a nevét, ami által van lehetősége a többieknek is rivaldafénybe kerülni. Ezért kerülhet arra sor már egyből a második rész folyamán, hogy egy másik szereplő nézőpontját, családi hátterét, motivációit megismerjük. Az Eufória karakterrajz, illetve árnyalás tekintetében pedig első osztályú munkát végzett minden epizód esetében.

Levinson látszik, hogy teljességgel szabad kezet kapott ötleteinek megvalósítására, és arra, hogy átadhassa mondanivalóját a nagyérdeműnek, és azt kell mondanom élt is vele rendesen. Kapunk itt képet a rossz szülői minta által keletkezett szexuális deviancia kialakulásáról, a testképzavar által okozott súlyos lelki sebek következményeiről, arról, hogy bármennyire is szeretünk valakit, mi az a határ, amit még elnézhetünk a másiknak mikor annak cselekedetei már a tettlegességig fajulnak. Továbbá, hogy hol jön el az a pont problémáink halmozódása során, ahol már életünk egyetlen szilárd bástyájához indokolt visszamenekülünk segítségért a szülő személyében, illetve arra is kitérünk az epizódok során, hogy hogyan fogja megítélni a későbbiekben magát az a tinédzser, vagy fiatal felnőtt, akinek gyakorlatilag elvették a gyermekkorát és az örök maximalizmust nevelték bele. Igen, az Eufória borzasztó sokrétű széria, Levinson pedig szemmel láthatóan nagyon élvezte, hogy a különböző témákban bátran elmerülhet és megmutathatja őket teljes valójukban, természetesen azért erősen kisarkítva azokat néhány esetben, ám megdöbbenve fogjuk tapasztalni, hogy már egyre kevésbé kell élnie ezzel a művészeti elemmel a kreátornak, ami úgy gondolom már önmagában is elég beszédes tény.

Ahogy korábban is mondtam, bár változó minőségű epizódokat kapunk, rossznak azonban egyiket se lehet nevezni, már csak a széria alapfelfogása miatt sem. Hiszen még az átlagos, közepesnek mondható sztorikat is fel tudja dobni az egyedi hangulat, a képi világ, melynek megalkotásában hazánk fia, Rév Marcell is bőszen kivette a részét, illetve a megannyi stílusos zenei betét, melyek nélkül nem teremtődne meg az az atmoszféra, amely végig jellemzi az évadot. A fiatal, zömében ismeretlen színészek teljesítményére rossz szavunk nem lehet, hiszen az egészen korrekt alakításoktól kezdve a kiemelkedő teljesítményekig mindenféle válfaját megtaláljuk majd itt a szakmának, ami nem kis szó, főleg, hogy sokaknak messze nem jutott túl hálás vagy egyszerű szerep, mégis mindenki ügyesen vette az akadályokat és példaértékű, amit ebben a mini-szériában produkáltak.

Sajnos azonban azt sem úszta meg a sorozat, amitől tartottam kezdetekben, mégpedig hogy a második felére, sokkal inkább utolsó harmadára kezdett önismétlővé és kissé céltalanná válni, valamint elveszett az a katarzis a részek fináléjából, ami a nyitó darabokat jellemezte. Ez betudható annak is, hogy ezeknek a részeknek klisésebb történetszálak jutottak, illetve olyan momentumok, amelyekkel egyszerűen nem lehetett olyan hatást elérni, mint amely témákat az elején boncolgatott a sorozat, ám ez talán nem is feltétlenül baj, mert úgy vélem nem is lehetett volna ezt megvalósítani erőltetett, túlzó elemek nélkül.

Összegzésül ismételten csak azt tudom mondani, hogy bár az Eufória nem való mindenkinek, de mégis kötelező látni. Kendőzetlenül mutatja be ennek a generációnak a romlás által való hanyatlását, már ami a normákat és ideákat illeti, valamint ugyanezen gátlástalanság miatt végbemenő felemelkedését is. Nem tart ki végig az ereje, és a fináléhoz közeledve egyre önismétlőbbé válik, de egy példaértékű, értékes darabja lett napjaink sorozatainak sorában, mely szerencsére a nagy sikerrel való tekintettel meg is kapja a közel jövőben második etapját is. Addig tessék pótolni az elsőt!

További érdekességeket a sorozatról a Mafab oldalán találtok!