Gyilkos elmék - MINDHUNTER 2. évad (2019) kritika

Házimozi ajánló | 2019-09-08 | Turbók Krisztián

Nemrég megérkezett a Mindhunter legújabb évada, mely a korábbiakhoz hasonlóan ismét a magas minőségről tesz tanúbizonyságot. A Netflix, ha filmjeivel nem is arat osztatlan sikert, a sorozatai többségére nem lehet ráaggatni a kifogásolható jelzőt. Így van ezzel a David Fincher produceri felügyelete alatt készült Mindhunter második szezonja is, ami az első után némi változást is hozott a koncepcióba. 

Mint az megszokhattuk, a széria nem holmi akciókkal szeretné lenyűgözni a nézőjét, hanem olyan beszélgetésekre épített történetvezetéssel, amit sorozatgyilkosokkal készítettek a főszereplőink. Ezek az interjúk hihetetlen izgalmas narratívát eredményeztek, a siker kulcsa többek közt ebben rejlett az első évad folyamán. Ám ez a második évadban változik, és egy nagyszabású ügybe keveredünk az ügynökökkel. 

Az első évad Holden Ford (Jonathan Groff) mentális összeomlásával ért véget, a történet innen folytatódik. Megváltozik a profilozók munkaköre is, hiszen míg az első néhány részben még a megszokott interjúzós részekben merülhetünk el - itt van egy beszélgetés Charles Mansonnal (Damon Herriman lehengerlően őrült alakításában) - addig szinte észrevétlen módon belecsöppenünk az amerikai sorozatgyilkos történelem egyik legnagyobb sajtóvisszhangját magáénak tudó eseménysorozatába, mely az atlantai gyermekgyilkosságokhoz kapcsolódik. 

Az évekig tartó gyilkossági sorozat 1979 és 1981 között zajlott, amiben legalább 28 gyermekgyilkosság kapott helyet. A fiatalkorú áldozatokat rendre elrabolta a tettes, majd többségében megfojtotta őket. A rendőrség a médiavisszhang miatt elképesztő erőket mozgósított azért, hogy a tettest kézre kerítsék. Ezekben az években soha korábban nem tapasztalható félelem uralkodott a város fekete negyedeiben, hiszen ekkor egy kiskorú sem volt biztonságban. A Mindhunter új évada tökéletesen visszaadja ezt az érát, ahogyan a politika nyomásgyakorlását, egy összetartó közösség hihetetlen erejét, valamint a nyomozók lelkiismeretes munkáját is. 

A széria ezen évada is John E. Douglas Mindhunter - Sorozatgyilkosok című könyve alapján készült, melyben persze keveredik a fikció a valósággal, például a sorozat azon jelenetében is, amikor az atlantai gyilkosságok kapcsán meglátogatják Mansont a börtönben, hátha a nyomozóknak tud érdemi információt szolgáltatni. A valóságban viszont nem konkrétan ez volt a látogatás célja. Érdekes egyébként, hogy Mansont ugyanaz a színész alakította itt, mint Tarantino Volt egyszer egy Hollywood című filmjében, a  hasonlóság tehát ezért lehet olyannyira feltűnő annak, aki mindkét alkotást látta. 

A széria ezúttal jobban kibontja az egyes karaktereket, így például Bill Tench szerepe is több lesz a családja bonyodalmas hátterével. A Holt McCallany játszotta karakter fia ugyanis egy szörnyű bűntett miatt kerül középpontba. A sorozat ugyan látványos módon kerüli a kissrácot, inkább a szülei szemszögéből boncolgatja a kialakult helyzetet. A Dr. Wendy Carrt alakító Anna Torv is nagyobb teret kap, de karakterének hangsúlyosabb szerepe inkább magánéleti részében mutatkozik meg. Ez főként a széria második felében érhető tetten. 

A Mindhunter jellegzetes képi világa továbbra is David Fincher keze nyomát dícséri, akinek jelenléte nem csak produceri minőségben látszik meg, de több epizódot is ő rendezett az évadból. A fényképezés első osztályú a széria ezen szezonjában is, illetve a mellékszereplők terén se érheti panasz a készítőket ezúttal sem, hiszen mint Ed Kemper, Manson, vagy az atlantai gyilkosságokkal megvádolt Wayne Williams, Christopher Livingston megformálásában nagyszerű választása a castingnak. 

Összességében a Mindhunter második szezonja megéri a megtekintést, hiszen különleges témája és képi világa garantáltan székhez szögez majd. 

Képek: IMDb

Kiemelt kép: TMBd

A sorozat Mafab oldala