Megerőszakolva - UNBELIEVABLE (2019) évadkritika

Házimozi ajánló | 2019-09-18 | Turbók Krisztián

Nemi erőszak. Súlyos téma ez, mellyel jó lenne soha nem találkozni az életben, hiszen egy olyan fajta sebezhetőség, amit az ember nem akar átélni. Akaratlanul, szinte magatehetetlen módon kiszolgáltatni magad valaki hatalmasabb és fenyegetőbb uralmának talán a legkegyetlenebb és legfélelmetesebb dolog a világon. Ez a témája a Netflix egyik új, igaz történeten alapuló sorozatának, az Unbeliavable című krimi-drámának.

A széria egy valóban megtörtént eseménysorozatot dolgoz fel, amit egy fiatal lány esetével kezd el a narratíva. Marie-t megerőszakolja egy ismeretlen, álarcos férfi. Magát az esetet persze nem látjuk, csupán fel-felbukkanó képsorok jelzik a dolgokat. Marie megkérdőjelezhetően viselkedik az eset után, egymásnak ellentmondó vallomásai után a nyomozók úgy gondolják, hogy a lány pusztán kitalálta az erőszakot és ráfogják, hogy hányattatott múltja generálta azt. Az esetet lezárják a fenti indokkal, hiszen semmi bizonyíték arra, hogy az erőszak valóban megtörtént, sőt a lány ellen még vádat is emelnek, amiért hazudott(?). A legjobb vagy talán legrosszabb az, hogy még ekkor mi nézők sem vagyunk biztosak abban, hogy tényleg nem puszta kitaláció-e Marie részéről, de hamar megváltozik a helyzet. Az első epizód alapján arra számítunk, hogy a sorozat ki is merül abban, hogy Marie kálváriáját követhetjük nyomon, hogyan is próbálja meg feldolgozni a vele történteket. Részben igazunk is van, de ugyanakkor egy nagyszabású ügybe csöppenünk a széria következő részeiben. De ezt ekkor még nem feltételeznénk. 

A második résztől egy újabb esetbe botlunk, ahol a széria valódi főszereplőit is megismerjük. Egy nyomozónővel, Karen Duvall karakterével találkozunk, akit Merritt Wever formál meg. Duvallról hamar kiderül, hogy szenvedéllyel végzi munkáját, és addig nem nyugszik, míg nem tud valami eredményt felmutatni. A karaktert nem hagyják egyedül az üggyel és nemsokára felfedezi, hogy van még egy eset, ami összefügg az ő nyomozásával és összehozza a sors Grace Rasmussennel, akit a zseniális Toni Collette megformálásában láthatunk.

Rövid csiszolódás után el is döntik, hogy ideje összevonni a nyomozásukat, és rájönnek, hogy az ügy érintettjei sokkal nagyobb számban vannak. Párosuk nem holmi rivalizálásban merül ki, nem az adok kapok megy közöttük, hanem pont az adja a sava borsát a sztorinak, hogy milyen remekül tudnak együtt dolgozni ezen az eseten. Öröm nézni, hogy milyen nagyszerűen kiegészítik egymást, és ehhez nem is kell eltérő karakternek lenniük, a puszta szenvedélyük teszi a sorozatot izgalmassá és mindemellett szó szerint lebilincselővé. 

A széria egyes részei szinte minden esetben egy-egy hatásos cliffhangerrel érnek véget, és mindig azon kapod magad, hogy már jöhet is a következő rész, hiszen az izgalom nem enyhül az epizódok közt. Minden etapban van valamilyen új fejlemény, egy új nyom, amin elindulhatnak, és persze számos gyanúsított kerül a látóterükbe. Az Unbelievable az elején még csak egy lány korrektül felvezetett drámájának tűnik, akinek az ég egy adta világon senki nem hisz, de a színvonal, ahogy átcsapunk személyes drámából egy krimibe az egyes részek között egyre csak erősödik, mindezt pedig úgy éri el, hogy nincsen különösebb hangulata a szériának (mint pl a Mindhunternek), hanem maga a nyomozás izgalma nyűgözi le a nézőt. Nincsenek különleges kameramozgások, sem sötétre befényelt helységek, csak is a sallangoktól mentes képi megoldások, a zenére meg nem is emlékszem. A készítőknek még külön pacsi jár azért is, mert a felvezetést és a lezárást is egy-egy teljes epizódban tekinthetjük meg. 

A Netflix sorozatában kiemelt figyelmet kap az első részben megismert Marie Adler figurája, akit Kaitlyn Dever színésznő alakít, akit nemrég az Éretlenségi leszbikus barátnőjeként is láthattunk. Kaitlyn nagyszerűen hozza a karakterét, szinte bosszantja a nézőt az a fajta tehetetlenség, amit ennek a lánynak kell elviselni, mert egyszerűen a legközelebbi barátai is megkérdőjelezik a vele történteket. Kaitlyn visszafogott, maníroktól mentes játéka egészen nagyszerű lett végül.

Talán nem is kell kiemelnem azt a tényleg zseni Toni Collette-t, aki Merritt Weverrel együtt viszi az egész showt a hátán. Collette egyértelműen korunk egyik legnagyobb színésznője, és ezt itt is bizonyítja nekünk. Külön szeretném még az egyik áldozatot, Lilly-t alakító Annaleigh Ashfordot megemlíteni, akinek minden egyes felbukkanása aranyat ér a történetben, karaktere képes ebbe a drámába egy kis humort is csempészni. 

Szóval én azt mondom nektek, hogy bátran próbálkozzatok a Netflix legújabb (már szinkronnal és felirattal is elérhető) szériájával, hiszen a súlyos téma boncolgatása mellett nem kevés izgalommal lehettek gazdagabbak.

Képek: TMDb

A sorozat Mafab oldala