De Palma altatója - DOMINÓ (2019) kritika

Házimozi ajánló | 2019-10-10 | Vászláv

Amikor egy filmről, már saját rendezője is úgy nyilatkozik, mint leggyengébb alkotásáról, akkor már sejtheti a nagyérdemű, hogy bizony nem egy fáklyásmenetnek néz elébe. Ezt a helyzetet az sem teszi rózsásabbá, ha az említett alkotó, a nagy Brian De Palma, egykori kultdirektor, aki olyan műveket engedett ki a kezei közül, mint a Mission Impossible, A sebhelyesarcú vagy éppen az Aki megölte Al Capone-t. No persze van egy sötét oldala is az egykoron géniusznak kikiálltott amerikai rendezőnek, amelynek köszönhetőek az olyan direct to DVD szintű trutymói, mint A Mars mentőakció, a Gyilkos vágyak vagy éppen a Cenzúrázatlanul: Háború másképp. Sajnos minden előjel arra utalt, hogy a Dominó ez utóbbiak sorát fogja erősíteni és hamar eltűnik a filmtörténet hatalmas süllyesztőjében, így én is alaposan lecsavart elvárásokkal ültem le elé, hogy "végigélvezhessem" a szebb napokat is látott Brian De Palma legújabb thrillerét.

A cselekmény középpontjában Christian áll, aki társával, Lars-szal éli viszonylag gondtalan életét Koppenhága rendőrségének berkein belül. Egyik kései járőrözésük során Lars-t súlyosan megsebesíti egy afrikai gyanúsított, akit egy vad hajsza végén ismeretlen öltönyösök tuszkolnak be kocsijukba, ami alatt félájult hősünkről fotót készítenek. Miközben Christian bosszútól szomjazva igyekszik felgöngyölíteni az ügyet, meg kell birkóznia a belső ellenőrzéssel, feletteseivel és saját lelkiismeretével is, hogy végigüldözhesse fél Európán át ellenfelét, aki talán nincs is annyira egyedül, mint elsőre gondolnánk…

A Dominó, cselekményét tekintve nem árul zsákbamacskát. Egy a Bourne és modernkori Bond-mozikat megidéző, szövevényes történetet tár elénk, mely során a készítők, nemcsak az akciózásra, hanem a karakterek fejlődésére, illetve a nemzetközi szervekben elburjánzó bürokráciára is igyekeznek nagy hangsúlyt fektetni. Kár, hogy egyik sem sikerült.

Merthogy a Dominó sajnos nem lett egy jó film. Hiába indul kifejezetten ígéretesen és tökéletesen De Palmasan, ha az alkotás minden egyes eltelt másodperccel egyre inkább sodródik ki logikátlanságainak, gyatra karaktereinek és kifejezetten nevetséges sztorijának köszönhetően, hogy végül a néző is inkább már a hátralévő időt számolgassa, semmint a merénylők bűntettein borzadjon el. Pedig a felütés nem rossz, ugyanakkor az ebből fakadó lelkesedés is hamar lelohad, mikor a létező legéletszerűtlenebb jelenetek váltogatják egymást, ezzel is teret engedve a felesleges párbeszédek vagy éppen az érthetetlen történések egész sorának.

A gyatra szövegkönyv még egy dolog, viszont a papírmasé karakterek, az akadozó rendezés és a béna akciók teljesen hazavágják a filmélményt, melynek következtében habár (sajnos) nem De Palma legrosszabb, de valóban egyik leggyatrább alkotása lett a Dominó.

Viszont a filmnek van egy hatalmas ütőkártyája, melynek köszönhetően végig egy nézhető, hovatovább nagyritkán szórakoztató valamivé léphet elő. Ez nem más, mint a rendkívül autentikus európai szetting, amelyen hőseink végigrohangálnak Dániától kezdve, Belgiumon keresztül, egészen Dél-Spanyolországig. Hogy ez mennyire indokolt arról kár lenne értekezni, ugyanakkor az biztos, hogy erősen dob a Dominó élvezhetőségén, amely így bár továbbra is gyenge, de legalább nem akar az ember minden második percben rögtönzött harakirit, vagy erőteljes televíziózúzást elkövetni. A film másik pozitívuma, a főszereplőt alakító Nikolaj Coster-Waldau, aki mindannyiunk kedvenc királyölőjét alakította nyolc évadon keresztül a Trónok Harcában. Bár kétségkívül Waldau nem nagy színész, ugyanakkor egy nagyon szerethető arc és kedvelhető karakter, akinek képes végig drukkolni a néző két dimenziós volta ellenére. A cselekmény során feltűnik még Guy Pierce is, aki szórakoztató ripacskodásával, bár nem menti meg a napot, de szintén lök picit De Palma rendezésén pozitiv irányba. Ezzel azonban sajnos el is fogytak a film jó pontjai és ugye mondanom se kell, hogy ezek bőven nem képesek ellensúlyozni hibáit.

Bár nem ültem le hatalmas elvárásokkal a Dominó elé, még így is képes volt csalódást okozni és nem egyszer untatni. Nem elég emlékezetes, ahhoz hogy bárki akárcsak fél órával a megnézése után fel tudja idézni, és nem elég rossz ahhoz, hogy bárki számára is vitatémát szolgátathasson. Ez a film egyszerűen csakúgy van. Kár volt megírni és még nagyobb kár volt elkészíteni. Ez a Dominó eldőlt, csak rossz irányba.

Képek: TMDb

A film Mafab oldala