Para a gazban? - A MAGAS FŰBEN (2019) kritika

Házimozi ajánló | 2019-10-14 | Gulyás Dominik

A jó öreg Stephen King! A híres író, akinek mostani könyvei bár nem annyira népszerűek, de még mindig egy nagy névnek számít a szakmán belül. Ugyanez viszont nem mondható el a műveiből készült film adaptációkról. Egy pár kivételtől eltekintve (Ragyogás, Halálsoron, Remény rabjai, Carrie, Tortúra) a legtöbbjük nem képes átadni azt az egyszerre lélektani, ugyan akkor horrorisztikus érzést, amik King korábbi munkáinak nagy részét jellemezték. Ráadásul adaptációinak nagy része méltatlanul TV-s feldolgozást kapott és tudjuk, hogy a nagy reform előtt ez a média egy olcsó és lesajnált felület volt. Röviden-tömören King történeteinek mozgóképes adaptációja a legtöbb esetben csak egy középszerű, olykor olcsó feldolgozás, ami csak az író nevéből akar meggazdagodni. Viszont mi a helyzet napjainkkal, amikor már sokkalta jobban megbecsülik a nem mozikra szánt produkciókat. Ebben a korszakban már tudnának érvényesülni a King adaptációk? Erre keressük a választ A magas fűben.

A Netflix-re kiadott film az író 2012-ben megjelent novelláját dolgozza fel, melyet közösen írt fiával Joe Hill-el. Ebben a storyban egy testvérpár indulna San Diegoba, ám egy gyerek segélykiáltását meghallva elkövetik azt a hibát, amitől már a Jurassic Park 2 is óva intett minket. Bemennek a magas fűbe. Ám raptorok helyett egy labirintusba kerülnek, ahol a kiút nehezebb, mint gondolták. Ráadásul ez a hely, nem ismeri azt a fogalmat, hogy tér és idő!

A 2017-es Az óta reneszánsz korszakát élik a King adaptációk. Ebből azóta készültek sikeres és kevésbé sikeres próbálkozások. Kérdés, hogy ez a film hova tartozik? Ha csak magát az alapszituációt nézzük, akkor van bőven potenciál a történetben. Már csináltak eltévedős horrorokat erdőben, ódon kastélyokban, sőt még egy egyszerű hotel szobában is (1408), de magas füvű mezőn még nem! Maga a helyszín is adja magát, hiszen a mindennapok utazási panorámájának velejárója és megspékelve egy kis horror/drámával egy kisebb kultfilm is lehetett volna belőle. De sajnos mégsem lett az. És ennek több oka is van.

Egyrészt maga a történet. Ha jobban megnézzük az eredeti novellát, ez már King kevésbé sikeres időszakában íródott és ez sajnos érződik is rajta. A szituáció addig tartja fent az érdeklődést, amíg el nem jutunk ahhoz a ponthoz, amikor a hétköznapi félelmek helyét átveszi a túlvilági misztikum. És őszintén kellett ez ide? Már maga az a szituáció, hogy eltévedtél egy helyen, ahol minden ugyan úgy néz ki, már eleve para, de rádobni egy indián mítoszos halandzsát szerintem nem bölcs, hanem kifejezetten botor döntés volt. És ezt sajnos King megalomániájának tudom be. Emelte a tétet, de ezzel pont az átérezhetősége szűnt meg a cselekménynek. És ha egy horrorban nem tudom átérezni a szereplők helyzetét, akkor bele élni se tudom magam a szituációba.

A másik probléma a színészek. Igaz, hogy a horror műfaja, úgy maradt meg a köztudatban, hogy nem igényelnek magas röptű színészeket, de én ezt váltig tagadom. A 2017-es Az sem működött volna a remek gyerekszínészek nélkül. Itt pedig egyikük sem tudott érvényesülni, még akkor, sem ha a karakterek nem a sablonos 2 dimenziós alakok voltak. Azért valljuk be, ha King ért még valamihez, akkor az a karakterírás. Ez itt is érződik, de a színészek annyira lehúzzák teljesítményükkel az összképet, hogy nem tudok elégedetten tapsolni érte. Ráadásul a stáb egyetlen színészethez valamicskét is értő tagja Patrick Wilson is inkább hat nevetség tárgyának, mintsem komolyabb tényezőnek. Ez pedig nem más, mint rendezési hiba, ami a film 3. negatívuma.

King legtöbb adaptációja közül is azok tudtak kiemelkedni, ahol ügyes kezű alkotók tartották a gyeplőt. Úgy, mint Stanley Kubrick, Frank Darabont, Rob Reiner vagy Mike Flanagan. Jelen esetben Vincenzo Natali bár letett egy Kocka című filmet, de azon kívül más érdemlegeset nem csinált. Nem csoda, hogy ez a film sem kavarta fel az állóvizet.

Összeségében mit lehet elmondani A magas fűbenről? Vannak hibái és igen csak emeli a kevésbé sikeres King adaptációk számát, de voltak már ennél bőven rosszabb próbálkozások is. Számomra például az idén bemutatott Kedvencek temetője sokkal silányabb volt, mert egy sokkal jobb alapanyagból csináltak egy középszerű feldolgozást. Itt legalább az alapanyagban is vannak már negatív pontok, de emiatt nincs annyira magasan az a bizonyos léc. Egyszer meg lehet nézni, de utána nem fog megmaradni senki emlékezetében.

Kiemelt kép: TMDb, további képek: IMDb

A film Mafab oldala