Padlógáz! – VERDÁK (2006) kritika

Házimozi ajánló | 2017-04-25 |

A Pixar mindig is arról volt híres, hogy valami újat, vagy legalábbis merően új tálalásban képes elmesélni egy történetet. A stúdió munkásságát feltehetőleg senkinek sem kell bemutatni, hiszen a Toy Story óta sorra robbantja a kasszákat a mozi pénztáraknál. 2006-ban azonban egy olyan animációs filmmel álltak elő, amiben azért volt némi rizikó. Persze a tíz év alatti kissrácokat azért kilóra meglehet venni néhány vagány versenyautóval, de az igazi üdvösséghez ez még nem elegendő. Aztán hamar bebizonyosodott: a Pixar nem tud hibázni! Legalábbis az első baklövés még váratott magára.

The King: Több tehetség szorult egy fékdobodba, mint más kocsik teljes kasztnijába!

McQueen: Tényleg? Ez roppant megtiszte…

The King: Csak hülye vagy.

McQueen: Hogy mondta?

The King: Ez nem dumaszínház, kölyök! Növessz agyat, és szerezz egy jó csapatot magad mellé!

Szinopszis: Villám McQueen, a nagyképű újonc hamar nevet szerzett magának a sportágban. Az első szezonját nyomó, tehetséges NASCAR kocsi egy önös hiba miatt majdnem elveszíti a Szelep Kupát. A hármas holtversenynek köszönhetően, Kaliforniában rendeznek egy mindent eldöntő futamot. A fennhéjázó, arrogáns versenyautó azonban egy incidens következtében elszakad az őt szállító kamiontól, és egy elhagyatott kisvárosban találja magát. Kipufogófürdő lakói viszont nem hagyják elmenni, amíg helyre nem hozza a károkat, amiket a városukban tett. A versenyig pedig már csak néhány nap van hátra.

Fun fact: A Villám McQueenen látható 95-ös szám, a Pixar első egészestés filmjének évszámára utal (Toy Story).

Nagyon sok apróságon múlt a Verdák sikere vagy bukása. Ha egy non-stop versenyfilmet rittyentettek volna belőle, akkor valószínűleg hamar a feledés homályába merült volna. Lehetett volna benne sok karambol, meg minden ötödik percben egy nagy futam, ahol a kocsik egymás előzik jobbról-balról. Nyilvánvalóan ez nem csak a sztori leegyszerűsödését jelentette volna, hanem a szereplőkét is. És oroszlánrészt az utóbbinak köszönheti a sikerét.

Villám McQueen, egy igazi karrierista versenyautó, akinek semmi sem számít az életben, csak a győzelem, és a hírnév. Ez nagyon sokáig fel sem tűnik neki, egészen addig, amíg be nem húzza a kéziféket, és akarva-akaratlanul egy összetartó közösségbe nem kerül, távol a nagyvárosoktól és versenyektől. McQueen remek főhős! Az a fajta, akiről sokat lehet mesélni, lehet fejleszteni és további történeteket írni köré. Kipufogófürdő lakosai pedig a tökéletes köretet szolgáltatnak a főhős mellé! Szó szerint, a városka minden lakója egy abszolút szerethető figura! John Lasseter (a sztori kitalálója és a film rendezője) nagyon ráérzett arra, hogy milyen figurákra is van szüksége a történetnek. Hudson dokitól kezdődően van itt mindenféle társadalmi/szociális réteget bemutató figura: veterán, vaskalapos sheriff; egy letűnt kor csodabogara, egy hippi képében; egy szenilis vénasszony; a nagyvárost maga mögött hagyó ügyvédnő, és még sorolhatnám. Pont, mint egy igazi amerikai kisvárosban.

Fun fact: A Verdák volt a Pixar az utolsó filmje, amely VHS-re megjelent, ellenben az első, ami Blu-Rayen is kapható volt!

A cselekmény természetesen McQueen karakterfejlődésére van kihegyezve. A fiatal versenyautó a saját hülyesége miatt került bajba, és kényszerül egy olyan világban néhány napot eltölteni, amelyet egyáltalán nem ismer. Villám személyisége nem is annyira fiktív, mint a külseje. A való életben is rengeteg hasonló jellem található, aki a modern társadalomnak köszönhetően csak a munkájának, és az anyagi haszonnak él. Főhősünk pedig ugyan ez pepitában: nincsenek barátai (csak ismerősei), és már nem is tudja milyen érzés, amikor nem a karrierjén jár az esze. Amikor viszont kiszakad ebből a mókuskerékből és megismeri az élet másik oldalát - a valódi értékeit -, hamar átértékelődik a fontossági sorrend. Nagyon szép, és nagyon is valódi mondanivalója van a Verdáknak, amelyet John Lasseter magánélete ihletett.

Ez eddig úgy hangzik, mintha a film inkább az idősebb korosztálynak szólna. Ez némileg talán igaz is, de a Verdák üzenete nem az egyetlen erőssége. A szereplők és a változatos karaktereikből adódó dialógusok mindent visznek. Matuka, a rozsdás vontató kocsi az együgyűségével visz nem kevés humort a filmbe, de szerencsére nem tolják túl a karakterét. Matuka vicces meg jópofa, de jóból is megárt a sok, pláne, hogy az ő személyisége a legfapadosabb mindközül. Az én személyes kedvencem Filmore, a VW kisbusz, aki egy ártalmatlan, de sajátos világlátással bíró hippi. Az ő tökéletes ellenpólusa az Őrmester (a katonai Jeep), akivel gyakran összeszólalkoznak, de valahogy (talán pont ezért) mégis legjobb barátok.

McQueen: Én egy híres versenyautó vagyok!

Luigi: Híres versenyautó? Olyan igazi?

McQueen: Ja, olyan! Miért, mi lennék? Tuningolt Velorex?

A Verdák 2006-ban jelent meg, de még tíz év elteltével is gyönyörű! A 66-os út szemet gyönyörködtetően részletes, Kipufogófürdő designja pedig egy remek, és teljesen életszerű korképet ad. Ez egyáltalán nem véletlen, ugyanis a készítők töviről-hegyire bejárták a legendás 66-os utat, és az út menti kisvárosok alapján alkották meg Kipufogófürdőt! Felfedezőútjuk során néhány igazán érdekes figurával is találkoztak, amelyek akárcsak a helyszín esetében, valós alapot szolgáltattak néhány mellékszereplőnek!

Pro:

- Remek történet

- Pazar zenék

- Fantasztikus helyszín

- Jól működő poénok

- Működőképes mellékszereplők

 

Kontra:

- A sztori azért elég kiszámítható

 

Összességében a Verdák egy remek szórakozást nyújtó film. Érdekes, hogy az IMDB szavazatai alapján 7,1 csillagon áll, amivel a gyengébb Pixar-filmek között foglal helyet, ellenben az én szívemnek nagyon kedves alkotás lett. A film semmilyen forradalmi újítást nem hozott, ennek ellenére, egy több, mint korrekt családi szórakozásról beszélünk! Gyakran elővehető, sokszor nézős darab, amivel mindenképp érdemes tenni egy próbát!