Sorozatajánló - a BLACK MIRROR (2011 - ) tíz legjobb része
Házimozi ajánló | 2019-12-01 | Szombati Zoli
A Black Mirror évados szerkezetű formátumát tekintve sorozatként tartható számon, viszont közvetlen tartalmi összefüggés nincsen az egyes részek közt, így sokkal inkább antológiának nevezhető. Különálló TV-filmekként lehet szemlélni az egyes epizódokat az eddig lezajlott öt évad tekintetében (ezáltal könnyebb minőségi sorrendet is meghatározni), viszont van egy fő tartalmi vezérelv, amelyre az egész koncepció felépül, és ez az ami felettébb érdekes. Az igen jó fantáziával megáldott showrunner, Charlie Brooker agyából pattannak ki ezek a korunkra - és főként a közeljövőnkre - kemény kritikai realizmussal tekintő technopesszimista történetek, melyek közt egészen sokkoló is akad. Ennél a sorozatnál egyértelműen az alapötletek kiválósága a leglényegesebb, a megvalósítás ehhez képest másodlagos is lehetne, de szerencsére azt is többnyire kellő igényességgel kezelik. A Black Mirror első két évada brit sorozatként indult (Channel 4), mely a következőekben már amerikai részvétellel is kiegészült, hiszen a Netflix is bekapcsolódott a gyártásba. Az epizódok száma eddig 3+3+1+6+6+1+3, azaz összesen 23 (a különállóak egy "special", és egy "interactive" rész, melyek a második, illetve a negyedik évadot követik). Amit már most érdemes leszögezni, hogy rossz nincsen köztük, sőt közepes sem túl sok, tehát nem feltétlenül szükséges szelektálás, viszont vannak egészen kiemelkedő epizódok. Tulajdonképpen néhány technológiai témára van felfűzve szinte az összes, ami különösen lebilincselő benne az a (társadalom)kritikai él, és annak egészen intelligens, és valóban progresszív tálalása. Ha valakinek még kétsége lenne a sorozat, mint formátum létjogosultságát illetően, az a Black Mirror megtekintését követően biztosan felülvizsgálja a véleményét. Ráadásul nagyon érdekes műfajt képvisel, hiszen sci-fi elemekkel megtűzdelt, de sokkal inkább disztópikus fikció erős drámai felhanggal vegyítve, ám sokszor a küszöbön álló felvetést a jelenünktől csupán egy szűk idősáv választja el, vagy annyi sem (azaz alternatív jelenként is értelmezhető), így erősen reflektál a korszellemre (jelentékeny média- és technológiakritika), és annak lehetséges következményeire. Itt-ott akadnak kisebb átfedések, de (egyelőre legalábbis) nincs szó önismétlésről, bár az ötödik évad kapcsán sajnos látszanak a kifáradás jelei.
Számottevő erényei közé sorolom, hogy a hangulat felettébb nyomasztó és karcos, sőt nem egy epizód volt kifejezetten félelmet ébresztő. Izgalmakban sem szűkölködik a széria, és gyakorlatilag minden felvetése tanulságos, sőt akad megdöbbentő is. Vannak komoly drámaisággal és érzelmi töltettel operáló epizódok, hiszen a társadalmi vonulatokon túl nem egyszer a közvetlen emberi interakciókkal is foglalkozik (család, párkapcsolat), és persze ezeket is a technológia "szemüvegén" keresztül teszi. A sorozat címe különben szintén zseniális, hiszen egyszerre utal a negatív utópiára, és arra a bizonyos görbe tükörre, mely a kritikai attitűd megnyilvánulásának analógiája. A sorozatok közt ráadásul elég egyedi helyet foglal el, azaz hiánypótló, és annak ellenére tud szórakoztató is maradni, hogy mindig fajsúlyos a téma, azaz legtöbbször komoly kérdéseket vet föl frontális módon (úgy, mint az egyén szabadsága, gondolataink szabadsága, a függőség kérdésköre, a média hatalma és manipulációja a mindennapokban, a technológia felhasználása diktatorikus célokra, stb.) Ráadásul a sorozat egyszer-egyszer amolyan kísérleti, és megvalósításában formabontó vizekre is evez. Az egyes epizódok alkotógárdája kapcsán azt hiszem elég két körülményt említeni általánosságban: nem egy esetben előfordul, hogy jónevű (akár mozifilmes) rendezők dirigálják le az adott részt, hiszen Jodie Foster, Joe Wright, vagy épp John Hillcoat neve nem ismeretlen a filmrajongók előtt (épp az utóbbinak van zseniális posztapokaliptikus mozifilmje is, Az út címmel). Jellemző, hogy a színészgárdában is akadnak ismert nevek - főleg az újabb generációból, hiszen a szereplők zöme a fiatalabb korosztály képviselője -, de ami ennél még érdekesebb, hogy ismeretlen arcok is milyen jó alakításokat nyújtanak ebben a sorozatban. Mielőtt belevágnék a tíz, számomra legkiemelkedőbb rész taglalásába, meg kell jegyezzem, hogy nyilván ez a kiemelés igencsak szubjektív, a pontos sorrendiség tekintetében pedig nagyjából az első néhányban vagyok csak igazán biztos. Pár epizód épp csak lemaradt, ám azok is még egész jók (például "Hated in the Nation", "Arkangel", "Metalhead"). Az egyes epizódok említése kapcsán néhol igyekszem távolságtartással közelíteni a tartalomra, ahol már a felvetés is az élmény része.
10. WHITE BEAR (S02E02)
Ez az epizód feszült, a Purge-trilógiára és a Menekülő emberre is hajazó szürrealisztikus thriller, de az utolsó harmadában, amikor lehull róla a lepel kissé már szatirikus. Nagyon jó csattanóval operál, fő erénye pedig az elgondolkodtató médiakritikai vonulata, az erőszakos interaktív valóságshow-k büntető "tömegpszichózisára" is remekül reflektál, de van benne technológiai szál is, a fentiek ugyanis összekapcsolódnak a történetben. Adott egy fiatal nő, Victoria (Lenora Crichlow), aki űzött vadként kétségbeesetten menekül fegyveres üldözői elől. Belecsöppent ebbe a rémálomba, nem emlékszik semmire, azt sem tudja kicsoda valójában, sőt még egy olyan furcsa körülménnyel is szembesül, hogy kíváncsi tekintetek követik menekülése minden lépését, akik kameráikkal mindent rögzítenek. A maszkos őrültek és a "médiazombik" elől menekülve összefut egy fiatal nővel (Tuppence Middleton), aki segít neki, és onnantól együtt rohannak tovább. Victoria azonban még nem is sejti, hogy a médiacirkusz akaratán kívüli résztvevőjeként milyen kellemetlen meglepetésben lesz hamarosan része... Bár az eredeti forgatókönyv szerint posztapokaliptikus az idősík, a forgatás a RAF egykori Daws Hill-i elhagyatott bázisán zajlott.
9. THE ENTIRE HISTORY OF YOU (S01E03)
Az első évadzáró foglalkozott először a technológia közvetlen ráhatásával a párkapcsolatokat illetően (és egyetlen eset, melyben Charlie Brooker nem szerepelt szerzőként). Ezúttal a forgatókönyv pontos évszámot társít az epizódhoz: 2050-ben járunk. Az emberek füle mögé a koponyájukba implantátum (grain) van szerelve, a készülék pedig mindent rögzít viselője múltjából. A digitális memória komplett kép- és hanganyaga később bármikor visszajátszható, így az illető előélete nyitott könyv. Liam (Toby Kebbell), a fiatal ügyvéd, az egyik baráti összejövetelen gyanúsnak találja felesége viselkedését. Megszállottan próbál rájönni, hogy Ffion (Jodie Whittaker) megcsalta-e őt. Ennek kiderítéséhez az egyre féltékenyebb férj a nő saját grain adatállományát kívánja segítségül hívni... A párkapcsolati drámába tartó epizód felveti a személyes szabadság határainak kérdéskörét, hiszen ami a kriminalisztikában pragmatikusan felhasználható, az az intimitásban már egyáltalán nem biztos, hogy minden szituációban előremutató lehet. A felvetett kérdés reflektál a közösségi média világára is, hiszen amit megosztunk magunkról a virtuális térben, azzal az információval potenciálisan vissza is lehet élni.
8. WHITE CHRISTMAS (special episode)
A második évadot követően, 2014 karácsonyára jött ki a Black Mirror egyik legösszetettebb epizódja, amely két főszereplő részvételével három történeti szálat futtat össze a finishre, és persze a néző megkapja a jól megérdemelt arculcsapását is a végén. Brooker nem egyszer foglalkozik a széria során a digitális klón, a tudatkontroll- és befolyásolás kérdésköreivel, és ezúttal is ezen felvetések köré van szőve a nyomasztó cselekmény (melybe az első sztorirész révén azért némi humor is vegyül). Két fickó van évek óta összezárva egy isten háta mögötti kabinban. Karácsony lévén legalább ezúttal beszédbe elegyednek. Matt (Jon Hamm) a sokkal kezdeményezőbb (ennek a későbbiekben van jelentősége), így el is kezdi mesélni Joe-nak (Rafe Spall) a saját kis szorijait, amely a munkájáról, és az amellett hobbiként végzett tevékenységéről szól. Utóbbiban randis tanácsokkal látja el a "rászorulókat", akiknek minden mozdulatát közvetlenül képes lekövetni a delikvens koponyájába épített Z-Eye szerkezeten keresztül. A mindennapjaiban pedig ügyfeleivel foglalkozik, akiknek agyi adatsoraiból létrehozott digitális "lenyomatait" egy tojásszerű szerkezetben helyezik el, melynek segítségével a kuncsaftok még kényelmesebb életet élhetnek. Joe is elmeséli a saját történetét, mely a közte, és egykori barátnője között meghúzódó súlyos konfliktushelyzetet jelenti... Érdekes kidolgozású epizód, mert a néző pont annyira van bizonytalanságban hagyva a történetek összefüggéseit illetően, hogy végig meglegyen a nyomasztó érzése, és persze a kíváncsisága a végkifejlet kapcsán. Ez a rész humánetikai kérdéseket is közvetlenül felvet, sőt még a korábbi epizódokkal kapcsolatos easter egg poénokat is megenged magának.
7. FIFTEEN MILLION MERITS (S01E02)
A nyitóévad disztópikus médiakritikai vonulata kifejezetten erős volt, hiszen két epizód is foglalkozott a témával, ezúttal a valóságshow az egyik komponens. A másik irány pedig az elszemélytelenedés kérdése egy olyan lélekölő, futurisztikus világban, ahol az ember nem igazán több, mint egységnyi energiatermelő rabszolga. Bingham a többiekhez hasonlóan rója a kilométereket szobabiciklijén, a teljesítményért arányosan pedig virtuális fizetőeszközként használható pontokban részesül. Bátyjától örökölt 15 millió pontját eddig még nem költötte el, ugyanis nem talált semmi olyat, amire igazán érdemes lett volna. Időközben megimerkedik egy kedves lánnyal, Abi pedig szeretne elindulni a Hot Shot tehetségkutatón. A valóságshow-n való jó szereplés a mókuskerékből való kitörés lehetőségével kecsegtet, a srác pedig neki ajándékozza a 15 millió pontot. Persze a valóságshow nem feltétlenül azt ígéri, amire a lány az énektudásával benevezett... Az epizód jelentős erénye a mindvégig szinte tapinthatóan szorongató légköre, a végső csavarja is felér egy gyomrossal, és tanulságos. A srác szerepében Daniel Kaluuya hitelesen alakítja az enervált figurát, a színész napjainkra egyébként már mozifilmekkel is befutott, a Tűnj el! című thrillerre hívnám fel ezügyben a figyelmet.
6. USS CALLISTER (S04E01)
Ez a rész nyugodtan végezhetett volna előrébb is, mint a top 10 középmezőnye, ezúttal épp így alakult. Ugyanis több szempontból is különleges színfoltként szerepel a Black Mirror palettáján. A Netflix részvétele nélkül valószínűleg nem is lehetett volna így leforgatni, érezhetően komolyabb költségvetést igényelt, és volt egy nagyon impozáns épített díszlete is (egyébként egy jelentős költségvetésű mozifilmet simán megérhetett volna). Nagyon szórakoztató epizód, frappáns történettel, tele humorral és utalásokkal, mely elsősorban a geek nézők számára lehet igazán kedves (gamerek, filmmániákusok). Remekül verbuvált a színészgárda is, a sorozatrajongóknak biztosan nem kell bemutatni Jesse Plemonst, Jimmi Simpsont, vagy Cristin Miliotit. Már az alapötlet is kiváló: adva van egy introvertált, ám nagy formátumú programozózseni, Robert Daly (Plemons), aki tetemes frusztrációját meglehetősen szokatlan módon éli ki az Infinity játék létrehozásán ügyködő munkatársain, no és persze a cégvezetőn. DNS-üket felhasználva létrehozza a digitális klónjaikat, és száműzi őket az általa súlyos szociopataként uralt USS Callister űrhajó virtuális valóságába, ahol a szabályokat természetesen ő hozza, az engedetlen viselkedést pedig a legváltozatosabb módokon megtorolja. A nagy kérdés, hogy valamiképp ellene lehetne-e fordítani az általa teremtett rendszert... A történet egy nagyon jó virtual reality kritika is egyben. A Star Trek-re hajazó díszletek, a production design a maga színvilágával elragadó, az epizódot nem véletlenül szórták meg négy Emmy-díjjal is. A bolygófelszíni jeleneteket a Kanári-szigeteken vették fel.
5. HANG THE DJ (S04E04)
A negyedik évad legemberközelibb epizódja, amely a könnyedebb hangulata ellenére jól szállítja a kritikai attitűdöt is. Görbe tükröt tartva, az internetes randevúalkalmazásokat veszi górcső alá (bevonva a technológia által a mesterséges intelligencia szerepét), melyek a párkapcsolati kiüresedés és habkönnyű felszínesség egyik felelősei a modernitásban. Amy (Georgina Campbell) és Frank (Joe Cole) a külvilágtól fallal elválasztott "Rendszer" részei, ahol a párkeresésnek mesterséges szabályrendszere van, a közel tökéletes kapcsolati kompatibilitás megtalálásának érdekében. A digitális "Coach" határozza meg, hogy az aktuálisan összepárosított felek éppen mennyi időt tölthetnek egymással, amely a néhány órányi időintervallumtól több évig is terjedhet. Amy és Frank ugyan csak 12 órányi időt kapnak, ám a kialakult vonzalom tartósnak bizonyul. A beteljesülés azonban csak az arra érdemeseknek jár... A filmvégi csavar pedig éppen az utóbbiról szól, és teszi fel a koronát erre a kellemesen szórakoztató epizódra, melyben a két főszereplő színész közti kémia nagyon jól működik. Érdekesség, hogy a forgatási helyszínként szereplő Painshill Parkban van Európa legnagyobb cédrusa, mely a háttérben fel is bukkan.
4. SHUT UP AND DANCE (S03E03)
Ez a rész talán néhányatok szemében meglepően elől végez, a megítélése is inkább vegyes volt, azonban én a méltatók táborát erősítem, sőt kifejezetten kedvelem. A pilothoz hasonlóan ebben sincs jövőt idéző felvetés, hiszen a jelen technológiai eszközeit használja: a trollface hatalmáról, és névtelenség mögé rejtőző zsarolási potenciáljáról szól, tehát az internet kritikáját helyezi a középpontba, amelynek mindig van társadalomkritikai vetülete is. Kifejezetten izgalmas, feszült, jó tempójú, és cselekménydús epizód. A hackerek által csúnyán sakkban tartott és pszichés nyomás alá helyezett főszereplőpáros Alex Lawther (Kenny), és Jerome Flynn (Hector) játéka kiemelkedő. Az angol direktor James Watkins egyébként az Eden Lake rendezőjeként debütált, amely egy meglehetősen feszült "dirty" thriller volt, így nem meglepő, hogy ezúttal is jól tálalja a szükséges atmoszférát. Az epizód teljes egészében angol stábbal készült, angliai forgatási helyszíneken.
3. SAN JUNIPERO (S03E04)
A sorozat egyik leginkább emocionális, sőt egyenesen felemelő epizódja, mely annak ellenére nem borús hangulatú, hogy megvan benne a súlyos drámai komponens. A '80-as éveket megcélzó nosztalgiafaktora (zene, díszlet, ruhaviseletek) miatt pedig igen hangulatos rész. Mivel szinte semmit lehet mondani a keserédes tartalomról a spoilerveszély miatt, így elég hozzá annyi, hogy egy San Junipero nevű tengerparti kisvárosban járunk, a történet két nő találkozásáról, és sorsának igen különleges összekapcsolódásáról szól, melyben a technológiának is jelentékeny a szerepe. A narratíva felépítése remek, hiszen ügyesen adagolja a néző számára a mozaik összeillesztéséhez szükséges információdarabkákat, miközben az atmoszféra magába rántja a nézőt. Gondolom nem meglepő az eddigiekből, hogy a történeti szál kibontakozásának iránya és végkifejlete is más, mint amire a nyitányt követően gondolhatnánk. Érdekesség, hogy az egzotikus helyszínt Fokváros jelenítette meg. A két főszerepben az angol Gugu Mbatha-Raw (Kelly), és a kanadai Mackenzie Davis (Yorkie) látható, utóbbi színésznő az új Terminátor film kapcsán került igazán a reflektorfénybe mostanság. Az epizód kritikailag az egyik legsikeresebb, két Emmy-díjat is besöpört.
2. THE NATIONAL ANTHEM (S01E01)
Némi dilemma után végül a széria pilot epizódját jelöltem meg a második legjobbnak, de ugyanígy lehetne akár az első helyezett is, annyira zseniális. Ez a rész az egyik legkevésbé jövőbemutatóan technológiakritikus, hiszen már napjainkban is ugyanígy lejátszódhatna, sőt erőteljesen reflektál a posztmodern társadalomra. A minimum, hogy meghökkentő, de a legnagyobb erénye a kemény kritikai hangnemet felvállaló, ezáltal igen elgondolkodtató felvetés. A történet mögött rejlő problematika összefüggésrendszere imponáló, a közlés ráadásul szatirikus stílusba csomagolt, sőt abszurditásba hajló black comedy elem is akad. A témafelvetés egyébként pengeéles aktualitású, amely csípős (és igen frappáns) kritikával illeti az internetes tömegtársadalom, a pillanat buborékjába zárt politika, és a közösségi média szélsőséges válaszokat is könnyen generáló viszonyrendszerét. A helyszín London. Michael Callow miniszterelnököt egy - a már időközben az internetre is kiszivárgó - videóüzenetben megzsarolják. Az elkövetőről semmit nem tudni. Kiderül, hogy Susannah hercegnőt elrabolták, aki önmaga közli kétségbeesetten a dermesztően bizarr követelést, amely közvetlenül Callow miniszterelnöknek van címezve. Amennyiben maradéktalanul teljesíti délután 4-ig, akkor Anglia üdvöskéje sértetlenül megmenekül... A főszerepben a James Bond-filmekből elég jól ismert Rory Kinnear játszik remekül. Nagyon tanulságos és (általánosságban) elképesztően alulértékelt epizód.
1. NOSEDIVE (S03E01)
A széria legjobbját ha mozifilmnek tekinteném, akkor sem gondolkoznék a maximális osztályzaton (ez a pilotra is vonatkozik egyébként). Elsőrangú tartalmi nívójú, remekül eljátszott, erős aggodalmat generáló epizód. Ez a Netflix-éra első része, így nem meglepő, hogy ismert amerikai név a főszereplő, jelesül Bryce Dallas Howard, aki nem feltétlenül a stabilan nagyszerű alakításairól nevezetes (akadnak kivételek, például A falu), ám ezúttal kifogástalan a játéka. Az epizódot az a Joe Wright rendezte, aki leginkább a (kosztümös) drámákban jeleskedett eddig. A tartalmi koherencia minőségi, a dialógusok színvonala remek, a filmvégi nagymonológ pazar, a lezáró képsor ütős (és egyben vicces), de a legnagyobb erénye a végig megbúvó depresszív hangulati elem (nem kell megijedni, ez erény), melyben megfér a fanyar humor is jócskán, így különlegesen szórakoztató. Az epizód dramaturgiája szintén zseniális, hiszen megvan a hangulati töréspont, és ami kifejezetten fojtogató benne, hogy az álságosan vidámkodó kezdeti részek is mennyire nyomasztóak. A történet a technológia által megtámogatott beteges mértékű felszínességről, és az emberek közötti függőséggé alakult pitiáner képmutatásról értekezik, sőt a téma minden felmerülő szociokulturális következményét tökéletesen ki is fejti. Ennek a résznek a megírásához nem is feltétlenül képzelőerő kellett, hanem egy nagyon nagyfokú tisztánlátás napjaink közösségi médiumait, tömegtársadalmi folyamatait, és ezeknek a személyiségre kifejtett romboló hatásait illetően. A film egy olyan torz, álságosan cukormázas társadalmi közeljövőképet tár fel, amelyben ép ésszel komoly kihívás volna létezni, ezért annyira nyomasztó. Kihagyhatatlan epizód természetesen.
_66330350.jpg)
© 2023 | A CineMániás - Az Online filmmagazin - acinemanias@gmail.com | Minden jog fenntartva | Design by Frisnyicz Roland és W3layouts