Régen minden jobb volt? – TÉTOVA TINÉDZSEREK (2001) kritika

Házimozi ajánló | 2019-12-10 | Faragó Tamás

A 90-es évek elején tele voltunk tini vígjátékokkal, Amerikai pite, Csaj nem jár egyedül, Cool túra és társaik.  Ezek viszont mind igazán modern zenével operáló harsány alkotások voltak. Ekkoriban jelent meg Daniel Clowes kultikussá váló képregénye a Ghost World, amely két fiatal lányról szól, akik az érettségi után szép lassan eltávolodnak egymástól. Ez a képregény akadt Terry Zwigoff rendező kezébe, aki egyből tudta, hogy egy olyan filmet tudna belőle csinálni ami szembe megy a trenddel. Meg is kereste Clowes akinek tetszett az ötlet és közösen megírták a forgatókönyvet, ebből született meg az ezredforduló kultikus tini filmje, ami kis hazánkban Tétova Tinédzserek címen „anyakönyveztettek”.

Enid és Rebecca kislány koruk óta a legjobb barátnők. Igaz felszabadulásként élik meg az érettségit és megpróbálják beváltani régi álmukat, hogy összeköltöznek. Szép lassan szembesülnek azzal, hogy a felnőtt lét nem csak szabadságból áll és ez eltávolítja egymástól őket. Az sem javít a helyzeten, hogy Enid egyre közelebb kerül egy korábbi gonosz tréfájuk áldozatához, a régi lemezeket gyűjtő és kissé szerencsétlen Seymourhoz.

Emlékszem 15 évesen ez a film egyszerre taszított és lenyűgözött. Éreztem ezt a kilátástalan helyzetet és az örök lázadás gondolatát, viszont a film nehéz humora és fura karakterei miatt túlságosan távolságtartó voltam. Ma már teljesen más szemmel néztem újra a filmet, de mégsem azt kaptam, amire számítottam. 

A sztori egyik fő vonala a felnőtté válás, hogy mennyi kompromisszummal jár, amire Rebecca képes Enid viszont egyáltalán nem. Ezért is kezd el kötődni Seymourhoz, aki szintén nem tudott felnőni és túlzottan ragaszkodik a múlthoz. Ebből adódik a film másik hangsúlyosabb vonala a nosztalgia. Mindenki a múltban él és nem képes meglátni a modern kor szépségét. Habár a film kritikája a fogyasztói társadalom felé nagyon jó és tényleg erős, ez az örök múltba révedés fárasztóvá teszi, emiatt van, hogy hiba van nagyszerű mellékkarakterekkel, akik nagyon viccesek, de sokkal kevesebb idő jut nekik mint érdemelnék.  Seymour és Enid kapcsolata tényleg érdekes, viszont emiatt a szál miatt a Beccával való viszonya (ami a képregényben a hangsúlyos) kissé elsikkad. Ez azért is érdekes, mert a lemezgyűjtő figuráját konkrétan a filmhez találták ki.

Félreértés ne essék, most is baromi szórakoztató a film, csak az arányok nagyon elcsúsztak számomra, ez a szereplők miatt is lehet, hiszen a központ karakter Enid, akivel nehéz szimpatizálni, pedig 15 évesen borzasztó szerelmes voltam belé. A Thora Birch által játszott karakter vagány, dögös, intelligens és vicces. Viszont hihetetlenül önző és képtelen bármiféle empátiára. Birch elképesztően jó a szerepben, látszik hogy könnyedén tudott azonosulni a figurával, természetesen hozza ezt az önmagát kereső felelőtlen lányt, aki a film végére mégis felmutat egy apró reménysugarat a fejlődés szempontjából.

Vele szemben ott van a Scarlett Johansson által játszott Rebecca, akik szintén magának való és szarkasztikus, de mégis képes a változásra úgy hogy mégse lesz belőle cicababa. Így harminc felett az Ő karakterével sokkal könnyebb már azonosulni. Johansson visszafogott játéka szintén nagyszerű, érezni közte és Birch között az összhangot és emiatt igazán szomorúvá a film, hisz végig kell néznünk mennyire más útra lépnek mindketten.

Aki talán mégis a legerősebb a filmben az Seymourt játszó Steve Buscemi. Neki minden rezdülése és mimikája arany. Tökéletes választás a szerencsétlen, saját kis buborékjában élő figurára, aki tele van elfojtásokkal és érzelmileg még mindig egy gyerek.

A Tétova tinédzserek még mindig egy nagyszerű film, szatirikus humora idősebben sokkal jobban működik, viszont az üzenete a nosztalgiáról talán kicsit egészségtelen. Viszont amit elmond az eltávolodásról és a felnőtté válásról az szép, szomorú és igazán földhözragadt.

Képek: TMDb

A film Mafab oldala