Sorozatajánló – THE WITCHER 1. évad (2019) kritika

Házimozi ajánló | 2019-12-23 | Faragó Tamás

Andrzej Sapkowski 1986-ban jelentette meg Wiedźmin ciklusának első történetét. A lengyel író koncepciója az volt, hogy ötvözte a nyugati fantasy kliséket (elfek, törpök) a keleti európai mitológiával (strigák, kikimórák) a tündérmesék sötét eredetével (Hófehérke, Rapunzel) és ezek közé betesz egy Philipe Marlow ihlette cinikus és kiégett szörnyvadászt. A történetek óriási népszerűségre tettek szert Lengyelországban és Sapkowski egy egész világot teremtett királyságokkal, politikával, történelemmel. 2001-ben készült is egy sorozat a könyvek alapján az író szülőhazájában, ami népszerű lett, de külföldön nem tudott rajongókat találni. 2007-ben pedig a szintén lengyel érdekeltségű CD Project elkészített és kiadott egy videójátékot mely a könyvek eseményei után játszódott. A játék mérsékelt sikert aratott, de később a folytatásaival igazán jelentős franchise nőtte ki magát a The Witcher név alatt. A Netflix meg is vette a sorozat jogait és elkészítette a könyveken alapuló szériájuk első évadát, a játék és a könyvek nagy rajongójával Henry Cavillel a főszerepben.

Geralt az idős és megfáradt szörnyvadász kalandjait követhetjük végig, aki folyamatosan szembesül a kiközösítéssel és az emberek gyarlóságával, így próbál mindig minden helyzetben kívülálló maradni vagy a kisebbik rosszat választani. Megismerjük még Ciri hercegnőt, akinek fiatalon kell szembesülnie a háború borzalmaival, amikor országát lerohanják és imádott nagyanyja a királynő hogy életét mentse kimenekíti az ijesztő nagyvilágba. Végül színre lép Yennefer a nagyravágyó varázslónő, akinek a sors egy hatalmas lehetőséget ad hogy boldogtalan életét megváltoztassa, viszont ennek az ára túl nagynak bizonyul. Az hármójuk életét követjük végig a sorozat folyamán és végignézhetjük miként kapcsolódik össze a sorsuk.

Az első évad a könyvsorozat első két kötetét dolgozza fel, ami nem kis feladat, hiszen ezek elsősorban egymással lazán összekapcsolódó novellákból állnak, amik mind Geralt szemszögéből mutatják be a történéseket. A sorozat készítői, hogy ne kelljen minden szereplőt fokozatosan behozni a történetbe egy érdekes megoldással építették fel az évadot, miszerint a három főszereplő kalandjai más időben zajlanak. Láthatjuk Geralt mindennapjait ahogy végzi a munkáját, Yennefert ahogy szembesül az erejével és megkezdi tanulmányait és végül a jelenben Ciri megpróbáltatásait, ahogy próbál elmenekülni az őt üldöző katonák elől.

Nem minden történetet és eseményt kap feldolgozást, a sorozat főként azokra koncentrál, amiknek később fontos szerepük lesz. Ezek a könyvhöz képest eltérően vannak tálalva, aminek elsősorban dramaturgiai okai vannak. Habár sajnáltam bizonyos elemek hiányát, mégis érthető ez a döntés, míg a novellák később néha kissé erőtetve lettek egy egész történetté összegyúrva, addig The Witcher epizódjai szándékosan már úgy lettek felépítve, hogy meglássuk az összefüggést. Geralt szála elsőre egy ilyen klasszikus „heti ügyes” sorozat benyomását kelt, de közben szép fokozatosan mutatja be azokat a szereplőket és hatásokat akiknek és amiknek később sokkal nagyobb szerepe lesz. Ciri szála a legegyszerűbb, hiszen ő „csak” folyamatos viszontagságokat él át értetlenül sodródva az eseményekkel, mígnem a sarkára nem áll és szembe néz a sorsával. A sorozat legérdekesebb eleme viszont Yennefer szála. Az ő múltjára a könyvekben csak utalásokat kapunk míg itt be is mutatják. A varázslónő járja be a legnagyobb utat és fejlődik legtöbbet a személyisége. A motivációi, amelyekre a könyvek csak homályosan utalnak, sokkal tisztábbá és érthetőbbé válnak ezáltal.

A könyv és a videójátékok legfőbb erénye, hogy ez egy dark fantasy, nincs egyértelműen jó és gonosz. A sorozat ezt maximálisan visszaadja. Minden döntésnek súlya és következménye van, legyen az egy rabló vezér megölése vagy csak egy meggondolatlan ígéret, esetleg egy sorskönnyítő változtatás, aminek az áldozata csak később válik relevánssá. Ezt Geralt szálánál egyértelmű, de nagyon szépen építik bele Yennefer történetébe is, akinél ez finomabban van adagolva.

Rendezés szempontjából semmi újat nem mutat a sorozat, de profin van összerakva. A harcok koreográfiái szépek és követhetőek, a csaták pedig látványosak és kaotikusak egyszerre. Sajnos helyszínek tekintetében nem változatos a széria, cserébe a látvány és a díszletek lenyűgözőek. A vérrel és a brutalitással sem finomkodtak az alkotók, de ez mégsem érződik annyira explicitnek úgy mint a Trónok Harcánál. A CGI-ra szintén nem lehet panasz, látszik hogy a Netflix nem sajnálta a pénzt.

Persze vannak hibák, sajnos nem kevés. Sapkowski egyik nagy erőssége a pokolian jól megírt párbeszédek és a világ lakói életének ügyes bemutatása és ezekből kevés maradt meg. A párbeszédek sokszor le vannak egyszerűsítve, hogy a történetre koncentráljon a mondanivaló, a világból pedig keveset kapunk. A történet érdekes mellékszereplői szintén keveset kapnak, persze ez az első évad jellegéből adódik, hiszen ez csak felvezető a nagyobb eseményekhez, így valószínűleg a mellékszereplők később nagyobb szerepet kapnak, mégis hiányérzetet ad a kihasználatlanságuk. Ez főleg a személyes kedvencemnél, Geralt legjobb barátjánál Kökörcsinnél fájt.

A színészekkel viszont nincs gond, habár a rasszista felhangok már megjelentek a sok fekete szereplő miatt. Ez több szempontból is különös vád, hiszen ez egy fantasy világ és aki ismeri az tudhatja, hogy ide az emberek egy másik dimenzióból érkeztek maguk se tudják hogyan. Sőt a rajongók akik a sokszínűséget kritizálják maguk se érthetik a történet üzenetét, hiszen ennek a világnak a rasszizmusától és az előítéletétől a főszereplő ugyanúgy szenved mint az elfek vagy a többi mesebeli lény.

Henry Cavill is már előre megkapta a savat, pedig látszik mennyire szereti és ismeri a karaktert. Nagyon jó a játéka és talán még sötétebb és cinikusabb mint az eredeti. Lehet, hogy túl jóképű a szerephez, de ezt igazán jól kompenzálja Geralt pokróc stílusával és lekezelő grimaszaival. Freya Allan fiatal kora ellenére tapasztalt színésznő és könnyedén megbirkózik Ciri szerepével. Persze az ő személyiségből még keveset kapunk, hiszen nincs egy nyugodt pillanata a sorozatban, de az ijedt, burokból szabadult kislányt remekül átadja. Anya Chalotra igazi pályakezdő, még csak tavaly kezdte meg mozgóképes karrierjét és máris a sorozat legnehezebb szerepét kapta meg. Yennefer figurája hatalmas változásokon megy át mentálisan és fizikálisan egyaránt, mégis Chalotra magabiztos mikor megvetett torzszülöttként kell helytállni és szívdöglesztő, mikor a végzet asszonyává kell válnia. Igazán kellemes meglepetés.

A The Witcher nem akarja megváltani a sorozat műfaját, egy profin összerakott első évad, ami felvezet majd egy nagyobb történetet. Aki egy izgalmas dark fantasyre vágyik, nyugodtan tegyen vele egy próbát.  

Érdekességeket a sorozatról a Mafabon ide kattintva találtok.

Képek forrása: IMDb