Kasztmentes barátság - ÉLETREVALÓK (2011) kritika

Házimozi ajánló | 2019-12-30 | Gulyás Dominik

Amióta világ a világ, mindig is az amerikai filmgyártás volt vezető pozícióban. A Lumiere testvérek találmányát bár elsősorban Európában fejlesztették tovább szórakoztató ipari termékké, azonban az óceánon túli rokonaik lényegesen többet invesztáltak bele ebbe a találmányba. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az európai filmgyártás minőségben alsóbbrendű lenne, mint az amerikai, sőt! Mivel nem alakult ki a szigorú stúdiós megkötés (ennek gazdasági és történelmi okai is voltak), így az ottani filmesek jobban tudták érvényesíteni akaratukat, mint a Hayes kódex által meghatározott Hollywoodban. Ez akkor sem volt másképp, meg most sem. Európa sokkal szabadabb és megkötésektől mentesebb, nem is csoda, hogy a legnépszerűbb filmrendezők nagy része, mind ott tevékenykedett (Kubrick, Leone, Bergman, Fellini, Tarkowsky). Néha azonban előfordul, hogy még a nagy amerikai piac is felfigyel egy apróbb kis gyöngyszemre, amiből általában vagy csinálnak egy remake-et vagy a saját szájízük szerint formálják újra. Ilyen sorsra jutott a 2011-es Életrevalók című francia, életrajzi komédia is, amiből 2017-ben készítettek egy újabb feldolgozást The upside címmel. Azonban mivel az új Az oroszlánkirály óta nem vagyok a lelketlen, másolásoknak a híve, így erről a változatról nem nagyon tudok nyilatkozni, mert az eredeti film után nem érzem szükségét, annak, hogy lássam azt.

A 2011-es Életrevalók egy igaz történet alapján készült mű, amit egy gazdag, ám rokkant öregember Philip és annak arab származású ápolója Abdel, barátsága inspirált. A filmben annyi változás történt, hogy Abdel szerepét felcserélték egy fiktív karakterre, a fekete bőrszínű Dris-re. A film azt a folyamatot mutatja be, hogyan találkozik 2 egymástól teljesen ellentétes világ (gazdagok és szegények) és miként szoknak össze, hogy aztán elválaszthatatlan jóbarátokká váljanak. A film nem várt sikereket ért el a nézők körében. Franciaországban, majd később Európában is nézettségi rekordot döntött, 2012-ben pedig a legjövedelmezőbb „nem angol nyelvű film” titulusát nyerte el a Chihirotól. Imdb-n pedig jelenleg minden idők 43. legjobb filmje, ami ugyan még nem jelent semmit, de a tény, hogy egy ilyen mozi, ilyen magas pontozást kapjon, bizakodásra adhat okot. Az Életrevalók azonban nem a története miatt válik emlékezetes alkotássá, hiszen a tipikus barátság sztorit az amerikai B kategóriás vígjátékok is előszeretettel használják. Az Életrevalók nem a miértje miatt lesz egy emlékezetes élmény, hanem a hogyan miatt!

Az Életrevalók egyik legnagyobb erőssége a mérhetetlen őszintesége, ahogy bemutatja ezt a kapcsolatot. Nagyon érdekes látni, hogy mennyire nagy a különbség az amerikai és az európai felfogás között, ha a tolerancia kérdéséről van szó. Az Atlanti-óceántól nyugatra a tolerancia köré a jelenlegi PC kultúra épült ki. Teljes elfogadás, teljes támogatás és teljes amnesztia. Általában a mostani Amerikában rosszul viselik, ha a filmekben egy kisebbségi réteget negatívan vagy önmagából kifordultnak ábrázolják. Számukra a tolerancia lényege, a mások, az elesettek teljes támogatása. Egyfajta pozitív diszkriminációt kell elképzelni. Minden, ami más, mint az átlagos, előnnyel indul a többiekkel szemben. Ezzel együtt az európai mentalitás jóval szabadabb gondolkodású e téren. Ott nem igazán azt látjuk, hogy aki kicsit is hátrányosabb helyzetű, azt mindenáron felkarolják, hanem egyenlő partnerként kezelik. Egy szellemileg visszamaradott vagy egy más rasszból származó ember, ugyan annyi előnnyel vagy hátránnyal indul, mint egy fehér férfi vagy nő. Az Életrevalók pedig ebben a mentalitásban készült el. 

Philip karaktere egy gazdag, előkelő, akinek mindene megvan anyagi értelemben, de mégis szenved. Nem azért, mert tolószékbe kényszerült, hanem, mert nincs olyan ember, akihez érzelmileg tudna kötődni. Felesége halálával az utolsó személy is eltűnt az életéből, aki emberként kezelné. A többség csak egy szerencsétlen nyomorékot lát benne, akit vagy a pénze vagy a hátrányos helyzete miatt pátyolni kell, mint egy kisbabát. Ebbe a környezetbe kerül be Dris, aki Párizs szegény negyedében nőtt fel, segélyekből él és a bűn is bemocskolta őt, de még mindig képes megtartani a benne lévő életvidámságot. Épp ezért esik rá a választás, mert nem tekinti munkaadóját nyomorultnak, de ez nem is érdekli őt. Kezdetben csak a pénz és a munkalehetőség miatt vállalja el a melót, később azonban már több is számítani fog neki. Kettejük barátsága azért működik, mert egyenlő félként tekintenek egymásra és képesek lelkileg felemelni és tanulni a másiktól. Philip megtanulja, hogy nem kell az életét más emberekhez ragaszkodva leélni, Dris pedig azt, hogy van élet a gettón kívül is.

Dris karaktere sokszor csinál viccet Philip hátrányos helyzetéből, azonban ezt nem bunkó, lealacsonyító módon teszi, hanem teljesen természetesen. És ez a természetesség az oka annak, hogy a film humora sokadik nézésre is működik. Nem azért vicces, mert mindenáron annak kell lennie, hanem azért, mert Dris természetéből fakadóan egy jókedélyű ember. Közös interakciói Philippel pedig a film fénypontjai. A telefonhívás, az operaház és a szakál vágás pedig még a mostani vígjátékokkal is felveszi a versenyt. A sok komikus pillanat mellett azonban a tragikum is megjelenik, ami pedig azért is működik, mert már megszerettük ezeket az embereket. Nem megy át mély depresszióba, de azért vannak lehangoló pillanatok is a maguk módján. Olyan, mint az élet, ami egyik pillanatban örömmel tölt el, a másik pillanatban pedig elszomorít.

Az Életrevalók egy őszinte film, ami a jó karakterek, jó színészek mellett egy fontos üzenettel is szolgál a toleranciával kapcsolatban. Ez az a film, amit 10 emberből 9 biztosan szeretni fog, mert nem lehet rá haragudni. Azonban az amerikai kritikusok kiakadtak a fekete sztereotípia és a tolerancia kérdésének szabad értelmezése miatt, így náluk a film nem lett sikeres és ráadásul a 3 óriásplakáthoz hasonlóan rasszitának is nyilvánították sokan. Lehetséges, hogy emiatt készítettek neki remake-et, de ez megint csak azt mutatja, hogy náluk mást jelent a tolerancia, mint nálunk. Én minden esetre tudom ajánlani a többségnek Az Életrevalókat. Ez az a film, amit lehetetlenség lenne nem szeretni, kivéve, ha amerikai kritikus vagy!

Képek: TMDb

A film Mafab oldala