Jó tett helyében ingyen pizza, házhoz - KOPP-KOPP (2015) kritika

Házimozi ajánló | 2017-04-29 | Jung István

Azt mondja, hogy: szakadó eső, két csaj pedig útbaigazítás címszóval bejárja az utcát, ahol a taxi kirakta őket. Buliba mennének, ha nem jön közbe semmi (mint a Hofi viccben). Kiderül, hogy az utcabeliek hétvégi programja tömeges elvándorlás, ez alól csak Evan (Keanu Reeves) kivétel, akinek a felesége, és két gyereke is csatlakozik a időszakos kivándorlókhoz. A két csaj, név szerint Genesis és Bel, bőrig ázva bekopogtat hozzá, Evan pedig jó ember, természetesen segít nekik. Törölközőt és köntöst ad, teát főz, ruhát szárít, és kocsit is hív nekik, hogy tovább tudjanak menni, immáron a jó utcába. Míg a kocsira várnak, a lányok elég nyíltan a szex felé terelik a beszélgetést, mondván, hogy a monogámia természetellenes stb. Burkoltan azt is kimondják, hogy Evant partiba vágnák. Szegény Evan meg nem győz új ülőhelyet keresni magának, hogy a féltapizásoktól megszabaduljon. Genesis beviharzik a fürdőbe, Bel pedig már nem tökölve, rányomul Evanre, aki elutasítja, és a kocsi is megérkezett. Bel sértődötten elmegy összeszedni Genesist, de mikor Evan a ruháikat meghozza, gyanús nevetgélés és vízcsobogás hallatszik a fürdőből. Benyit, a két meztelen csaj meg letámadja. Cumi, szex, de reggelre a lányok még mindig a házban vannak. Azzal tartják sakkban Evant, hogy még kiskorúak, aztán mikor a férfi betörést jelent telefonon, csak engedik magukat elvitetni haza. Este azonban sajnos visszatérnek, hogy megbüntessék a feleségéhez hűtlen Evant, aki az előző esti hibájával beállt a „minden pasi egyforma” sorba.

Azt a rohadt! Életem egyik leghosszabb másfél órája volt. Többször is meg kellett néznem, hogy mennyi van még hátra Eli Roth legutóbbi agymenéséből. Műfaji besorolása lehetetlen. Azt tudom, hogy mi nem: akció, katasztrófa, vígjáték (vagy ha az akar lenni, akkor a humorommal van marha nagy baj). Dráma? A dráma az, hogy pörgetés nélkül néztem végig. Idegesítő a főszereplő tehetetlensége, töketlensége, és maga az egész alaphelyzet. Az olcsó pornófilmekhez hasonló szituáció soha nem képezte realitás tárgyát. Két elázott csaj bekopog, aztán neked állnak. Ha ez életszagú, akkor helyem van a következő pápaválasztáson. Thriller? Ha rásütjük ezt a bélyeget, akkor olyan, valóban ebbe a kategóriába tartozó filmeket gyalázunk meg, mint mondjuk A bárányok hallgatnak, Azonosság, Hetedik stb. Az embernek legyenek elvei.
Horror? A helyzet ugyanez, csak más filmekkel, plusz semmi nincs ami indokolná, hogy ide akarjuk betuszkolni. Az éjszakai villámlás kevés. Legyen ez a film egy Eli Roth fantazmagória, bár nézhetőbb ettől kevésbé lesz. Keanu Reeves meg igazán jó ember, hogy elvállalta a főszerepet. A film bevételeinek felét valószínűleg ő produkálta. Az egyetlen megbocsátható ok a film megnézésére az, hogy ő szerepel benne. Méltatlan Neo-hoz, John Wickhez egy ilyen film. Sajnálom szegényt.

A legnagyobb baj a filmmel az, hogy hiába akar erkölcsi prédikációt tartani, és megmutatni (a csajok mellein kívül) a férfiak hajlamát az instant hűtlenségre, a motivációk és reakciók blődsége ezt eltakarja. Aki elég tökös, hogy az első perctől az utolsóig megnézi a filmet, annak van esélye arra a fél másodpercnyi majdnem mélységre, ami kimerül abban, hogy Genesis és Bel módszeres, házasságot és magánéletet ledózeroló szórakozása semmivel sem különb a magukat ingyen menetre befizető férfiaknál a triciklin (értsd: egy férfi két nővel). Nem mondom, hogy nem időszerű problémát akar boncolgatni a rendező (ha volt valaha ilyen célja a filmmel), de ezt az eszeveszett betegség, valószerűtlenség gyakorlatilag kiöli. A székhez kötözött Keanu Reeves is felteszi a kérdést: „Mit csináltam volna?”. Hát bármi mást. Azt aláírom, hogy piszkosul szilárd jellem kell ahhoz, hogy egy családos férfi két, ha nem is fullos, de bőven vállalható meztelen nő forró száját elutasítsa, de ha meg is teszi, nehogy már ne tudja kezelni a két idióta picsa másnapi viháncolását. Mikor maga mondja a film elején, hogy nem tűnnek veszélyesnek, valószínűleg elbánna velük. Kevésszer képzeltem magam a főszereplőhelyébe, de mikor igen, akkor a gyilkosság helyes megoldásnak tűnt. 

Ha Eli Roth ingerküszöböt akart tesztelni a nézőkön, sikerült. Viszont mindenki jobban járt volna, ha inkább egy az egyben pornót rendez. A mondanivalója pont annyi, és ha a szexen kívül nincs benne semmi, nem is kérnek tőle számon semmit. A Kopp-koppot eladni akár thrillernek, akár horrornak, akár drámának stb. felér az egész filmes szakma sikosító nélküli megerőszakolásával. Szexuális aktus ugyan volt a szereplők között, de egy pornóhoz kevés, és az is csak katalizátorként volt jelen, hogy belevihessenek minket a WTF málnásába. Ámbár, volt még szex: az idegrendszerem és a film között, mikor utóbbi megbaszta az előbbit.

Ha nagyon privát szférába tolakodó, jó értelemben dühítő thrillert akarunk, akkor a 2008-as évből húzzuk elő a Gyilkos kilátásokat, vagy akár a Hívatlanokat. A Kopp-kopp azonban csak és kizárólag Keanu Reevesnek köszönheti, hogy nem kap mínuszos értékelést. Meg talán annak, hogy majdnem mond és ad valamit, az időpazarláson túl. Oké, leszek primitív, és még felet adok a női szereplők melleiért, de 3,5 fölé nem megyek, mert akkor azt lehetne hinni, hogy tényleg pozitív élménnyel gazdagodhatunk, és nem azért mert vége van a játékidőnek. Persze egyszer meg lehet nézni, de mit nem?

Gyártási év: 2015
Rendező(k): Eli Roth
Író(k): Eli Roth, Nicolás López

Főszereplő(k): Keanu Reeves, Lorenza Izzo, Ana de Armas, Aaron Burns, Ignacia Allamand
Műfaj(ok): thriller(?), dráma(?), horror(?)
Címkék: thriller(?), dráma(?), horror(?), 2015, keanu reeves, eli roth

Értékelés: