Sztálingrádi hőstörténet – ELLENSÉG A KAPUKNÁL (2001) kritika

Házimozi ajánló | 2020-01-20 | Juhász Péter

Háborús filmből annyi van, mint égen a csillag. Igazán jó, értékes darabba azonban nem minden nap botlik az ember. Épp ezért volt hatalmas meglepetés alig néhány évvel Spielberg epikus Ryan közlegénye után a francia rendező, Jean-Jacques Annaud Ellenség a kapuknál című munkája.

A film alapjául William Craig 1973-as Enemy at the Gates: The Battle for Stalingrad című regénye szolgált. A történet 1942–1943 telén játszódik, a német Erwin König őrnagy és a szovjet mesterlövész, Vaszilij Zajcev párharcát mutatja be Zajcev szemszögéből. A főszerepben Jude Law, Ed Harris, Joseph Fiennes és Rachel Weisz látható.

A javarészt Németországban forgatott filmben a II. Világháború sorsdöntő csatáját, a sztálingrádi ütközetet látjuk testközelből. Az csata a világtörténelem talán egyik legvéresebbje volt. Mindkét oldal a katonai és polgári veszteségekre, szenvedésekre való legkisebb tekintet nélkül harcolt. A csata Sztálingrád német ostromával indult, a városért folyó intenzív harccal folytatódott, és a szovjet ellentámadással zárult, amely bekerítette, és javarészt megsemmisítette valamint jelentősen visszavetette a tengelyhatalmak erőit.

Az ünnepelt orosz mesterlövész, Vaszilij Zajcev (Jude Law) vérprofi módon, egyenként cserkészi be ellenségeit. Vaszilij csak egy átlagember, aki különleges ügyességgel végzi feladatát. Danyilov (Joseph Fiennes), a szovjet politikai tiszt felismeri a mesterlövészben rejlő propagandaértéket, és az egyszerű uráli katonából nemzeti hőst csinál. Vaszilij példája feltüzeli a védők akaraterejét, akik így tovább harcolnak a jelentős túlerővel szemben. Danyilov azonban hamarosan féltékeny lesz rá, amikor a háború közepén mindketten beleszeretnek Tányába (Rachel Weisz), a katonákkal együtt harcoló bátor nőbe. A németek közben legjobb mesterlövészüket, König őrnagyot (Ed Harris) küldik, hogy felkutassa és megölje a német és orosz katonák közt egyaránt híressé vált mesterlövészt.

Jean-Jacques Annaud, a Medve és a Hét év Tibetben neves direktora félelmetes precizitással vitte filmre a történetet. Emlékszem, mikor először láttam moziban, nem hittem szememnek a film eleji ütközet láttán. Olyan erővel sújtott le a háború kegyetlen pusztításának hiteles látványa, hogy a nézőtér dermedt csöndben követte az eseményeket. Annaud minden részletre kiterjedő precizitással vitte filmre Sztálingrád ostromát. Technikai szinten ma sem kívánnék többet vagy jobbat. Egyszerűen lenyűgöző a horrorisztikus látvány, amint a szovjet hadsereg egyenként küldi halálba fiait, és azok szó nélkül teljesítik a végzetes küldetést. A vászon rendre megremegett a csata gyilkos hevétől. Repülők zuhantak alá, golyók sivítottak fülünk mellett, robbanás rázta a székeket. Az ember magában hálát adott a sorsnak, hogy nem kell már ilyet átélnie.

A történet pontosan követi az eseményeket. Hála az európai rendezési stílusnak, nem egy Michael Bay-féle patetikus és kizárólag a látványra épülő ábrázolásmód köszönt vissza a vászonról. A felvezetés után a rendező el is engedi a grandiózus jelenetet, és sokkal inkább a karakterekre koncentrál. Abból pedig jut elegendő. Ott van Jude Law a visszafogott, csendes Vaszilij szerepében, akivel a néző is könnyedén azonosulni tud. Ott van a csábos nő, aki a front mocskában is tiszta marad. Vaszilij riválisa, Danyilov, aki szintén hitelesen jelenik meg Fiennes által. Valamint ott van a film legerősebb szereplője, König őrnagy, aki már érkezése pillanatában megfagyasztja a levegőt eleganciájával és jéghideg tekintetével. Hiába áll a negatív oldalon, Ed Harris olyan erővel van jelen egészen végig, hogy csodálom az Oscar-jelölés elmaradását.

A film technikai részéhez pedig hozzátartozik a kiváló operatőri munka, Robert Fraisse jóvoltából, aminek következtében a film ott zajlik körülöttünk, egyszerűen magába szippant a látvány. Hatalmas tereket váltanak szűk folyosók, ahogy a nyílt frontról belopózunk Zajcevék után.  A telitalálat soundtrack pedig James Horner munkája, aki hatásos dallamokat komponált a szovjet földön játszódó eseményekhez. Ez a filmzene is bizonyítja, micsoda kiválósága volt szakmájának. Nagy fájdalom, hogy nincs már közöttünk!

Az Ellenség a kapuknál egyszerre háborús film és romantikus dráma. A nagyszabású történetek kedvelői éppúgy megkapják, amit szeretnek, mint a kevés szereplős mozik hívei. Azok, akik a gigantikus hollywoodi szuperprodukciók világánál sokkal inkább kedvelik az európai filmgyártás stílusosan visszafogott darabjait. A valaha látott legjobb háborús drámák élmezőnyében foglal helyet a francia rendező munkája, kötelező darab!

Képek: TMDB

A film Mafab oldala