Gyermekvállalás Shyamalan módra - SERVANT 1. ÉVAD (2019) kritika

Házimozi ajánló | 2020-01-25 | Juhász Péter

A Hatodik érzék, a Sebezhetetlen és a Jelek rendezője ismét elemében van! M. Night Shyamalan nem egyszerű forma. Pályafutása során eddig hol égi magasságokba ívelt karrierje, majd ugyanolyan gyorsan megjárta a legsötétebb mélységeket is. Frenetikus bemutatkozása bő 20 évvel ezelőtt azonnal a legkeresettebb direktorok közé röpítette, noha Bruce Willis szellemes mozija előtt már dirigált két filmet, azok mégis gyorsan eltűntek a süllyesztőben. A „halottakat látok” ikonikus mondattal felvértezett alkotással örökre bevéste nevét a legismertebb hollywoodi rendezők közé.

A szépen ívelő karrier az ötödik filmmel torpant meg, mikor elkészült a sokakat megosztó Lány a vízben, majd Az esemény. Ezt követően életműve leggyengébb darabjaival jelentkezett. A Föld után és Az utolsó léghajlító felfoghatatlan buktáját követően egy kis költségvetésű, meglepetés mozival nyerte vissza rajongói bizalmát. A látogatás minimalista eszközökkel csábította a pszichológiai horror kedvelőit, és újfent bebizonyosodott; a kevesebb, olykor bizony több!

M. Night újra magasba röppent, ugyanis kihozta életműve egyik legsikeresebb darabját, a korábbi filmjeinél szintén sokkal csendesebben sokkoló Széttörve című mozit, mely egyszerre lélektani thriller és természetfeletti horror. Ráadásul hatalmas csavarral a végén, ami a korábbi időkből jól bevált shyamalani fogásnak számít már. A Széttörve egy univerzum része, melynek trilógiát alkotó darabja az Üveg, melybe további energiákat fektetett, ám újfent saját csapdájába zuhant vele. M. Night képes ugyanis iszonyatos sebességgel elveszni saját világában, úgy gondolva, abszolút remekművet farag, csak sajnos elfelejti nagy igyekezetében, hogy ami neki evidens, megfelelő lesz-e majd a nagyérdeműnek? Az Üveg tragikus visszássága ismét kibillentette egyensúlyából, amit hangos nemtetszéssel fejezett ki az interjúk során. Nem értette, miért nem működik filmje? Ennek részleteibe itt nem szeretnék bővebben belemenni, mert van egy sokkal fontosabb dolog most. Rendezőnk újabb projekttel jelentkezett, és ezúttal jó hírrel szolgálhatok a fanoknak; kiváló, amit művelt!

Felocsúdva az Üveg megosztó kritikáinak sokkhatásából úgy döntött, hátrébb lép a filmszínházaktól és inkább televíziós felületre tereli alkotói figyelmét. Az Apple Tv+-szal közösen hozta tető alá új sorozatát, a Servant pedig pályafutása egyik legjobbja lett!

Egy házaspár tragikus módon elveszíti kisbabáját Jericho-t, aminek következtében az asszony katatón állapotba kerül. Pszichológusa tanácsára különös módszert próbálnak ki. Gyermekük helyére egy élethű babát kap, mellyel terápiás úton igyekeznek az asszonyt visszarántani a valóságba. A módszer azonban a vártnál is jobban működik, a nő valódi gyermekét véli a babában látni, és idővel úgy kezeli, mint egy élő gyermeket. Mikor már bébiszittert is fogad, a férj egyre gyanakvóbbá válik. Az anya teljesen elmerül a tagadásban, mellyel kizárja magát a sokkoló valóságból, átadja magát a tudatnak; minden rendben van. Az apa azonban mindezt már kevésbé érzi át, neki sokkal inkább hiányzik elvesztett párja, és a vele elveszett érzelmek. A dada visszafogott, csendes teremtés és azonnal munkához is lát. Egyáltalán nem zavarja a kényes szituáció sőt, remekül boldogul a helyzettel. Így már hárman lakják a nagy házat, és életük középpontjában továbbra is ott van a „baba”. Az apa nem szívleli a lányt, már az ötlettől sem volt elragadtatva. Egyre több vitát szül ez a helyzet. Anyuka viszont így érzi jól magát, szinte kicserélődik, élet és munkakedve is visszatér. A dadus mindeközben tisztességgel végzi a dolgát, nem sok vizet zavar. Talán az lehet kissé furcsa, hogy roppantmód vallásos, és különféle kis bábukkal díszíti fel a gyermekágy környékét. Az amúgy is gondterhes időszak legsokkolóbb pillanata azonban akkor következik be, mikor a kiságyba tett bébiőrből egyszer csak édes gügyögés hangját hallani.

A Servant tökéletesen idézi az indiai rendező fénykorát. Már az első képkockák is legkiválóbb időszakát, a Hatodik érzék hangulatát hozzák. Sejtelmesen kúszik a kamera a borongós égbolttal takart, patinás lakónegyed utcáin. Sean Turner (Toby Kebbell), a család feje a konyhában van. Mivel foglalkozását tekintve séf, ezért épp ételkölteményén dolgozik. Minőségi palack bort hoz fel a pincéből, ahol üvegek tucatjai rejtik a finom nedűt. Megérkezik a feleség testvére, Julian (akit a Harry Potterből ismert Rupert Grint alakít) és vacsorához készülődnek. Az asszony (a kiváló Lauren Ambrose) épp az új dadát (Nell Tiger Free) vezeti körbe és közben arról fecseg, milyen édesen alszik odafenn a kisded.

Szép lassan enged minket is beljebb a kamera, egyre többet kapunk a család mindennapjaiból. A riporter feleség munkájához készül visszatérni, a dada jól végzi dolgát. Csak azt nem veszi észre, férje és testvére milyen szemekkel konstatálják mindezt. Ahogy telnek a hetek, egyre több és több furcsasággal szembesülünk epizódonként, melyek lassan a biztos őrületbe kergetik a szereplőket. Megérkezik a dada titokzatos nagybácsija, csurom vizesen slattyog be a drága bútorokkal teli nappalba, lábáról sár verődik a minőségi hajópadlóra. A szorgos kis teremtés a nappalok végén alaposan megostorozza magát szobájában, és még az sem biztos, valóban az, akinek kiadja magát.

Így indul a mostanában futó, egyik legigényesebben megvalósított széria. A produceri feladatok mellett, maga M. Night vezényelte le több részt, hogy utána átadja a stafétát olyan illusztris neveknek, mint Antal Nimród. Újabb nagy lehetőség ez hazánk fiának.

Shyamalan Tony Basgalloppal (24) közösen hozta tető alá ezt a hidegrázós sorozatot. Kettejük érdeme, hogy nagyjából 5 perc alatt a rabjává váltam ennek a komótosan kibontakozó történetnek. Mert nem siettek az alkotók. Itt minden mozzanat külön életet él. Közelik a borospohárban kavarodó italról, egy szelet levágott húsról vagy a kísértetiesen maga elé meredő baba arcáról. Lassú svenkek, szépen ívelő vágások, atmoszférikus muzsika. Shyamalanék tökéletességre törekedtek.

Az egyetlen apró bibi pontosan emiatt, vagyis a történet túlzottan darabos kifejtése miatt következhet be. Ha egy kicsivel dinamikusabbra vágják, kevésbé kockáztatják, hogy elpártol tőle a néző. Ugyanis ez a fajta filmes technika nem mindenkinek fekszik. Nem lepődnék meg, ha az amúgy roppant érdekfeszítő sztori felénél sokan döntenének félbehagyásáról. Mert, ami nekem nagyon tetszik, másnak lehetséges megfekszi majd gyomrát.

Az első évad 10 epizódja, egyenként 30 percben komoly szálakat bontogat, ám sokkal előrébb még nem jutottunk a megoldáshoz. Azonban, útközben kapunk olyan erejű pillanatokat, amik a rendező legjobb filmjeiből lehetnek ismerősek. A Hatodik érzék vagy A látogatás atmoszférája lengi körbe a történéseket. Jómagam lubickoltam benne, és tökéletesen látszik, M. Night is csúcsra járatja munkássága legszebb időszakait. Szó sincs önismétlésről, de az a különös esszencia, amiért oly sokan rajongunk Shyamalanért, ott van a Servant minden egyes, hátborzongató fejezetében.

Egyes információk szerint, Shyamalan 6 teljes évadban gondolkodik. Vagyis, 2025-ig nem jutunk a sorozat végére. Nos, hogy ez az elképzelés jól vagy épp ellenkezőleg sül-e majd el, az kiderül. A lényeg, a direktor úr és csapata méltó módon hozza ránk a frászt, és ha ez így megy majd tovább, a Servant is bizton felkerül majd az életmű jeles darabjai közé.

Én teljes szívből ajánlom M. Night Shyamalan legújabb varázslatát, mert a Servant mágikus ereje bárkit azonnal magával ragad, képtelenség kihagyni ezt a lidérces utazást!

Képek: TMDb

A film Mafab oldala